Széthasított időben »

Aratás után vagyunk, így a zsoltárossal együtt mi is mondhatjuk Istenünknek: „Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a Földről” (65. zsoltár). Szent István ünnepe a kenyér ünnepe is, mert ilyenkor vesszük kezünkbe és a szánkba az új kenyeret. Hálás szívvel konstatáljuk, hogy idén is meghallgatásra talált az imánk, és megadatott nekünk a mindennapi kenyér, amelyben az ég és a föld egymással összeér.

Pártay Lilla a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus. A Művésznővel otthonában beszélgettünk a táncon túl, családi örökségről, kitartásról, az alkotás gyönyörűségéről, művészi hitvallásról.

A Centrál Színházban a 2017-es év végén mutatták be az angol kortárs drámaíró Duncan MacMillan Dolgok, amikért érdemes élni című drámáját. „Olyan ez a darab, mintha eleve nekem írták volna” – nyilatkozta Pokorny Lia, aki a monodráma szereplője.

Míg a vasárnap délelőtti szentmise után a templom kijárata felé sodródtam a tömeggel, eltöprengtem Jézus evangéliumi példabeszédén. Mint minden parabolája, ez is lényegre törő, világos, plasztikus és szívbemarkolóan szép. Sírni lett volna kedvem a szamaritánus mélyen emberi, fáradságot és anyagiakat nem kímélő magatartását mélyen átérezve.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve, ami kicsit több mint egy év múlva lesz, illő és üdvös, hogy mélyebben elmélkedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus testéről. Az Eucharisztia az egyház csúcsa és forrása.