A színésznő lírája
Napjainkban, amikor a különböző korok művészeti emlékeit elevenen őrző Olaszországban is felváltotta a lírát az euró, „csak” a költészet egyik nagy műfajaként beszélhetünk róla. Pap Éva pápai születésű Jászai Mari-díjas színművészről említik a lexikonok, hogy alapvetően lírai alkatú színésznő.
Bár drámai és vígjátéki szerepeit is sikeresen alakította, a közönség többsége inkább megigéző tekintetét őrzi az emlékezetében.
Shakespeare Júliájától például Németh László Széchenyi című darabjának Crescentiájáig sok színpadi alakítással ajándékozta meg a színházbarátok népes táborát. Múlhatatlan élményem, hogy Jókai Anna Fejünk felől a tetőt című darabjának Karolin anyójaként láttam a szerző társaságában. Rengeteg tévéjátékban játszott főszerepet, szinkronszínészként szintén sokat dolgozott. Két alkalommal érdemelte ki legjobb női alakításaival a Magyar Filmkritikusok Díját (Megöltek egy lányt, 1962 és Magyarok, 1979).
A Színiakadémián Simon Zsuzsa és Gáti József osztályában tanult Pap Éva, aki színművészként is kedveli a verseket. Hangoskönyvben Ady-verseket szólaltatott meg 2007-ben, majd 2015-ben megjelent első regénye, a Holdpor. Kevesen tudják, hogy lírai alkatát versben is kifejezi, leltározva mindazt, ami a teremtett világból körbeveszi, amit abból kiemelhetőnek tart. Aki képes a fűszálat egyre boldogabbnak látni, az hitével érdemli meg az Istentől kapott képességet erre.
Zsirai László
Pap Éva verseit itt olvashatják
2019-04-30