a legmélyebb csönd felé

terheinktől szabadulva 
zuhanunk 
mélyből a mélybe 
*
mindegy már hogy öklöd 
ütésre vagy imára 
kulcsolod 
peregnek a kialkudott 
percek 
s ha meghalunk 
mélyebb lesz 
a csönd 
mint Isten hallgatása 
 
 
 
könnyű meghalni így
 
fejfájósan telepszik ránk 
az esőszagú április
mint lakkozott bútorokra a por
 
temettünk tegnap is: 
sárban tocsogva 
kifosztva álltunk a sír előtt
– ismeretlen ismerősök
 
könnyű meghalni így 
– gondoltam – 
szűkre szabott tavaszi ruhában
ha idegen arcok didergetik az esőt
 
 
 
távol vagyunk
 
elfelejtettünk felejteni 
átzuhantunk a múltból 
ahol őrült eszmék tették beláthatatlanná 
a legrövidebb távolságot is 
           * 
távol vagyunk 
– szárítókötélen felejtett csipeszként 
kuporgunk örökös félálomban 
s várjuk hogy emlékeink ketrecében  
fényt gyújtsanak 
a szentjánosbogarak 
 
Oláh András
 
 
 
2020-02-14

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks