A jó pásztor és juhai

Beke Farkas Nándor hegedűművésszel családi örökségről, megtérésről, az isteni gondviselés érezhető jelenlétéről és világhírű társulatáról, a 100 Tagú Cigányzenekarról beszélgettünk.

 

– Tradíciós magyar cigányzenész családba született. Egyértelmű volt, hogy ezt az örökséget tovább folytatja?

Igen, mindenképp. Édesanyám részéről Nógrád megyéből és a Délvidékről, édesapám részéről pedig a Felvidékről származnak az őseim. Érdekesség, hogy a kis nyitrai faluban, Bényben élt egy felmenőm, Beke Antal, aki trombitás volt Kossuth seregeiben. Tehát a zene valóban meghatározza családunk életét. Található köztünk komoly-, jazz-, táncdal- és cigányzenész is. Ha a nagy elődöket nézem, talán a nagypapámra hasonlítok a leginkább, aki a magyarországi vendéglátós cigányzenekarok vezetőjeként tevékenykedett. Élete és tettei példaként szolgálnak előttem. Igazi vezető egyéniség volt, s úgy érzem a 100 Tagú Cigányzenekar elnökeként én is ezt a vonalat viszem tovább. Ami a hegedülést illeti, ha a fiamra gondolok, aki már háromévesen vonót vett a kezébe, én a magam hat évével viszonylag későn kezdtem. Érdekesség a pályámat illetően, hogy eleinte inkább gitáros szerettem volna lenni, talán ezért sem lelkesedtem a hegedűért kezdetekben. Úgy kilenc éves lehettem, mikor véletlen figyelmetlenségből elejtettem a hangszert, s az eltörött. Ez volt az a pont, mikor úgy éreztem, nekem itt kell abbahagyni. A zene szeretete azonban gyermeki akaratosságomnál is erősebbnek bizonyult, így két év kihagyás után újra motivációt éreztem a folytatásra. A következő két esztendőben, négy osztályt végeztem, s onnantól kezdve elindult a művészi pályám. Tehetségemre hamar felfigyeltek, több kerületi és budapesti versenyt nyertem. A ranglétrát azonban nekem is végig kellett járni. Tanulóéveimet édesapám zenekarában töltöttem. Később aztán számos itthoni és külföldi reprezentatív étteremben és szállodában játszottam, az ország legjobb prímásaival és zenekari tagjaival együtt. Már akkor felemelt engem a Jóisten, csak még nem tudtam, hogyan válaszoljak a hívására.

– Szavaiból arra következtetek, hogy felnőtt megtérő…

Igen, újjászületett keresztény vagyok. Ha az életemre tekintek, az elmúlt hatvan esztendőben bizony történtek olyan megmagyarázhatatlan esetek, mikor az elhagyatottság, sőt mi több, a halál közelébe sodródtam. Akkor még nem értettem kristálytisztán, de ma már tudom, hogy az Úr mentett meg. Az egyik ilyen történet, amikor hatévesen elvesztem a Dagály strandon. Kicsi gyermekként, teljesen egyedül, az útvonalat nem ismerve mégis hazataláltam. De hogyan? Emberi ésszel máig nem tudom megfejteni. A lélekből való látás szerint, a gondviselés kísért és vezetett. Másik emlékezetes példa, mikor tízéves koromban a Dunában fürödtünk a barátaimmal, és egy mélyebb szakaszban egyszer csak elmerültem. Úszni nem tudtam, s már szólni sem, csak jelezni a szememmel. Az egyik nagyobb fiú egyszer csak kirántott a mélységből és kivezetett. Honnan érezhette ez a fiú, hogy bajban vagyok? Hiszem, hogyha az Úr valamit közölni akar velünk, akkor eszközként küld az életünkbe embereket. Ha nyitva van a szívünk felé, akkor meghalljuk, felismerjük a jelet. Ha nem, akkor elmegyünk mellette.

– Ez a tisztánlátás gyönyörűsége?

Igen, úgy hiszem. Az Úr engem is kiválasztott, s eszközévé tett. Ezt a kegyelmet ajándékként élem meg. Természetesen szükségesek hozzá cselekedetek is, de annyi jót tenni lehetetlen pusztán az önmagam erejéből. Abban rejlik a nagy titok, hogy ki milyen hittel, szellemiséggel fordul az életben az embertársaihoz, a feladataihoz és a saját életéhez. Ha a szív őszinte, minden kérdésre választ lel. Természetesen rengeteg nehézség vár még így is az emberre, és a keskeny úton nehéz végigmenni. Ha viszont szívemben, elmémben azzal a tudattal élek, hogy az út végén Jézus vár, minden könnyebbé, egyszerűbbé, derűsebbé válik.  

– Ezt az erős Isten-kapcsolatot hogyan lehet ilyen szintre mélyíteni?

Elsősorban sok imádsággal. Az élő Isten-kapcsolat azt jelenti, hogy 24 órás időintervallumban vagyok az Úrral. Megtapasztaltam azt is, hogy hit által mindent megkapok. Egy-egy nagy döntés előtt, mikor magam is elbizonytalanodom, így imádkozom: „Uram, ha ez a te terved, küldd rá áldásodat!” Ami Istentől származik, úgy is megállja a helyét. Ekkor jön a természetes lépésre a természetfeletti áldás. Nem kételkedem, és nincs mitől félnem, megvan a jó reménységem, mert az Úr mindig megtartja az ígéretét. Ezt már számtalanszor megtapasztaltam az életem során. Hálával és köszönettel tartozom neki mindenért.

– A 100 Tagú Cigányzenekar 1985-ben alakult. A magyar és cigány kultúra és a cigányzenekarra hangszerelt klasszikus zene magas szintű előadásával nemcsak hazánkat, hanem a világ nagy koncerttermeit is meghódították. Számos díj és elismerés mellett 2014-ben Hungarikum lett a zenekar. Mitől egyedi ez a világhíres társulat?

A 100 Tagú Cigányzenekar Magyarország kiemelkedő nemzeti kincsei közé tartozik. Ez bizony nagy elismerés, és a zenekar tagjaira még inkább motiváló erővel hat. Több unikális tevékenységben is akkreditáltak vagyunk. Ilyen például a generációk találkozása a zenekarban. Nagypapa, édesapa és a gyermek; férj-feleség, sógorok, rokonok együtt muzsikálnak. Bizony nagycsalád a miénk. Legalább hetven olyan muzsikust tudnék felsorolni, aki több mint 25 éve a zenekar tagja. A másik érdekesség a 100 Tagúval kapcsolatban, hogy kotta nélkül játszunk. Teszem hozzá, ez csak arra vonatkozik, ha fellép a zenekar a pódiumra. Nagy repertoárunknak köszönhetően, akár 3–4 órát is képesek vagyunk végigmuzsikálni kotta nélkül. Fő stílusjegyünk, hogy a leírtaktól kissé eltérően, szeretjük megfűszerezni a játékot. Született is erre egy zenei kifejezés, alla Zingarese, ami annyit tesz: cigányosan. A komolyzenészekkel ellentétben bizonyos zenei szabadsággal rendelkezünk, természetesen korlátokon belül, a korlátokat érintve. A harmadik alappillérünk a fiatalok kinevelése és a hagyományaink továbbörökítése. Harminchárom esztendeje, vagyis az első vonóhúzás óta vagyok a tagja ennek a csodálatos közösségnek. Elmondhatom, hogy fiatalként játszhattam a Nagyokkal. Tiszteltem és szerettem őket, s akkor ők már 50–60 körüliek voltak, mint most én. Ezért is tartom fontosnak az utánunk következő generáció kinevelését. Tíz évvel ezelőtt megalapítottam, a 100 Tagú Cigányzenekar Ifjúsági Tagozatát. Hála Istennek sok a tehetség, de ahhoz, hogy az alma materben maradjanak, bizony meg kell előlegezni feléjük a bizalmat. Ha a koncertnaptárra tekintek, már a jövő évre is szép számú fellépés várható a zenekarnak, s ezekre próbálom a fiatalokat is bevonni.

– 2014 óta a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke és vezetője. Tettei és élete példáján a jó pásztor története jut eszembe.

Bennem is sokszor felsejlik Jézus tanítása az övéi kapcsán. Azt is mondhatnám, hogy ez a zenekar hasonlít az Úr juhaira, akik a legelőjén élnek és gyarapodnak. Bizony nagy felelősség vezetni és terelni egy ekkora közösséget, de hálás vagyok Istennek, hogy engem választott ki erre a csodálatos feladatra. 138 muzsikus életét irányítani – mert igazából ekkora a zenekar összlétszáma – állandó éberséget és készenlétet követel. Ez azonban számomra nem munka, hanem sokkal inkább szolgálat. Imával, támogatással, tanáccsal segítem az embereimet. Látom a zenekar tagjain is, hogy értik és érzik, hogy az a dicsőség, amiben járunk, csakis Istentől származik.

– A Példabeszédek könyvében azt olvashatjuk: „A vidámság Isten népe életének fontos tartozéka. Isten az embert örömre teremtette. A vidám szív a bánatos lélek legjobb orvossága.” Családja, barátai, kollégái a nagylelkűsége mellett egyöntetűen a derűt emelik ki személyével kapcsolatban.

Köszönöm, ha így látják. Valóban boldog ember vagyok, s a hétköznapokban is törekszem arra, hogy Krisztus örömét sugározzam. A zenekaron kívül is sokszor megkeresnek és tanácsot kérnek tőlem. Számomra ez is nagy áldás, hogy az emberek a bizalmukba fogadnak. A karitatív szerepvállalást is fontosnak érzem. Többször tartok előadást iskolákban, és a hátrányos helyzetű gyerekek támogatását is szeretném elősegíteni. Nekünk, hitben járóknak mint fáklya, mint mécses úgy kell lobognunk. Igyekszem továbbra is az Úr akarata szerint cselekedni. Ő az életem célja, s ha látják rajtam Jézus szeretetét, már továbbadhatok egy kis fénysugarat abból az örömből, amit Tőle kaptam.

Lonkay Márta

 

2018-11-21

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks