A kereszt két oldala

Templomunk oltárán egy régi és szép, ezüstözött kereszt fekszik, ki tudja már mióta. A kereszt egyik oldalába a megfeszített Krisztus alakja van belegravírozva, a másik oldalán a feltámadt, dicsőséges Krisztus képe látható. Amikor a pap áldást ad ezzel a kereszttel, akkor a Megfeszítettet látja, a hívek pedig a Feltámadottat.

 

Áldásra emelve a feszületet mindkét misztérium egyszerre magasodik fölénk: a szenvedés és a halál egyszerre válik igazán láthatóvá és megérthetővé a feltámadással. A Krisztusban hívő ember számára ez a húsvét.

Sem addig, sem azóta nem tudott választ adni az ember örök nagy kérdésére senki, csak Jézus Krisztus. Senki nem tudott megnyugtató és boldog örömhírrel szolgálni arról, ami leginkább érdekel bennünket: miért élünk, és mi történik valójában velünk földi életünk előtt és után?

Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek” – írja Szent Pál (1Kor 15,14). Tapasztaljuk, hogy a mai embert oly’ gyakran nem érdekli Krisztus feltámadása, és a közömbös emberiséghez alig jut közel Isten örömhíre. Sokan csukva tartják szemüket és fülüket azok iránt az értékek iránt, amelyek a föltámadás hitigazságából erednek, és amelyek a történelem során felemelték az embert. Hányan csukják be a fülüket, keleti misztikus vagy ezoterikus tanokat, életfilozófiákat hallgatva, a munka, a pénzszerzés lázában égve, vagy csak a hasznosság elvét követve. Mennyire más lenne az életük, és valamennyiünk élete, ha ők is hinni tudnának a világot teremtő Istenben, aki Szűz Mária méhében titokzatosan megtestesült, és aki húsvét hajnalán ugyanilyen „észrevétlenül” támadt föl a halálból; aki csodálatosan rendezi a világot és benne a mi életünket is.

Fontos a keresztény ember szerepe a mai világban. Fontos, mert a feltámadás üzenete manapság elsősorban nem csodás és természetfeletti eseményeken, hanem a Krisztus-hívők tanúskodásán keresztül jelenik meg: szóval, életpéldával annak hiteles közlésével, hogy Jézus él, Isten nem mondott le egyikünkről sem! Isten a keresztények tanúságtételén keresztül meg akarja győzni a világot arról, hogy jobb dolog élni, mint meghalni, hogy jobb tisztán, nyílt szívvel fölfelé tekinteni, mint bujkálni, búsulni, rettegni, bűnhődni. A ma élő kereszténynek az egész világon az a legfőbb kötelessége, hogy helyreállítsa a világ megrendült hitét a szeretetben. Amint a filozófus Ludwig Wittgenstein állítja: „Csak a szeretet hihet a föltámadásban. Vagy a szeretet az, ami hisz a feltámadásban... a megváltás az, ami legyőzi a kételyt” (ld: Észrevételek).

Feltámadunk! – írták mélyen hívő elődeink a temetők kapui fölé; „béke – nyugalom – élet” – írták az őskeresztények a katakombák márvány sírzáró tábláira. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a feltámadt Krisztus valóban örömnappá, sőt állandó ünneppé teszi az emberi életet. A szenvedésre megdicsőülés következik, ennek mi tanúi vagyunk.

Ha bennünket látnak, lássák a templomi keresztet: egyszerre igen a földi életre és igen a túlvilágira is. Egységben, ahogyan Krisztus megtanít rá bennünket!

Ezzel a gondolattal kívánok kedves Testvéreimnek áldott ünnepet, és személyes találkozást a feltámadt Krisztussal!

Makláry Ákos
a KÉSZ elnöke

 

2018-03-31

 

 

 

 

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks