A győztesnek enni adok az élet fájáról

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve, ami kicsit több mint egy év múlva lesz, illő és üdvös, hogy mélyebben elmélkedjünk a mi Urunk Jézus Krisztus testéről. Az Eucharisztia az egyház csúcsa és forrása.

 

Csúcsa azért, mert az Isten Szent Fia, aki asszony által jött a földre, majd szenvedett és végül megdicsőült a kereszten meghalva a mi bűneinkért, a megváltás emlékeként rendelte a konszekrált ostyát. Forrása, mivel ez a látható szentségi jel élteti a hívek lelkét a kegyelem által, melyet Jézus eszközölt ki számunkra.

,,Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.”

A mai elmélkedés alapját a Jelenések könyve 2,7 verse adja, amely így szól: Nagyon érdekes ez a rész, hiszen tudjuk, hogy János evangélista maga Jézustól kapja a kinyilatkoztatásait, amiket ezen könyvben leírt. Ha nagyon konkrétak akarunk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy Jézus mennybemenetele óta először üzen egyházainak személyesen. A jelenések könyve elején Jézus sorban hét ázsiai egyháznak üzen személyre szóló üzeneteket, intéseket. Mindegyik üzenetet egy jutalommal zár, vagyis, ha ezt és ezt kijavítod, ha ezt és ezt megteszed, akkor valami olyan dolgot fogok neked adni, amiről még csak álmodni sem mertél. Ezek az ígéretek nem a földi időre szólnak, hanem a halálunk után, az isteni színe látás mellé kapjuk ajándékul. Jézus maga hangsúlyozza, hogy az élet fája jutalom lesz azoknak, akik készek az Isten iránti első szeretethez visszatérni (Jel 2,4). Az élet fája, amiről ehetünk majd nem más, mint Krisztus maga. Az első emberpár vétkezett, sajnos nem Isten szavának adta a prioritást életében, hanem a Sátán kiforgatott hazugságainak. A bűn következménye drasztikus volt az ember számára, hiszen Isten kizavarta a paradicsomból, nem ehetett az élet fájáról. Ez a fa, amely az életet adta, akkor is és most is Krisztus. A paradicsomi történet kifejezi, hogy nem lesz örökrészünk az élet kútfejében bármilyen állapotban. Mit értek ez alatt? Jézus maga mondta, hogy a betegeknek kell az orvos, és nem az egészségeseknek (Mt 9,12).

Azon betegekről beszél Jézus, akikben ott a belső vágy a gyógyulásra, az akarat, és nem azokról, akiknek éppen mindegy, hogy betegen élnek, és egyébként meg sem akarnak gyógyulni. Jutalom és örökség ez az ajándék, ami ő maga, csak azoknak lesz fenntartva, akik visszatérnek az első szeretethez. A földi szentáldozásunk ennek elővételezése.

A pergamoni egyháznak Jézus még konkrétabban utalva az ostyára az ő testére, így szól: ,,A győztesnek elrejtett mannát adok” (Jel 2,17). Itt a manna bár az ószövetségi csodaeseményre utal, amikor is Izrael népét a pusztában Isten azzal tartotta fenn, hogy a mennyből hullatott nekik élelmet, Jézus mégis hozzáteszi, hogy ez rejtett, tehát valami más, amit eddig még senki nem kapott. Ezekre az idézetekre azért kell nagyon figyelnünk, mert azt jelzik számunkra, hogy elengedhetetlen az életünkben a szentáldozás. Ha Jézus maga kijelenti, hogy a mennyben is kvázi áldozni fogunk, amikor is ő maga fog minket jóllakatni, akkor természetesnek kell vennünk, hogy semmi nem lehet fontosabb, mint hogy már itt, a földön is elővételezzük ezen mennyei ajándékot.

Amikor a 2020-as NEK-re készül Magyarország, látnunk kell, hogy ez nemcsak egy szép esemény vagy valamilyen egyházi összejövetel, hanem a mennyei, elrejtett manna ünnepe is egyben.

Jézus felhívja a figyelmünket egy másik nagyon fontos dologra is. Aki elhagyja az első szeretetet, annak meg kell térnie. Mi ez az első szeretet? Ez egy csodás állapot, és nagyon fontos, hogy nem csak egy pillanatról, kis érzelemfoszlányról beszélünk. Amikor valaki megtér és Istent kezdi el imádni, a lelke ebben az első szeretet állapotában találja magát. Szent Ágoston így írja le ezt: ,,Halálosan nyugtalan a szívünk, még meg nem nyugszik benned Istenünk.” Nagyon sokszor mi, keresztények abba a hibába esünk, hogy érzelmekre akarjuk hitéletünket is építeni. Az érzelmek nem rosszak, sőt kellenek, hiszen így lettünk megteremtve, sőt maga Jézus életében is ott voltak, hiszen emberi testben élt. Keresztény életünk azonban a hitünk meggyőződésein alapszik. Én Istenben hiszek, és ez akkor is megmarad, ha empirikus műszerek nem tudják lemérni pl. Isten energiáját. A hitbéli meggyőződésünk alapja Isten maga kell, hogy legyen, nem pedig tárgyak és más emberek érvei.

A szentmise is sokszor esik az érzelmek leltárának áldozatául. Nagyon sokszor hallhattuk már, hogy azért nem járok misére, mert unalmas…, ott nem történik semmi érdekes…, öregek vannak csak ott…, régimódi a zene stb. Ezek mind érzelem alapú kritikák, olyanok, amelyek a földi, testi referenciát helyezik előtérbe ahelyett, amit Isten adni szeretne nekünk a kegyelem által, amit a mise és a szentáldozás közvetítenek. Vissza kell térnünk az első szeretethez, mondhatnánk szerelemhez. Ez a szeretet egyben ragaszkodást, kötődést jelent, ahhoz, akit te szeretsz. Nem kezded el nézni a hiányosságait, vagy hogy mit mondanak róla mások, vagy hogy milyen zene szól, miközben te szereted őt. Te a személyt szereted, azt, aki magával ragadott. Jézus ezt a szeretetet kéri tőlünk, ez az a szeretet, aminek a jutalma lesz az élet fája. Ez a lényege a szentmisére járásnak is. Azért vagyok jelen, mert találkozni akarok, szeretni akarom őt, aki előbb szeretett engem. Ezért kell gyónnunk rendszeresen, mert a szeretett személlyel minél tökéletesebben akarunk találkozni, ezért van a misén belüli közgyónás is, ami segít letenni kisebb bűneink és hibáink terheit, melyek ezt a szeretetkapcsolatot sértik.

Ennek az első szeretetnek egyik pecsétje az Eucharisztia, hiszen a szeretett személlyel találkozni is akarok, sőt minél többet, ha lehet, állandóan. Amikor ez a buzgó szeretet bennem van, nem létezhet semmi kifogás, hogy ne áldozzak, csak a bűneim. Nem az lesz az alapvető magatartásunk, hogy már megint az az unalmas mise?! A legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy keresztényként sem tudjuk elhinni Jézus szavait, főleg az ilyen komoly kijelentéseket, mint amilyeneket a Jelenések könyvében is találunk. Pedig Jézus minden szava értünk van.

Zárásként elmélkedjünk Jézus következő szaváról: „Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, térj meg, és tedd azt, amit korábban tettél” (Jel 2,5). Jézus pont az első szerelem állapotára utal, amikor izzott benned a buzgóság érte, amikor nem a kifogásokat kerested vele szemben, hanem azt, hogy minél többet vele legyél. Emlékezz, hol volt az a pont, mi volt az az esemény, ami kimozdított belőle, amit ma már többre értékelsz, mint a vele való kapcsolatot. Ezt neked kell megtalálnod egy lelkiismeretvizsgálatban vagy egy jó gyónásban, és ha ez megtörtént, még gyógyszert is kap a lelked a szentáldozás révén.

Az, aki itt a földön kerüli a vele való találkozást az Eucharisztiában, hogyan reméli, hogy a mennyben bármiféle mannát, vagy magát az élet fáját kaphatja jutalmul?

Ljubanic Ádám

 

 

2019-08-04

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks