Máriás zarándoklat a hazáért »

Az egyház legfontosabb üzenete éppen az, hogy bár megváltásra szoruló emberek vagyunk valamennyien, mégis van remény. Ez a remény azonban nem az emberben és nem az emberi jobbító szándékban vagy igyekezetben rejlik. Nem is önmagában az egyházban, mint intézményben, és nem is a hivatalos szolgákban. A remény a felénk forduló Isten mentő szeretetében van.

Isten magánál tartja a jövendő szavát,
egyikünk sem lehet társtulajdonos.
Szó-többletből nem építhetünk lét-többletet,
csak az alázat szavaiból, ami hiányzik.

Kockásfedelű, sima lapú füzet került a kezembe „múltam rendezgetése” közben. Az a füzet – ismertem fel rögtön –, amelybe olvasmányélményeimet kezdtem bejegyezni a múlt század ötvenes éveiben, még az érettségit megelőző időben. Amint belelapoztam, pillanatok alatt emlékezetembe villant, hogy a kezdeti rövid bejegyzéseket követően a sűrűsödő emlékrögzítések olvasónaplóvá szélesedtek.

Az elmúlt években a KÉSZ, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre közösen dolgozott Az idők jelei elnevezésű programon, melynek eredményeként megszületett az azonos című film, mely az erények megjelenési formáit, mindennapi szerepét, fontosságát mutatja be újszerű, izgalmas módon.

A tizenhárom aradi vértanún kívül még mintegy százhúsz mártírja volt a magyar szabadságharcnak, akik közül majdnem mindenkit név szerint ismerünk. Közülük most négy olyan katonatisztről emlékezünk meg, akik szintén az aradi vértanúk közé számítanak, de nevüket, tetteiket általában kevéssé ismerjük és idézzük október 6-án.