Akkor nincs család!

Háromévente jöhetek hazai szabadságra a Fülöp-szigeteki missziómból. Ittlétem alatt sok KÉSZ-csoport hívott meg, hogy tartsak nekik missziós előadást. Ehhez jöttek szerzetesrendünk, a verbita missziósok saját imaközösségei, illetve személyes ismerőseim és barátaim. Számomra a legértékesebb ezekben a látogatásokban az volt, hogy beszélgethettem olyan keresztényekkel, akik aktívak az egyházban. A legtöbbet érdekes módon családról és a pénzről beszélgettünk. Illetve a kettő kombinációjáról, a család és a pénz viszonyáról.

„Ha pénzről van szó, akkor nincs család!” – figyelmeztette egyik beszélgetőtársamat az édestestvérének (!) az ügyvédje, amikor a szüleiktől örökölt lakás felosztásáról volt szó. A szülőktől kapott keresztény nevelésre, az egykori meghitt családi életre, mindkét fél vallásosságára és templomba járására utalva a hölgy igazából csak békülni szeretett volna, hogy a felmerült pénzügyi konfliktust türelemmel és szeretettel oldják meg. Az ügyvéd szavai kegyetlennek tűntek, de még kegyetlenebben szembesült a valósággal beszélgetőtársam, amikor nemsokára saját édestestvére szájából hallotta ugyanezeket a szavakat.

Kétségtelen, hogy az élet vége, egy-egy szeretett szülő távozása nemcsak érzelmi hiányt hagy gyermekeiben és rokonaiban, hanem az örökség körüli konfliktus korábban elképzelhetetlen érzelmeket és állásfoglalásokat csal elő.

Nemcsak a gyász válthat ki családi konfliktusokat, hanem az öröm olyan pillanatai is, mint a házasságkötés, mely több, mint két ember egyesülése. Igazából két családnak kellene itt összefonódnia, de mindegyik hozza a maga sajátosságait, sőt reprezentációs igényeit. „Mi ilyen család vagyunk, ezért ennek meg annak lennie kell az esküvőn!” Az igényekből sokszor pénzösszegek megnevezése, majd egymás összehasonlítgatása fakad. Hiszen a családok egyike nem biztos, hogy vállalni tudja azt a kiadást, ami a másik számára elengedhetetlennek tűnik. Mi erre a válasz? Van, aki lenézi azt, aki nem tud (vagy nagyon gyakran elvi okokból) nem akar hozzájárulni irracionális költségekhez. Erre a másik fél is talál valamilyen gyenge pontot a (látszólag) jobb módúban.

A „lenézés” szót gyakran hallottam esküvőkkel kapcsolatban. A pénzzel kezdődik, majd jönnek a fizikai vagy intellektuális egyenlőtlenségek. A konfliktus pedig sokszor folytatódik az esküvő után is. Melyik család mennyivel fog hozzájárulni a házaspár boldogulásához? Egyáltalán viselni tudja-e majd a férj (vagy az asszony) a házastársa igényeit, vagy ezek is a két család közötti viszályt erősítik majd? Tényleg, még a gyermekek születése és nevelése, ez az óriási öröm is konfliktusok forrása lehet, hiszen újabb igények merülnek fel: iskola, ruházkodás, nyaralás.

A családi élet eseményei tulajdonképpen arra hivatottak, hogy beillesszék a családtagokat egy még nagyobb közösségbe. De ha ehelyett inkább az érdekek különbözősége kerül középpontba, akkor éppen ott válnak el egymástól a családok, ahol egyesülhetnének. Ekkor fogadják meg a férj és a feleség hozzátartozói, hogy „szóba sem állunk velük”. Fájdalmas, hogy egyesített, mindkét fél számára hatékonyabb védőháló helyett ellenségeskedés keletkezik. Hadd számoljak be arról, hogy mindez miképpen történik a Fülöp-szigeteken, ahol a család még határozottabban a társadalom alapegysége, mint Európában. Ez azért van, mert a Fülöp-szigeteki emberek sokkal inkább a saját családjuk iránt érzik magukat elköteleződve, mint a nagyobb közösség felé.

Igen, a halálesetek utáni marakodás a Fülöp-szigeteken is jellemző. Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha az elhunyt nem írt végrendeletet, vagy nem egyenlő arányban osztotta ki vagyonát – annak ellenére, hogy az örökösödést ott is világos törvények szabályozzák. A Fülöp-szigeteki családok sokkal nagyobbak, mint a magyarok, ezért náluk még komplikáltabb feladat az, hogy miképpen osztják meg örökségüket. A gazdag családok viszályairól sokszor cikkeznek az ottani napilapok. Az ő örökösödési harcaik igazán drámaiak. Gyakran hivatkozott példa a dúsgazdag Potenciano „Nonoy” Ilusorio birtokpere, melyben szerepelt emberrablás, a vetélytárs bebörtönöztetése, lelki kényszer és súlyos zsarolás is. Az egyszerűbbek megfigyelésem szerint könnyebben megegyeznek, mert kisebb a tét. Ha házról van szó, azt az egyik gyermek, legtöbbször a legidősebb örökli, a többieket pedig kompenzálja. Az is előfordul, hogy a szülői ház mellé mindenki hozzáépíti a maga kis házát, a szülők volt lakhelyét pedig közösen használják, mint a család házcsoportjának központját.

A Fülöp-szigeteken is sok viszály származik a házasságkötésekből, hiszen azok nemcsak a házastársakra vonatkoznak, hanem családokat is összehoznak. Ezért a szülők igyekeznek befolyásolni gyermekeik párválasztását: nemcsak a házasság stabilitása, hanem a saját család jobb társadalmi pozíciója érdekében is. Ez a törekvés kevésbé erős a társadalom kevésbé tehetős rétegei között, hiszen ők kevésbé tervezik társadalmi fölemelkedésüket. Maga a döntés azonban manapság már a házasulandóké. Ezt a szülők elvileg megértik, de sok konkrét helyzetben alig fogják fel. Nehezebben fogadják el gyermekük házastársát és annak családját, mert a párválasztásba nem voltak bevonva. Az is lehet, hogy a fiatalok elhamarkodják az esküvőt, ha a szülőket kevésbé vonták be döntéseikbe. Az ilyen helyzet gyengíti a házasságokat, különösen a városokban, mert a szülők tekintélye ma is nagy.

Egy-egy Fülöp-szigeteki esküvő a magyar viszonyokhoz képest sokkal nagyobb költségeket jelenthet, hiszen az nemcsak a párnak és a családnak szól, hanem az egész falunak vagy városrésznek. Igazi népszórakoztatás, sőt a környék lakomája is. Míg a hagyományos gyakorlat szerint a vőlegény családja fedezte az esküvő költségeinek oroszlánrészét, a mai, modern Fülöp-szigeteki esküvőket már általában maguk a párok finanszírozzák. A szülők gyakran csak azoknak a vendégeknek a költségeit állják, akiket ők hívtak meg. Viszont ha a vendégek (főleg a közeli rokonok) tudják, hogy nem a szülők, hanem maga a jegyespár fizet az esküvőért, akkor sokkal erőteljesebben járulnak hozzá az esküvő költségeihez. Amikor azonban a két család együtt teremti elő a költségeket, akkor a magyarországihoz hasonló konfliktusokat nehéz megelőzni.

Bár az egyházi esküvő drága a Fülöp-szigeteken, az egyház tekintettel van azokra a szegényekre, akiknek nincsenek meg az anyagi eszközei a nagy esküvőre, mégis szeretnének szentségi házasságban élni. Ilyen esetekben a pár csoportos esküvőre jelentkezhet, ahol az eskető pap lemond a javadalmazásáról, sőt esetleg még az esküvő utáni egyszerű étkezést is fedezi, ahová azonban csak a párokat és a tanúkat hívják meg. Érdekes, hogy az ilyen esküvő egyik feltétele az, hogy a pár előzőleg hosszabb ideig, általában öt évig együtt élt. Ugyan a katolikus erkölcs nem helyesli a házasság nélküli együttélést, de ilyen esetekben a hosszabb együttlét a stabilitás bizonyítéka.

Olyat is tapasztaltam, hogy egy párt hétköznap reggel hat órakor adott össze a pap, hogy ne kelljen nagy ebédet és lakodalmi programot rendezni, amit a pár nem tudott volna kifizetni. Ilyenkor le kell mondani az esküvővel összekapcsolt reprezentációról, hogy részesülhessenek a szentségben.[1] Az így megkötött házasság az állam előtt is érvényes, nem kell külön polgári esküvőre pénzt áldozni.

Jó lenne, ha Európában és a Fülöp-szigeteken keresztény közösségeink biztosíthatnák a békülés hátterét konfliktus esetén, vagy segítenének abban, hogy a felek megértsék egymást. Egy-egy ilyen konfliktus bátor és odaadó megoldása nagyban segítheti a közösség (plébánia, KÉSZ-csoport, missziós imaközösség, egyéb imacsoportok) összetartását. Együttléteinken többet kellene foglalkozni ezzel a nagyon is gyakorlati kihívással.

Lányi Béla SVD testvér
Fotók forrása: pexels

 

[1] A csoportos esküvőnél nincs vacsora, nincsenek szép ruhák, nincsenek meghívottak, de az illetők most már Isten előtt is törvényes házasok. Sokszor még a csoportos esküvő utáni pár aprósüteményt is a plébánia állja.

 

 

 

2022-07-22

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

     

Önnek ajánljuk

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks