Az élet megy tovább

Amikor ezeket a sorokat írom, Cebut éppen alacsony kockázatú övezetnek nyilvánították. A szigorú óvintézkedések következtében ma már alig van megbetegedés városunkban, és a járvány súlypontja ismét visszakerült Manilába, a fővárosba.

 

Megdöbbenve halljuk ugyanakkor az európai híreket, miszerint ott a második járványhullám még súlyosabb, mint az előző. Cebu (és Manila) világrekordot dönt a kijárási tilalom idejét illetően. Itt már márciusban bevezették a legszigorúbb járványügyi intézkedéseket. Bár ez szeptemberben és októberben fokozatosan enyhült, ma is csak speciális, a főpolgármester által kiállított karantén igazolvánnyal lehet kilépni az utcára.

Márciusban egy pénteki napon éppen tanszéki értekezlet volt a cebui verbita egyetemen, ahol tanítok. A tanszékvezető ekkor még nem tudta, mi fog történni az egyetemen. Nem kapott utasítást. Este érkezett a rendelkezés, hogy hétfőtől már nem lesznek fizikai találkozáson alapuló („face to face”) órák. A szombat reggeli órára még be kellett volna jönni, de megijedtek a hallgatók, és csak nagyon kevesen jelentek meg. Szigetországban élünk, így ilyenkor már azt fontolgatták, miképpen hagyják el a várost, ha megszűnnek a repülő- és hajójáratok. Sok hallgatónk van ugyanis a szomszédos szigetekről, akik a szülői házat nem tudják elérni, ha leállnak a kompok. A városiak közül pedig sokan vidéki rokonaiknál szerették volna átvészelni ezt a „két hetet”.

Igen, az egyetemi vezetésünk is csak kéthetes szünetet hirdetett meg, hiszen nem lehetett felbecsülni a veszély nagyságát. Azonban rögtön megmondták, hogy az oktatásnak folytatódnia kell, mégpedig az interneten keresztül. Még majdnem három hónapunk volt a tanévből a júniusi tanévzárásig. (Ez az egyetem, a város legtöbb iskolájától eltérően, júniusban fejezi be az évet, és augusztusban kezdi az újat.) Szerencsére már valamelyest fel voltunk készülve, ugyanis ekkorra már minden hallgatónak és oktatónak saját egyetemi e-mail címe volt korlátlan tárhellyel. Azonban a Fülöp-szigeteken lassú az internet, ami sok gondot okoz.

Mivel a két nagy cebui katolikus egyetem szálka a helyi liberális és baloldali körök szemében, azonnal megindultak a tiltakozások. Egy baloldali szervezet hatezer (!) online like-ot gyűjtött össze annak érdekében, hogy a kormány tiltsa be az online oktatást, mivel az szerintük „hátrányos” bizonyos néprétegekre nézve. Való igaz, az állami oktatási intézmények és a legtöbb magániskola nem volt előrelátó, a Google Classroom nem állt akkoriban rendelkezésükre. A balos tiltakozás azzal érvelt, hogy a mi egyetemünkön tanuló hallgatók közül sincs mindenkinek biztos internetcsatlakozása. Ezen az egyetemi vezetés úgy segített, hogy elrendelték, buktatás helyett úgynevezett „incomplete” jegyet kell adni a diákoknak, mellyel pótolhatnak, amikor van internet. Élő internetes órákat, vizsgákat nem volt szabad tartani. Ehelyett az anyagot fel kellett tölteni a Google Classroomra, ahonnan a hallgatók akkor töltötték le az előadásokat, amikor volt internetük. Ily módon a tiltakozásokat le lehetett csillapítani. Az persze továbbra is kérdéses maradt, hogy hogyan tudunk az egyetemi szigorú követelményeknek ezentúl is érvényt szerezni.

Vizsgák? Az online vizsgákat, teszteket sem ajánlotta az egyetem, de meg voltak engedve. A hallgatók nagy száma általában nem tette lehetővé a szóbeli vizsgáztatást. Az online vizsgaprogramok nemigen oldották meg a problémát az internet gyengesége miatt. Én csak egyszer próbáltam ki, és éreztem a dolog nehézségét. A teszt harminc másodpercet adott minden egyes építészettörténeti kérdés megválaszolására. Akiknek azonban lassú volt az internetkapcsolata, vagy nem tudták megválaszolni a kérdést időben, vagy fertőzésveszélyes helyre, például internetkávézóba kellett menniük. Ez a lehetőség később meg is szűnt, mert a kijárási tilalommal bezáratták ezeket, és a 21 év alatti, illetve 60 év feletti lakosoknak egyáltalán nem engedélyezték a lakóhely elhagyását. A magam részéről úgy próbáltam ezt kiküszöbölni, hogy egyénre szabott, az anyaggal összefüggő kutatási feladatokat adtam a hallgatóknak.

A „nyári” pótló tárgyakra csak az iratkozhatott be, akinek megvolt az élő internetes oktatás fogására alkalmas internetkapcsolata. Ezalatt az egyetemi vezetés lázasan készülődött a következő (2020–21) félévre. Szerződést kötöttek egy iskolavezetési szoftverre, mely gyenge internetkapcsolat esetén is lehetővé teszi az oktatást. A legtöbb felsőoktatási intézmény átállt az online oktatásra, hiszen 21 év alattiak nem mehettek ki az utcára. Más iskolák egyszerűen kihagyták ezt a tanévet, és a jövőre tartogatják erőiket abban a reményben, hogy az nem sokat fog különbözni attól, amit régebben csináltak. Ahogyan azonban a kijárási tilalom folytatódik, egyre nyilvánvalóbb lesz a váltás szükségessége. Ma azt halljuk, hogy legalább december 31-ig fennmarad, ha bizonyos enyhítésekkel is.

A másik nevelői munkám, az állami gyermekotthon egészen más képet mutat. Itt ugyan van internet, de a sok bennlakó gyermek számára nem elég. A gyerekek állami iskolákba járnak az otthon közelében. Ezek az iskolák annak idején egyszerűen bezártak. Megszűnt a tanítás, amikor a főpolgármesteri rendelet bezárta az iskolákat. Vagyis két héttel azelőtt, hogy március végén úgyis befejezték volna a tanévet. A kéthónapos szokásos iskolaszünetből itt öt hónap lett, egészen októberig, mert az állami iskolák tanfelügyelete októberre halasztotta az iskolakezdést. Ami továbbra sem „bejáró” oktatás, hanem úgynevezett modulos. Ezek a modulok előregyártott munkafüzetek, melyeket speciálisan a karanténhelyzetre készítettek elő. A tanárral való személyes érintkezés ritka. Minden otthonos gyerek kapott saját Facebook oldalt, így a tanárokkal az ingyenes csatornán keresztül tarthatnak kapcsolatot. A munkafüzet kitöltése után az iskola összegyűjti azokat és átadja a tanárnak.

A kijárási tilalom miatt nem tudtam látogatni a gyerekeket. A karanténtól a leginkább az utcagyerekek szenvedtek, akik a szabadban nőttek fel. Nem voltak hozzászokva a zártsághoz. Ez nagyon nehéz helyzetet teremtett, melyben alig tudtam segíteni. Ugyan némi kapcsolat volt közöttünk, például interneten megnézhettem, ahogyan a májusi litániát imádkozták. De abból az is világossá vált számomra, hogy az egyetemen megszokott online oktatást itt nem lehet alkalmazni hitoktatás és kapcsolattartás céljából. Az otthon vezetése végül megteremtette a szükséges műszaki feltételeket. Tehát most már nemcsak látnak engem, hanem válaszolnak is. A legelső ilyen online hittanórára a nagyobb gyerekeket hívtam meg a két csoportból. A következő alkalommal már a kisebb gyerekekkel is jól tudtam foglalkozni. Gilbert atya, egy pszichológus, sokat segített a gyermekek lelki problémáinak megoldásában. Ha majd visszaáll a rendszeres kapcsolattartás lehetősége, akkor sok elmaradt munkát kell pótolni az otthonban. Már tervezzük az adventi lelkigyakorlatot novemberre.

Mire tanít a járvány? A sors forgandó, de mindannyian Isten kezében vagyunk. Míg itt, Cebuban most kicsit csendesebb lett a vészhelyzet, Európában szomorú rekordok dőlnek meg. Egymásra vagyunk utalva, egymás imádságaira.

Lányi Béla SVD

 

2020-12-04

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

       1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks