Adj, Uram

Arcomra derűt,
karomba erőt,
szívembe szeretetet,
lelkembe békét!

Így küldheted hű szolgádat,
hogy vállamra téve kezét
elinduljunk feléd, Uram.
megköszönni mindent, s
érezhessem kezed végső,
bátorító szorítását,
miközben lent is, fönt is
szárnyaló kórus-ének hirdeti
a volt- és lesz-életem
összes veled élt szépségét,
amivel megajándékoztad,
közeledben majd  az élőkért
imádkozó hálás fiadat.

Adj, Uram!
Arcukra derűt,
karukba erőt,
szívükbe szeretetet,
lelkükbe békét!
                    Amen!





A fa

Némelyik ága földig hajol,
mások az ég felé nyújtózkodnak,  
akár anyjához kéredzkedő
gyermekmosoly.
  A friss lombon belül az ágak,
mint szeretkezők igyekeznek a fényre;
fészekrakásra hívják az énekes madarakat:
legyen élet
közöttünk.
  A törzsön az elváló kéreg alatt
hangyák munkadalát véled.
Lent, gyászruhás gyökerek
napsugaras gyümölcsről álmodnak
                                     örök vágyakat.





Nővérem halálára

Búcsúztató

  Nem hittél Istenben…!?

  Hét évtized sem elég, hogy megértsem,
miért fordítottál hátat neki.
   S a Megváltó miért hagyott így magadra?
   
   Anyánk hányszor öltöztetett ünneplőbe,
s vezetett kézen fogva a templomba;
angyalos, suttogó-titkos világ volt.
   Nem értettük a fojtott zsolozsmát,
a megbánók ki-be járkálását, átváltozását…
   Vártuk a csengő finom hangját,
a kint s bent zengő orgonahangot;
kérdőn néztük a felnőttek leborulását,
a pap ujjai között a titokzatos „fehérséget”.
  A körbepillantások közben a búcsúzkodást
a templomajtóban: Isten óvjon titeket.

   A Belváros sok tornyának harangszava,
mint őseink, nagyszüleink szíve dobbanása;
csodáltuk a felhők alatt aranyló kereszteket,
s hittük, hogy a fehérruhás esküket
nem fogjuk megszegni soha..

   Vajon mi történt veled az életben?
   Miért nem tudtad hinni, hogy várnak mind?
   Hogy mindig béke lesz benned s körötted?

   Miféle fájdalmak bántak el veled, hogy
úgy hagytad el ezt az „ál-fény” világot,,
mint az elszegényült „mindegy-emberek”.
 
   Hiszem! Utolsó szavaiddal kérted az urat,
ki jóságodban találta meg a helyét.
   Tudom! Az itt hagyottaknak könnyebb így a gyász.





Resurrectio

Ebben a tavaszi feltámadásban,
mint reflektorfényben a kacér dívák,
úgy parádéznak a virágba boruló fák.

Selyemruhában, színes legyezővel kezükben,
ringó csípejük vérpezsdítő üzenet: ölelj, tavasz!

A tél éjszakai álmait madárhangok
űzik el, hogy átadják helyüket az
Érosz hajnali, vad tobzódásának, énekének,

a megtermékenyített világ örömódájának,
amiben Isten és Ember egybekelnek.

Bobory Zoltán

 

 

2020-06-08

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks