Róza mama elmenni készül

‒ Madárka, repülj! ‒ suttogja Katalin, és a szemét le nem veszi róla.
Végtelen nyugalom szállja meg, valami földöntúli öröm, megelégedés. Nem is érti miért, egy kismadár miatt? Bentről anyja ágya felől egy erős sóhaj hallatszik, kint a kisrigó a szárnyát emelve elrebben.

Minden énekem hálaének

„Sok mindent elvehetnek tőlünk életünk során, de amit másoknak adunk őszintén és szeretetből, az örökre megmarad” – vallja Szvorák Katalin. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekessel családi örökségről, a teremtett világ csodáiról, művészi hitvallásról, szolgálatról, a nehézségek értelméről és a megtalált békéről beszélgettünk Pilisszentlászlói otthonában.

Veszedelmekről álmodom

De hát anyám kérte. Hát ások, csorog rólam a hideg veríték, hátamon lucsok az ing, kiüt rajta a só, jön, hogy bedobjam a szerszámokat a temetőszéli csipkebokrokba, hátha ijesztő lángokra lobbannának, Isten pofonjait küldve felém, jó ürügyet a menekülésre. Mert amikor szülője sírján ássa a földet a fiú, apagyilkosnak érzi magát, minden ásó nyomán felszisszennek a föld alól a halottai.

Szívünk imádsága

Istenes vers van sokféle. Van úgy, hogy a költő hitbuzgalomból szól, és a retorikával határos módon vallja meg érzéseit, gondolatait. Vannak metafizikai magasságokat elérő költemények, melyek túlmutatnak az egyszeri alkalmon. És vannak költők, akik mindebből semmit sem hangsúlyoznak, ám legjobb műveik valamiféle kegyelmi állapotban születtek meg.

Elhunyt lapunk főmunkatársa

Bolberitz Pál Széchenyi-díjas teológus, egyetemi tanár, a Jel egykori főmunkatársa, számos cikk szerzője, életének 80., áldozópapságának 55. évében, október 25-én hajnalban visszaadta nemes lelkét a Teremtőnek.

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks