Az engedelmesség csodája

A gyermekeké az Isten országa (Mk 10,14)

A gyermekkorunk kedvenc játéka volt – LEGO akkor még nem lévén – a fakockákból való várépítés. Ha elkészült a nagy mű, vagy mi döntöttük le, vagy magától omlott össze. Sebaj – gondoltuk ilyenkor, s újrakezdtük a játékos építkezést.
 
 
Ennél is izgalmasabb volt a kártyavárépítés, mely az egymáshoz illesztett kártyalapokból történt, s meglehetősen labilis építménynek bizonyult. Ezért gyakorta már menetközben összeomlott s a „fáradságos” munkát kezdhettük elölről. Azonban egy pillanatra sem keseredtünk el, nem gondoltunk arra, hogy abbahagyjuk a játékos építkezést. Sejtettük, hogy ismét könnyen kudarcba fulladhat a vállalkozásunk, mégis mindig újrakezdtük, mert tudtuk, hogy ez csak játék.
 
Miután fölnőttünk, görcsösebbek lettünk, a játékosságról lassan megfeledkeztünk, s ha a „kártyavárunk összeomlik”, ha kudarc ér bennünket, nagyon nehezen viseljük. Olyannyira nehezen, hogy sokszor meg sem próbáljuk újra azt, ami nem sikerült, mert szótárunkban a mégis helyére a mégse került. Ezért hűtlenné lesznek hozzánk a csodák, vagy mi a csodákhoz, s nem történik velünk semmi olyan, amire vágyunk, mert a szent „lehet” helyébe a zsarnoki „van” lépett, s arról a bizonyos mégisről egészen megfeledkeztünk. Pedig nem is gondolnánk, milyen óriási jelentősége van ennek a parányi szócskának! A mégis jelentése bővebben így summázható: mégis megtörténhet az, ami eddig nem történt meg. 
 
Így történt meg Simon Péter csodás halfogása is, mely ugyancsak ezen a mégisen múlott, mert mégis kivetette a hálókat, jóllehet reménytelennek tűnt ez a nappali halászat. (A Genezáret taván csak napnyugta után lehetett eredményesen halászni.) Azonban ha Simon nem mondja ki ezt a bűvös szócskát, és nem veti ki a hálókat Jézus szavára, akkor bizony elmarad a csodás halfogás, s akkor mi is szegényebbek lennénk egy gyönyörű történettel. Mert csodák csak ott születnek, ahol ki tudják mondani, hogy mégis, mert a csoda definíciója ugyancsak ennyi: mégiscsak megtörténhet az, ami eddig nem történt meg. Mert a csodák úgy születnek, mint a gyermekeink; megfogannak, növekednek, aztán világra jönnek, de a kezdet kezdete, a fogantatás pillanata mindig ez a mégis, amit nekünk kell kimondani. Hiszen a csodák sohasem nélkülünk, hanem mindig velünk történnek, általunk mennek végbe. 
 
A csodás halfogás Jézus és Simon Péter együttműködésének gyümölcse, mert a csodák nem sült galamb módjára érkeznek hozzánk, hanem Isten és ember együttmunkálkodása révén. Lásd a kenyércsodát, ahol Jézus a tanítványait is bevonja a kenyérszaporítás aktusába, mert a csodák is kettős természetűek, mint Krisztus, aki ég és föld Gyermeke. A csodák lényege elsősorban az intimitásukban, a bensőségességükben van, mivel a lélek legbelső bugyraiban hatnak, a mégis kimondására ösztökélnek. Elhitetik velünk, hogy mégis megtörténhet az, ami eddig nem történt meg az életünkben. 
 
Nem is olyan könnyű elhinni ezt, hiszen a csodás mégisek előzménye mindig valamiféle kudarc. Simon Péterék egész éjjel halásztak és nem fogtak semmit, ami igen nagy csalódást okozhatott nekik. Santiago, Hemingway öreg halásza ugyancsak így járt, mielőtt azt az igazán nagy halat kifoghatta a tengerből. Az ő csodás halfogását is hosszú, 80 napos sikertelenség előzte meg. Mégis tengerre szállt és kivetette a horgát, mert a reménytelenség ellenére is reménykedett a csodában, a mégis csodájában. 
 
Mi nem vagyunk halászok, de velünk is megtörtént már, hogy egész éjjel halásztunk, mégis üres maradt a hálónk, vagyis kudarc ért bennünket. Mindent megtettünk, amit csak tehettünk, mégse sikerült a tervünk, netán a házasságunk, a családunk, a gyülekezetünk vagy az életünk más szegmense miatt érzünk keserűséget. Mindenki maga tudja, hogy az álmai, a tervei mennyire váltak valóra vagy „mentek füstbe”, vagyis hogy a fáradozásának mennyi eredménye van. Egy bizonyos, hogy a csodákat mindig valami hiátus, valami kudarc előzi meg, legyen az betegség vagy más „mélység” az életünkben. Kérdés, hogy ilyenkor mi történik velünk, mit gondolunk; azt, hogy elhagyott az Isten vagy azt, hogy most is velünk van. Ilyenkor nagy a kísértés arra, hogy kimondjuk: elhagyott az Isten, magamra maradtam egészen, miként Krisztus a kereszten, aki szenvedésében így kiáltott: „Éli, Éli, lama sabaktani.” (Istenem, Istenem, miért hagytál el engem.) Azonban később, a halála előtt nagy fájdalmak között így imádkozik: „Atyám, a kezedbe teszem a lelkem”, mert újra átéli az Isten közelségét, a velünk az Isten csodáját. 
 
Simon Péter a maga kudarcával is istenközelbe kerül, amikor Jézus beszáll a hajójába. Nem utasítja vissza a Mestert mondván, hogy most igen nagy bajban van, s nem ér rá „lelkizni. Ha mélységben vagyunk és kiáltunk, miként a zsoltáros: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!”, akkor Isten irgalmával, Jézus Krisztussal találkozhatunk, az ő szavát hallhatjuk. „Evezz a mélyre és vessétek ki a hálóitokat fogásra!” – mondja Jézus Simonnak. Mintha ezt mondaná: ne félj a mélységtől, ne félj semmitől, ne törődj bele abba, ami történt, a kudarcba, mert mégis megtörténhet az, ami nem történt meg. 
 
Milyen sokszor hajótörést szenvedünk, hiábavalónak tűnik a reménységünk, az akarásunk és a szeretetünk, ezért abbahagyjuk azt, amit jó szándékkal elkezdtünk. Jézus arra biztat bennünket, hogy ne hagyjuk abba a jót, amire vállalkoztunk, hanem vessük ki a hálónkat újra. Sokszor nem logikus ez az újratervezés, Péter számára sem volt az, de csodák csak az engedelmesség ösvényein járva születnek. „Egész éjjel halásztunk és nem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálót” – mondja Simon. Ez a mégis az engedelmesség ösvénye, mert azt jelenti, hogy mégis megtörténhet az, ami eddig nem történt meg. Ha engedelmesek merünk lenni és merjük hinni azt, amit Péter, akkor a mi hálónk is szakadozni fog. Íme így történik a csoda, mely Isten és ember együttműködésének záloga. Azonban az igazi nagy csoda nem a zsákmány, a sok hal, hanem a találkozás Krisztussal és önmagunkkal. Ebben a találkozásban végre önmagunkra találhatunk és bűnös emberből Isten áldott gyermekévé válhatunk, Jézus tanítványává avanzsálhatunk, miként Péter, és félelem helyett bizalommal fordulhatunk Isten és az emberek felé.
Simon István
lelkész
 
 
 
 
2020-10-04
 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks