Aranyból épült ház

A magyar szépirodalmi termés évszázadokon át, de napjainkra különös mértékben feldúsult kínálatának alapos elemzéssel történő teljes áttekintése lehetetlen egy ember életében. Amennyiben a művek a lelkek forgalomirányítójának szerepét is be kell, hogy töltsék ‒ legfőbb céljuk mi más lehetne? ‒, nélkülözhetetlen a szemelvények népszerűsítésében a tartalmi szempont.

 

A kortárs irodalomban elharapózott formai egyeduralom, a semmitmondás tartalmatlanságának előnyben részesítése vesztésre áll a józan emberi megfontolásokat példaként felmutató cselekményeket megörökítő alkotásokkal szemben az olvasó szemében. Társadalmunkban az erkölcsi eszmények számtalan esetben előnytelenül változtak. Jó példáért érdemes visszatekintenünk a múlt századelőn született írói teljesítmények nemesebbjének sugallataira. Azokat az írókat érdemesebb előnyben részesíteni, akik az emberiség pozitív szellemi hagyományait segítenek úgy megőrizni, hogy közben nem tévednek izgató-uszító politikusi szerepkörökbe.

Az Isten teremtette emberi élet Gárdonyi-féle láttatásának légkörét vélhetjük felfedezni Finta Sándor rokonszenves írásaiban. Ma már kevéssé ismert szerzőjük 1889-től 1950-ig élt. A szombathelyi püspöki elemi iskola címzetes igazgatója, a Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetségének elnöke, a Szent István Akadémia rendes tagja, kétszeres pápai kitüntetett író, költő, tanító és példás családapa volt – Aranyból épült ház című könyve fülszövegének tanúsága szerint. Az unokája szorgalmazására megjelent könyv ötvenkét prózai művét (elbeszélések, novellák) tárja napjaink olvasói elé. A maga korában gyakorta publikáló íróként jegyeztetett Finta sajátos modorú munkáiban hétköznapokból ellesett történetek jelennek meg hétköznapi nyelven, ám mégis lenyűgözően. Egyszerű figurák elevenednek meg ezekben a történetekben, ám a művészi sűrítő erő képes lelkünkbe emelni a sorsukat. „Az élet legalapvetőbb titkairól, értékeiről szólnak ezek a rövid történetek: családról, szeretetről, hitről. Olyan titkokról, amelyek nélkül nincs emberhez méltó élet. Ahogyan azt C. S. Lewis megfogalmazta, ha a gyermekeket kis hajókhoz hasonlítanánk, akkor nemcsak arra kellene őket tanítani, hogy ne ütközzenek egymásba, tartsák tiszteletben a másikat, hanem arra is, hogy hogyan győzzék le önmagukban a lefelé húzó erőket, hogyan ne süllyedjen el az életük hajója, leginkább pedig arra, hogy van-e egyáltalán kikötő és merrefelé található” – írja a könyv előszavában Székely János megyéspüspök, rávilágítva a művészeti küldetés lényegére.

A legsikerültebb Finta-novellák elemi erővel sugározva szolgálják a szalonképes jelenlét mintaadó voltát. Az emberi harmónia teremtette polgári nyugalmat, békét. Csak tisztaszívű ember képes erre, s ha író, akkor főleg továbbsugárzó hatásfokkal érvényesíti munkáiban az emberileg elvárhatót. A címadó elbeszélés bencés frátere fogalmazza meg mindennek az esszenciáját: „Mondom, magyarok, nem veszett el mindenetek! Nézzétek meg a ti aranyból épült házaitokat a lelkek belsejében, s ha látjátok még benne a keresztény hit napsütését, a reménység zöldellő vetését, a szeretet tiszta búzáját, a jóság kifogyhatatlan és megunhatatlan puha kenyerét, a tisztesség ezüstjét, a becsület aranyát, a készséges szorgalom verítékének igazgyöngyeit, az imádság galambocskáit, a tömérdek jó szándék, terv és gondolat megszámlálhatatlan virágait. Bizony mondom nektek, nem vagytok szegények, mit sem vesztettetek, csak nyertetek ez országdúló pusztulásban, s ti vagytok a föld Dáriusai! […] A nemzet is őrizzen a lelkében ilyen aranyból épült házat! Gyűjtse össze benne a magyarság ősi kincseit, hitét, erkölcsét, becses tulajdonságait, nyíltságát, tisztaszívűségét, s emeljen templomokat, hadd legyenek a pusztulás helyén a magyar erényeknek új tárházai, szívbeli kincseket gyűjtő, igazán aranyból, a szeretet aranyából épült házai, ahova nem hat be a pártoskodás átka, egymás lelkét érzi minden hívő, és egymás lelkének hitében az elfelejtett, gondviselő Isten arcát is föltalálja. ”

Finta a lelkek mélyéről tudósít. Hallja a történelem harangszavát, s képessége szerint adja tovább. Finoman, érzékenyen fogalmaz: „Édesanyák imádságainak szárnysuhogásait lebbentette felénk a szél a Duna irányából.” Márpedig, aki ilyen finomságokat érez és érzékeltet, az méltó a figyelemre, mivel szellemi-lelki oxigén szállítója.

Finta Sándor: Aranyból épült ház. Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely, 2018

Zsirai László

 

2019-05-27

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks