A pap, a tanár és a költő »

A pap, a tanár és a költő

Százharminc esztendővel ezelőtt, 1889-ben látta meg a napvilágot Sík Sándor. Az évforduló alkalmából öt tételben idézzük fel a lelkipásztor, a tanár és a poéta alakját.

A pap végignézett a foghíjas padsorokon. Leszokott már arról, hogy a jelenlévőket ostorozza a távolmaradók miatt. Az üdvösség személyes ügy. És bár őt felelősség terhelte minden elveszett lélekért, az Úr végtére is pásztornak állította ide, nem pedig megváltónak. Senki sem tehet többet, mint amennyire képes. („Kishitű vagy!”, kiáltotta ilyenkor egy belső hang.

Már nem mossa el a feledés

Nem, nem lesz martaléka az emberi emlékezet gyengeségének ezerévesnél is régebbi múltunk mesés története, az, amely az emberek lelkében és szívében élt-él, az, amelyet generációk adtak át egymásnak szájról szájra, sok esetben papírra vetve, régi könyvek lapjai közé rejtve, padlásokon őrzött ládákban gyűjtögetve, remélve azt, hogy valaki majd megtalálja, továbbadja, újra elmeséli!

Isten mindig velem van

Hiszem, hogy azért is vagyunk itt a Földön, hogy az Istent mutassuk meg a szeretetünkben, vallja Sümegi Eszter. A Kossuth-díjas operaénekessel, az isteni gondviselés érezhető jelenlétéről, nagy szerepekről, művészi hitvallásról, tanításról, hitről és az élet örömeiről beszélgettünk.