A Szent Család mindennapjai

Tanulmányunk első felében áttekintettük a Szent Család ünnepének kialakulását és az egyiptomi meneküléshez kapcsolódó ábrázolások típusait. Az alábbiakban az ünnephez tartozó további képtípusokkal találkozhatunk Mária, József és Jézus életének elképzelt hétköznapjairól.

 

A késő középkortól fogva kedvelt téma lett a Szent Család egyiptomi, illetve názáreti hétköznapjainak az ábrázolása. Mindig is érdeklődés övezte Krisztus „rejtett” életét, amelyről az evangéliumokban oly kevés szó esik, és amelyről bőséges apokrif, illetve ezeken alapuló középkori szöveghagyomány keletkezett. A középkor folyamán Jézus gyermekségéből elsősorban a csodás történetek élveztek népszerűséget, a 14. században a Devotio moderna színre lépésével azonban a mindennapi élet kevésbé látványos jeleneteit kezdték el preferálni. A Szent Család hétköznapi életének szemlélete által a hívő követendő példát, mércét állít maga elé, a saját életét a legjobb ideálhoz kezdi el hozzáigazítani; ez a szemlélődés egyúttal azt a gondolatot is közvetíti, hogy a hívő embereknek a mindennapi életben is misztikus istenélményekben lehet része, hiszen Isten jelenlétét tapasztalhatják meg mindennapjaik különböző mozzanataiban. Ezt a lelkületet erősíti a tridenti zsinat, amely 25. ülésén, 1563-ban rámutatott arra, hogy a szentek tisztelete üdvös és hasznos, hiszen a hívők számára követhető és követendő példaképekkel szolgál a kegyesség gyakorlásában, a mindennapi életében, az imádságban és az Isten-szeretetben.

A 18. század végétől kezdve egyre inkább mint a keresztény kispolgári családok számára követendő példaként jelenik meg a Szent Család a képi ábrázolásokon. Amellett, hogy legitimálta a patriarchális családtípust, a keresztény családideálban megvalósuló családi szerepfelosztás, valamint az egyes családtagokra jellemző viselkedésformák, tulajdonságok mintájaként is szolgált. Jézus a mintagyerek, az engedelmesség példája; Mária a gondoskodó édesanya és a háztartást vezető háziasszony, legfőbb erényei a szeretet, jól neveltség, engedelmesség és az egyre növekvő hit; József pedig mint az apai gondoskodás és éberség mintaképe jelenik meg ebben az összefüggésben.

Az egyik legfőbb keresztény erény kerül előtérbe: concordia avagy egyetértés, amely a megelégedettség erényével összekötve a keresztény erénykánonban a felebaráti szeretethez (caritas) van hozzárendelve. Érdekes, hogy a középkori ábrázolásokon még pont ellentétes szereposztásban látható Mária és József. A német és flamand területen jellemző 15. századi Nativitás-jelenetekben József a kép sarkába kuporodva éppen kását vagy levest főz egy serpenyőben a Gyermeknek, míg Mária az ágyon pihen karjában a kis Jézussal, védelmezőn hajolva föléje. (1. kép) József az üdvösségtörténet szempontjából itt mint tápláló, eltartó, gondozó jelenik meg, aktív szerepben. Később felcserélődik a szereposztás: Mária főz a tűz felett egy fazékban, míg József óvó-védő mozdulattal az alvó Krisztusgyermek fölé hajol. (2. kép) A középkori kásafőző Józsefből a Gyermek védelmezője lesz, illetve fordítva: Mária védelmezőből háziasszonnyá válik. Egyes értelmezések szerint a gondoskodó Józsefet ábrázoló képeken tetten érhető egy régi jogi aktus is. A német jog szerint az újszülött gyermeket el kellett ismernie az apának. Ugyancsak az atya biztosítja gyermekének az élethez való jogot. Ez úgy történt, hogy a magasba emelte, vagy valamilyen, a gondoskodással kapcsolatos cselekedettel – pl. etetés (3. kép) – nyilvánult meg. Szent József „főzőcskézése” cselekedetének egy ilyen értelmére is utalhat – ezzel elismerte, hogy a Gyermek, akit nem ő nemzett, mégis oltalma alatt áll, kész őt fiává fogadni.

A ferences Meditationes Vitae Christi, amely részletesen ír például az egyiptomi mindennapokról, népszerű lelki olvasmány volt a késő középkorban. Ebből a szövegből megtudhatjuk, hogy a Szent Család igen nagy szegénységben élt a fáraók földjén: Mária pénzért font és varrt, József asztalosként dolgozott, az ötéves Gyermek pedig kifutóként segítette édesanyja munkáját: leszállította a megrendelt dolgokat; azonban többször tért haza üres kézzel és éhesen, amiért Mária vigasztalgatta (a magyar néphagyományban, népi imákban, ájtatos énekekben is megőrződött ez a motívum).

A vallásos festészet is ugyanezeket a mozzanatokat ábrázolja zsánerjelenetek formájában. Szent József mint ács dolgozik műhelyében; Mária sző, fon, köt vagy varrással foglalatoskodik, a kis Jézus pedig apjának segít (4. kép): a szétszóródott forgácsot söpri fel (5. kép) vagy játszik, pl. szappanbuborékot fúj (6. kép), esetleg lábatlankodik (7. kép). Ezeket a jeleneteket egyesével és ciklusban is ábrázolták. Hieronymus Wierix amszterdami grafikus 12 darabos képsorozatot készített a dolgozó Szent Család témájával. József a neki segédkező Jézust, ahogy növekszik, egyre nehezebb és felelősségteljesebb feladatokkal látja el. (8. kép) Jézus számára azért is fontos, hogy elsajátítsa a kézműves mesterséget, mert az Atyaistent a középkorban Weltenbaumeister (a világ építőmestere) titulussal is illették. Tehát a fabricator, az Alkotó szerepére is „gyakorol” Jézus gyermeksége idején, nevelőapja mellett.

Dél-német területekről, a 17. századból ismert számos képciklus, ahol a négy napszak ábrázolását társítják a Szent Család egy napjának különböző jeleneteivel, lehetőséget nyújtva a képek szemlélőjének, hogy végigkísérhesse a Szent Család egy napját. Reggel József és a kis Jézus munkába indulva búcsút vesznek Máriától, ahogy ez egy hazai magángyűjteményben lévő képen is látható (9. kép). Délben az asztal köré gyűlnek, hogy közösen elimádkozzák az asztali áldást, majd elköltik szerény ebédjüket. (10. kép)

A Szent Család az asztalnál képtípus már a középkorban ismert volt. Jézus jelenléte révén a közös családi étkezés eucharisztikus tartalommal telítődik. Jacques Callot képén kifejezetten hangsúlyosan jelenik meg ez a vonatkozás abban a mozzanatban, hogy József a gyermek Jézusnak egy kelyhet nyújt át. (11. kép) Este József és Jézus hazatérnek a munkából, majd egy keveset még dolgozgatnak; éjszaka pedig a dolgos, munkával eltöltött nap után József és Jézus álma felett Mária virraszt imádsággal. (12. kép) Ezek a kép-, illetve metszetsorozatok a Szent Család életén keresztül oktatták a protestáns családokat a mintaszerű keresztény életvitelre. (13. kép) A hívők okulására gyakran verses szöveg is kíséri a jelenetet.

Az eddig bemutatott képtípusokon túlmenően azonban még számtalan változat ismert, ugyanis a Szent Család életének szinte minden mozzanatát igyekeztek képileg megjeleníteni. Egy sziléziai mester képén például a kisgyermek Jézus első lépteinek ritka ábrázolása látható. A jelenet kialakulására a 13. századi Vita Beatae Virginis Mariae et Salvatoris rhythmica volt hatással, amelyben olvasható, hogy Jézus kétéves korában kezdett el járni, és első lépteit egy sustentaculum (egy furcsa, görgővel ellátott járóka) segítségével tette meg. A festő még annyival kiszínezte a történetet, hogy a járni tanuló kis Jézus első lépteit angyalok vigyázzák. (14. kép) Suppenmadonna néven szokták emlegetni azt a képtípust, amikor Mária az ölében ülő Gyermeket kiskanállal eteti kásával vagy levessel. (15. kép)

Ismerünk olyan ábrázolásokat, amikor Mária ruhát mos a patakban, vagy épp otthonukban olvasni tanítja gyermekét. Az itáliai reneszánsz ábrázolásokon gyakran megjelenik a kis Keresztelő Szent János is mint Jézus játszótársa. (16. kép) Jelenléte az apokrifokban található egyiptomi találkozás motívumára utal.

A Szent Család „rejtett” élete még a 19. században is népszerű téma maradt a festők körében: a preraffaelita Millais-nél is megjelenik a késő középkori ikonográfia (a Szent Család József műhelyében) (17. kép), Friedrich Overbecktől is ismert egy, a sepregető Gyermeket ábrázoló kép, igaz, itt Mária már Szent Gyermekét szemlélő szerepben van jelen, nem tevékeny résztvevőként. A brit festő, William Gale képén egészen szokatlan nézőpontból és közvetlen közelségben figyelhetjük meg a tisztulás ideje leteltével az újszülött Gyermekkel a templomba tartó Józsefet és Máriát. (18. kép)

 

A Szent Család „portré”

Voltaképpen devóciós kép, kultuszkép. (19. kép) Mária, Jézus, Szent József, olykor Szent Erzsébet és a kis Keresztelő Szent János is látható, esetleg Zakariás vagy Szent Anna is jelen vannak – a kép mintha részlete lenne a Szent Rokonság avagy Nagy Szent Család-képnek. Ezek a Szent Család-képek nem egy belső térben vagy kertben jelennek meg, hanem semleges háttér előtt, így a néző figyelmét semmilyen egyéb képrészlet nem tereli el. Arra is láthatunk példát (20. kép), hogy a Szent Család nem méltóságteljes testtartásban, távolságtartó hidegséggel tekint a szemlélőre, hanem szinte hús-vér emberekként jelennek meg, arcukon, tekintetükben leplezetlenül őszinte érzelmek tükröződnek – ez a közvetlenség azonnal bevonja a nézőt a jelenet cselekményébe: a Kisded imádásába.

 

 

Heiliger Wandel (Szent séta)

Jóllehet már a középkorban is ismert volt az a képtípus, ahol Jézust kézen fogva vezetik a szülei, a Heiliger Wandel elsősorban a barokk idején és német területen volt elterjedt, távolról a conversatio képtípussal rokon. Alapvetően az Egyiptomból Názáretbe való hazatérés narratívájából önállósult az ájtatosságot segítő votívképpé a jelenet. (21. kép) Ezeken az ábrázolásokon a gyermek Jézus látható szülei között, akik a kezét fogják, és így mendegélnek az úton. Az alakok szemből vannak ábrázolva, de nem teljesen frontálisan. A jelenet a földi életúton való vándorlás tükörképeként, szakrális párhuzamaként is felfogható: a képet szemlélő hívőnek is Mária és József kezét fogva érdemes végigjárnia életútját. Bizonyos értelemben „földi Szentháromság-képként” is interpretálható. (22. kép) A szobrászművészetben különösen nagy népszerűségnek örvend ez a képtípus. A köztéri Szent Család- ábrázolások – bár korábban is előfordulnak – a 19. század végén váltak különösen gyakorivá. (23. kép)

A Szent Család egyre szélesebb körben elterjedt tiszteletét az is jelzi, hogy a reformációt követő évszázadokban egyre több templomnak, kápolnának lett a patrónusa – jóllehet ez a titulus korábban, a 16. század előtt meglehetősen ritka volt, és akkor is a Nagy Szent Családot (azaz Mária és József kiterjedt rokonságát) értették alatta. A világ legismertebb Szent Család-temploma talán a Gaudí által megálmodott barcelonai Sagrada Familia. Azonban ha Szent Család-templomot szeretnénk látogatni, itt Magyarországon is számos településen megtehetjük: Budapesten a Zugligetben, illetve a VI. kerületi Szondi utcában, továbbá Kecelen, Debrecenben, Csépen, Kazincbarcikán vagy Keszthelyen, ahol 1996-ban készült el a templom.

A Szent Család az utóbbi két évszázad folyamán számos egyesületnek, testvériségnek lett a névadója, pártfogója, sőt ilyen címmel jelennek meg a keresztény családok figyelmére számot tartó folyóiratok

Nem hagyhatjuk említés nélkül az olaszországi Ancona közelében lévő Mária-kegyhely, Loreto szentélyét, amely a kegyes hagyomány szerint a Szent Család názáreti házát foglalja magában. A kegyhely eredete nem pontosan ismert, de a 15. századi Loreto-legenda arról számol be, hogy a Szent Család házát négy angyal röpítette át Názáretből Fiuméba (translatio). A legenda feltehetően sokkal korábban, Akkó várának, az utolsó keresztény erődnek az elestekor, 1292-ben keletkezhetett. A názáreti házból megmaradt falakat több részletben telepítették ide-oda, míg végül Loretóban állították fel. Több üdvtörténetileg igen fontos dolog játszódott le ebben a térben: Mária születése, az Angyali üdvözlet, a fogantatás, ide tért vissza a Szent Család Egyiptom földjéről, és Krisztus mennybemenetele után is ez volt az apostolok bázisa. Az is érdekes, hogy egészen a 19. század végéig nem találhatók jelei Loretóban a Szent Család tiszteletének.

Mészáros Ágnes

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Urbach Zsuzsanna: A négy napszak a Szent Család életében. Egy ritka ikonográfiai ábrázolás Johann Ulrich Loth freisingi sorozatán. In: Művészettörténeti Értesítő, 2003 (52. évf., 3-4. sz.), 185 – 201.

Hildegard Erlemann: Die Heilige Familie: Ein Tugendvorbild der Gegenreformation im Wandel der Zeit. Kult und Ideologie. (Schriftenreihe zur religiösen Kultur) Münster, Ardey Verlag, 1993.

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks