A jövő szent pecsétje

„Hol van az ifjúság (…), mely minden ügyre a jövő szent pecsétjét üti?” – kérdez rá Babits Mihály Halálfiai című regényében arra a nimbuszra, mely az ifjúságot körülövezi. Sokaknak csak „nevelnivaló gyerekek” ők, de az idősebb nemzedékek nagyon is tudatában vannak, hogy ezek a fiatalok viszik majd tovább a társadalmat.

 

Majdnem száz évvel ezelőtt jelent meg Babits hatalmas önéletrajzi ihletésű regénye, de észrevétele ma is érvényes. Hány ügy és eszme futott fel ez idő alatt a történelem színpadára, hogy azután gyorsan le is vonuljon onnan. És hány értelmetlen, sőt káros eszme volt ezek között – azonban komolyan kellett őket venni, hiszen rájuk ütötte a jövő szent pecsétjét az akkori ifjúság, legalábbis részben.

A kommunista diktatúra eszméit szintén az ifjúság szent pecsétjével akarták hitelesíteni. A ma is Budapesten székelő kommunista „Demokratikus Ifjúsági Világszervezet” (DIVSZ) indulója fülbemászó dallamával tett elfogadhatóvá, sőt divatossá tulajdonképpen elfogadhatatlan eszméket. Nézzünk csak bele a szövegbe: „Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk, / Egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk. / Bárhol is van hazája, bármely ég néz le rája, / Küzdő korunknak új nemzedéke mind itt halad velünk.” A refrén pedig szinte indokolásként, érvként használ egy szót: „Ifjúság!” Így hangzik: „Földön, égen zeng az új dal: Ifjúság! Ifjúság! Ifjúság! / Milliónyi szív dobogja ritmusát, ritmusát, ritmusát. / Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd, / És dalolja a jövőnek himnuszát: Ifjúság! Ifjúság!”

„Akié az ifjúság, azé a jövő” – mondotta Napóleon császár, és sok diktatórikus rendszer követte őt. A Hitlerjugend, a nemzeti szocializmus ifjúsági szervezete fontos ideológiai tényezőként használta ezt az idézetet. Németország idősebb nemzedékeit, amelyek még emlékeztek a régi szép „békeidőkre”, egyszerűen félresöpörték. És bár egész Európa átélte a hitlerizmus bukását, ez csak a hitleri ideológia, nem pedig a fiatalság messiási szerepének politikai felhasználásának elutasítására volt elég.  A Német Demokratikus Köztársaság ifjúsági szervezete, a Freie Deutsche Jugend (FDJ) „kékingeseinek” felvonulásai ugyanezt a szlogent használták, de hozzáadtak valamit: „Az ifjúságé a jövő, a jövő pedig a szocializmus!” Egészen más háttérrel a hollywoodi filmipar is ennek az ifjúságnak az istenítését szolgálta, hiszen azokban a filmekben csak szép, energikus és erős fiatalok szerepelnek.

Ma szinte mindenki hallott Greta Thurnbergről, a világ vezető politikusait összeszidó tizenévesről, akinek fellépései jelenséggé váltak. Henryk M. Broder német publicista így jellemzi az úgynevezett Greta-jelenséget. „Greta túl van már mindenen. Nincs még egy közéleti személyiség, akiről ilyen rövid idő alatt ennyit írtak, beszéltek volna. Beszélt az Európai Parlament előtt, a davosi Világgazdasági Fórumon, a katowicei klímakonferencián. Jean-Claude Juncker nyilvánosan megölelte, a pápa köszöntötte őt a Szent Péter téren.” Broder szerint „Greta természetesen egy mesterséges produktum, csak egy illúzió, ahogyan a színpadi varázsló mondaná.” Úgy véli, hogy „a fiúk és lányok iránti lelkesedés, akik hirtelen politikailag aktívvá válnak, merő képmutatás. Senki sem operáltatná meg vakbelét egy 16 éves fiatallal, aki karácsonyra egy anatómiaatlaszt kapott szüleitől. Senki sem bízna meg egy olyan építészt házának fölépítésével, aki eddig csak homokvárakat épített. És aki csak meg tudja különböztetni a kockázati alapot a babaváró hiteltől, nem fogja vagyonának kezelését egy 16 éves fiatalra bízni. De ha világunkról és az éghajlatról van szó, a lármázó és handabandázó gyerekekből hirtelen a pusztulás prófétái lesznek, akikre oda kell figyelni. Gyorsan vegyük meg az új Audit, repüljünk el a Maldív-szigetekre. Aztán kompenzáljuk rossz lelkiismeretünket egy, a Greenpeace-nek juttatott támogatással.”[1] Broder szerint az ifjúság szent pecsétje önmagában még nem meggyőző.

Greta Thurnberg magyar változata szeretett volna lenni a magyar „dühös fiatal”, a kiskunfélegyházi Nagy Blanka, akinek 2018. december 20-i beszéde nagy feltűnést, trágársága pedig felháborodást keltett. Ha nem egy fiatal nő mondta volna el ezt a beszédet az ifjúság nevében, talán fel sem tűnt volna. Így azonban sok fontos helyre meghívták, sőt az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége is volt. A youtube portálon megjelent a videó és a nézők kommentárjai is láthatóak, akik egyáltalán nem ragadtatták el magukat.[2] Az „ifjúság” mint politikai érv azonban a budapesti főpolgármester-választáskor is előtérbe került, mintha itt az „új és régi”, a „fiatalok és az öregek” harca lenne a téma.

Ma, a II. világháború utáni hosszú békés időszakban úgy érezzük, hogy a politikusok, tudósok megtervezhetik a jövőt. De a fiatalok másképpen látják az életet, mint a sokszor hosszabb pályafutás után hatalmuk csúcsára érkezett személyiségek. A digitális kor gyermekei ők, ahol minden gyorsan változik – így türelmetlenekké váltak az élet nehézségeivel szemben. A virtuális megjelenítés sok olyan álmot és ígéretet mutat elérhetőnek és kézzelfoghatónak, amelyekért a valóságban még sokat kell dolgozni. Ilyet az idősebb nemzedékek is átéltek, amikor az 1960-as években a tömegek Holdba utazása szinte azonnali lehetőségnek tűnt.

A Fülöp-szigeteken a lakosság többsége fiatal. A 2018-as statisztikák szerint az átlagéletkor 23,5 év. A 65 év feletti teljes népesség még a 4,5 százalékot sem haladja meg.[3] Talán emiatt annyira erős a Fülöp-szigetek a szociális média és a számítógépek használatában. Bár az internet a Fülöp-szigeteken viszonylag lassú, mégis a lakosság nagy része használja, és hisz benne. Az utóbbi években a szigetország hagyományos elszigeteltsége és gyarmatias gondolkodása gyorsan megváltozott. Sokszor az ifjúság türelmetlensége és az elmaradottsággal szembeni kritikus gondolkodása teszi őket radikális megoldások híveivé, melyek gyors társadalmi változásokat ígérnek. Vannak tehát „dühös fiatalok”, de az ifjúság nagy része ma is nagyon tiszteli az idősebbeket.

Keresztény polgártársaink általában konzervatív politikai nézeteket vallanak, maga a kereszténység azonban forradalmi gondolat, és újra meg újra talajt jelentett a reformerek számára. Míg sokak visszasírják azt az időt, amikor még „mindenki járt templomba”, a keresztény hit egyéni és személyes kihívást jelent. Isten mindig új nemzedékeket hív meg azáltal, hogy az idősebbek meghalnak, az újabbaknak pedig újra kell tanulniuk mindent. A Tízparancsolat nem véletlenül mondja: „Atyádat és anyádat tiszteld, hogy hosszú életű lehess a földön, melyet az Úr ad neked” (Kiv 20,12). A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „Isten negyedik parancsolata elrendeli, hogy tiszteljük mindazokat, akik Istentől a mi javunkra hatalmat kaptak a társadalomban”[4]. De biztosítja azt a jogot, néha kötelességet is, hogy „tiltakozzanak az ellen, ami megítélésük szerint a személyek méltóságára és a közösség javára nézve ártalmasnak látszik”[5]. Vagyis a keresztény gondolat egyenrangúnak tekinti a fiatalokat az idősebbekkel és mindegyiknek meghatározza a saját kötelességeit. Nem kitüntetett korosztályokról beszél, hanem felkészíti az embert arra, hogy élete különböző szakaszaiban azoknak megfelelően érett és felelős emberként tudjon megfelelni.

Lányi Béla SVD

 

 

[1] Henryk M. Broder: Gyerekeket a frontra! (Fordította: Király József). Az írás először a „Zürcher Weltwoche” c. újságnál jelent meg. A szerző engedélyével közölte a következő weboldal: http://klimaszkeptikusok.hu/?p=1637

[2] https://www.youtube.com/watch?v=QPrll1H_rDY

[3] https://www.indexmundi.com/philippines/demographics_profile.html

[4] Katolikus Egyház Katekizmusa, 2234–2236

[5] Katolikus Egyház Katekizmusa, 2238

 

 

 

 

2019-12-03

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks