Az iszlám kihívása

A közel-keleti teológusok lebecsült befolyása

Az iszlám kihívása Németországban

Jelent-e kihívást az iszlám-„tényező” Németország számára? Sok az „iszlám”, a „muzulmánok” vagy „a muzulmán fiatalság” témában csaknem naponta megjelenő kiadvány már a címében is problémát jelez, s olyan kritikus témákra világít rá, mint az integráció[1], Németország[2] ill. Európa[3] iszlámosodásának a kérdése, az imám (közösségi vezető ill. mecset-előimádkozó) szerepe,[4] a muzulmán fiatalok integrációjának a kérdése[5] vagy a muzulmán nők ill. a konvertiták szerepe.[6] Olyan kényes témák is a nyilvános viták középpontjában állnak évek óta, mint az ifjúsági erőszak a migránsok[7] között, az iszlám-politikai eszmekincs terjesztése és főszereplői[8] Németországban vagy a militáns dzsihádizmus és extrémizmus Németországból származó követőinek az életrajza.[9]

Kétségtelen, hogy már maguk „Az iszlám Németországban” témában megjelent, s válogatás nélkül kiragadott publikációk is egy kihívás tematikáját, s egyben a német és az európai társadalmak, a politika és a vallás területének mélyreható változásait jelzik. A változó viszonyok és az iszlámmal mint Németország második legnagyobb, a demográfiai fejlődésre komoly befolyást gyakorló vallásával kapcsolatos új kérdésfelvetések csak viszonylag későn, mindenekelőtt 2001. szeptember 11. után jutottak el teljes mértékben a társadalmi tudatba.

A „vendégmunkások” új hazája

Az iszlám németországi történetét, mely jó 50 évet fog át, először csupán az ‘átmeneti jelenlét’ címszó alatt vizsgálták. A politikai döntéshozók, de maga a lakosság is, legalább 1980-ig alapvetően abból a feltételezésből indult ki, hogy a muzulmán „vendégmunkások” a legrövidebb időn belül hazatérnek Törökországba. Bár ez sok család esetében évtizedeken át igaznak bizonyult, az elvárt nagy visszatérési hullámra nem került sor. Sajnos ez a felismerés csak nagyon nehezen érvényesült, ezért az állandóan Németországban élők integrációjával kapcsolatos konkrét politikai cselekvésre csekély kihatással volt.

Ezenkívül a muzulmánok száma tovább nőtt a különböző iszlám jellegű országokból (Törökország mellett mindenekelőtt Bosznia-Hercegovina, Irán, Afganisztán, Pakisztán és néhány arab ország, így Irak, Libanon, Szíria, Tunézia vagy Marokkóból) érkező menekültek és bevándorlók, a menedékkérők és gazdasági menekültek, az egyetemi hallgatók, később a szakképzett munkaerő tudatos toborzása és a német konvertiták növekvő száma miatt.

A muzulmánok számát ma Németországban 4,2–4,4 millióra becsülik. Legtöbbjük (több mint 70%-uk) szunnita. A siíták, az aleviták (akik részben saját vallási közösségnek, részben liberális muzulmánoknak tartják magukat), vagy az Ahmadijja-követők (akik magukat az egyedül igazhitű muzulmánoknak tekintik, bár a szunniták és a siíták nem ismerik el muzulmánoknak őket) Németországban csak kisebb csoportokat képviselnek.[10]

A politikailag szervezett iszlám szerepe

Most egy politikai indíttatású iszlám próbál mecsetegyesületek és csúcsszervezeteken keresztül befolyást gyakorolni. Szervezett iszlámként a németországi muzulmánok „szócsöveként” nyilatkozik, s közben olyan címeket használ, mint a „Muzulmánok Központi Tanácsa”, holott épp a „Központi Tanács” a németországi muzulmánoknak talán csak 1%-át képviseli. Valamennyi itteni muzulmán mintegy 25%-a tartozik valamilyen mecset-egyesülethez vagy iszlám szervezethez.[11] Ennek ellenére a politikailag szervezett iszlám nyilvános állásfoglalásokat fogalmaz meg, s követelésekkel lép fel az „iszlám” nevében. Mivel a muzulmán közösség nem ismeri az egyházakhoz hasonló tagság és hierarchia fogalmát, a szervezett iszlám ezáltal önmagát teszi meg az egyház tárgyalópartnerének és kontaktszemélynek az állammal szemben. Mindezt úgy, hogy a Németországban élő muzulmánok több mint 75%-a nem képviselteti magát a négy elfogadott iszlám csúcsszervezet egyikével sem. Ezek: a DITIB (a Vallásügyi Intézet Török-Iszlám Egyesülete), az IR (az Iszlám Tanács), a VIKZ (Iszlám Kulturális Központok Szövetsége) és a ZMD (a Németországi Muzulmánok Központi Tanácsa).

Az iszlamizmus képviselői befolyásra törekednek a társadalomban, az egyetemeken és a politikában, követelik a közjogi testület státuszának megadását és a keresztény egyházakkal azonos jogállást anélkül, hogy a lényeges feltételeket teljesítették volna. Elsődleges céljuk az iszlám egyenjogúságának az elismertetése, a muzulmánok kiváltságainak az érvényre juttatása, a nyugati társadalom megismertetése és átitatása az iszlám értékekkel és normákkal annak a kikötésével, hogy az ő iszlám-értelmezésüket fogadják el általános érvényűnek. A politikailag szervezett iszlám a muzulmán közösségben is hat azon fáradozásával, hogy a muzulmánokat mint Németországban és Európában tartósan „különbözőket” a szigorúan értelmezett iszlám betartására buzdítsa.

Az iszlamizmus számára az iszlám nem csak vallás és hit, de a társadalom és a politika alakítását is magában foglalja. Távoli célja az, hogy a saria-jog lehető legáltalánosabb alkalmazásával egy vélt ideális társadalmat hozzanak létre a földön. Az iszlamizmus esetében nincs feltétlenül erőszakról szó, bár a kötelező, szükség esetén erőszakosan is megvalósított dzsihádra való felhívás kezdettől fogva az iszlamizmus része volt.

A közel-keleti iszlám teológiák befolyása

Yusuf al-Qaradawi 1926-ban született Egyiptomban; ma Katarban él. A személyét és munkásságát a bemutató három web-oldalnak,[12] valamint a katari al-Dzsazira adóban levő saját tévéadásának köszönhetően a németországi és az európai iszlám közösségek számára gyakorlatilag mindenütt elérhető. Számtalan fatwa (jogi szakvélemény), cikk, prédikáció és kereken 120 könyv szerzője, a muzulmán testvériség ideológiai vezetője. Alapítója és elnöke az Európában megtelepedett tudós társaságoknak, mint a „Federation of Islamic Organisations in Europe” (FIOE), a „European Council for Fatwa and Research” (ECFR) és az „International Union of Muslim Scholars” (IUMS). Célkitűzésük, hogy a nyugati muzulmán „diaszpóra-közösséget” útmutatásokkal lássák el arra vonatkozóan, hogyan élhetnek a saria-jog szerint Európában, s hogy tartósan másokként ne engedjék integrálni magukat, hanem muzulmánként őrizzék, ápolják és nyilvános vitákon különféle követelésekkel hangsúlyozzák eltérő identitásukat. „Összefoglalva: al-Qaradawi a muzulmánok kollektív vallási identitásának megőrzéséért és a társadalommal való interakcióért száll síkra. Tervének legfőbb céljaként az esszentialisztikusan értelmezett iszlámidentitás vagy -személyiség megtartása és erősítése fogható fel, melyet hitvallások és kötelességek határoznak meg.[13]

A nyugati iszlámtudományi diskurzusban gyakran „mérsékeltnek” számító al-Qaradawi[14] nem az iszlamizmus erőszakos változatáéért, a dzsihadizmusért, hanem az iszlám közösség mindenkor indokolt védelméért száll fenntartás nélkül síkra. Nem támogatja ugyan a nők házba zárását és jogfosztottságát, de fenntartás nélkül kiáll a poligámia[15] és az engedetlen feleségek megfenyítése mellett.[16] Bár al-Qaradawi nem támogatja az általános irtó hadjáratot, mégis pártfogolja az öngyilkos merényleteket, mint az Izraelben szükséges „mártírhadműveleteket” mindenki – nők és gyerekek – ellen is,[17] s természetesen síkraszáll a saria-büntetőjog teljes körű alkalmazása: a tolvajok kezének levágása vagy az iszlámot elhagyók esetében a halálos ítélet mellett.[18]

Jusuf al-Qaradawinben az a különös, hogy a „közép” vagy „mérsékelt” (arabul: wasatiya és i‘tidal) módszerének támogatójaként közbenjár azért, hogy a muzulmánok kisebbségi helyzetben időnként alkalmazkodhassanak, sőt alkalmazkodjanak is a diaszpórában érvényes joghoz,[19] s erre az átmeneti időre ne kelljen betartaniuk az iszlám minden parancsát. Számos írásában óv a túlzástól, mely nem az iszlám szándékát képviseli. Vonatkozik mindez különösen Európára, ahol az állam és a társadalom a saria-jog teljes átvételét nem teszi jelenleg lehetővé.

Egy „kisebbségi jog” koncepciója

Jusuf al-Qaradawi az ún. „kisebbségi jog” egyik legjelentősebb képviselőjének számít. Ez a jogfelfogás, melyet az iszlám teológia képviselői nemzetközi konferenciákon már az 1990-as évek elején megvitattak[20], két alapfeltételen alapul:

  1. Az iszlám globális vallás, mely indokolja az állandó jelenlétet a diaszpórában.
  2. A használható megoldások keresése az iszlám törvény (maqasid ash-sharia) „szándéka” szerint indokolt. Ennek alapján megengedett, hogy az iszlám törvényt a nem-iszlám társadalomban az élet követelményei szerint értelmezzék és megfelelő könnyítéseket vezessenek be. Ily módon lehetővé kell tenni egy olyan megoldás választását, mely a diaszpórában folytatott életnek a legjobban megfelel.

Yusuf al-Qaradawi szerint e koncepció előfeltétele, hogy a muzulmán kisebbség tudatára ébredjen különleges identitásának, felébredjen passzivitásából és feladataként fogja fel a nem-iszlám társadalom átalakítását. Ezért al-Quaradawi úgy véli, hogy a muzulmánoknak nem szabad feladniuk a diaszpórában a saria isteni törvényét, ahogy az az ő szemében látszik. Inkább az iszlám parancsaira kell oktatni, s különösen jó képzés révén társadalmuk elitjéhez kell felzárkóztatni őket, s példájuk valamint az iszlám hirdetése révén (arabul: da‘wa) arra kell törekedni, hogy a társadalmat áthassák a saria normáival.[21] Olyan hangok ezek, melyek az internet vagy a privát körökben rendezett tanító összejövetelek révén főként a fiatalokat tudják jó esetben hosszú távra elidegeníteni az európai társadalmaktól vagy a legrosszabb esetben a dzsihad halálos üzenetével és a megsemmisüléssel tudják megfertőzni őket egy dzsihadista csoportban.[22]

Tudósok akadályozzák az integrációt Európában

Szalafistaként Yusuf al-Qaradawi egy kisebbséghez tartozik. A németországi muzulmánok túlnyomó többsége nem osztozik vele sem az Izraelben elszenvedendő mártírhalál vágyában, sem a saria-jog alkalmazásának a követelésében, különösen a büntetőjogban, és láthatólag nincs baja a vallásszabadság érvényes elvével sem. Vajon elavulnak-e az al-Qaradawiéhoz hasonló álláspontok a vallás- és a véleménynyilvánítás szabadsága kérdésében? Nem szűnik-e meg idővel az ilyen mértékben politikailag orientált iszlám a szekularizált Európában? Nem kisebbségi problémáról van-e szó, mely legkésőbb a következő vagy azutáni nemzedék során magától megoldódik egy liberális-felvilágosult iszlám kialakulása következtében? A dolog sajnos nem ennyire egyszerű. Befolyása jelentős. Ezt mutatják a megfelelő információs oldalak megkeresési számai az interneten, al-Qaradawi ismertsége és nagy népszerűsége Európában vagy az európai betelefonálók százalékaránya televíziós műsoraiban.[23]

Al-Qaradawi és mások publikációinak a problematikája abban áll, hogy egy alternatívát hangsúlyoznak. Az igazán vallásos muzulmánoknak el kell dönteniük: vagy istennek tetsző életet élnek teljes mértékben a saria szerint (az említett összes előírással együtt), vagy egy nyugati, a demokrácia iránt elkötelezett életformát. Ezek a tudósok nehezítik vagy akadályozzák az integrációt azáltal, hogy a muzulmán hívőket állandóan és nyomatékosan figyelmeztetik a saria-joghoz való lojalitásra és azonnal rendelkezésre állnak, hogy a tétovázókat részben hitetlenség miatt elítéljék.

A Jusuf al-Qaradawiéhoz hasonló hangok sajnos hatást gyakorolnak az európai iszlám közösségre. A könyvkiadáson, szatelliten és interneten keresztül az is eléri őket, amit a befolyásos központok (mindenekelőtt Egyiptom és Szaud-Arábia) más tudósai prédikálnak. Mindmáig nem alakult ki egy olyan önálló európai-teológiai iszlám, mely a klasszikus teológia hagyományos saria-központú felfogásával szemben határozott és megalapozott ellenpontot tudna képezni, s ezáltal a szabadságjogokat konszenzusképesen le tudná vezetni az iszlám alapjaiból.

Mi a teendő?

Karin Brettfeld és Peter Wetzels hamburgi kriminológusok munkatársai három éven át kutatták a Németországban élő muzulmánok hozzáállását az integráció és a demokrácia, a jogállamiság és a politikailag-vallásilag motivált erőszak témájához. Az értékelésbe összesen 1700 muzulmán válaszát vonták be. A megkérdezettek képzési szintje az 5-8. osztálytól (Hauptschule) a főiskolai szintig terjedt; az életkor az egész spektrumot átfogta a 14. évtől felfelé. Földrajzilag a kutatások Hamburg, Berlin, Köln és Augsburg városokra terjedtek ki.

Brettfeld/Wetzels megállapították, hogy a németországi muzulmánok 45-49%-a ellentétet érzékel az iszlám és a demokrácia között.[24] Hogy jön ki ez a magas, csaknem 50%-os arányszám? Ez a majdnem 50% nem számítható a szélsőségesek vagy a terroristák közé, de nyilvánvalóan az al-Qaradawihoz hasonló véleményformálók elkülönülési diskurzusai alakították őket. A hagyomány iránt elkötelezett, részben iszlámista irányultságú tudósok azt közvetítik feléjük, hogy dönteniük kell a teljességgel átültetett hit és az ellenség tábora között. Ha azonban a mérsékelt iszlámot képviselik és csökkentik annak társadalmi beágyazódását, az al-Qaradawihoz hasonló tudósok az iszlám árulóiként ítélik el őket. Ugyanakkor al-Qaradawi se nem dzsihadista, se nem extrém kívülálló; tévéadásaiban, az interneten és publikációiban a tudós habitusával, nyelvezetével és jellegzetes öltözetében lép fel. Szunnita iszlám tekintélynek számít. Hallgatóit, olvasóit és nézőit választás elé állítja: vagy a teljes saria-jogot gyakorolják vagy el fognak pártolni az iszlámtól. Ha követik üzenetét, az összeütközésekhez vezet a jogállam alapelveivel és törvényeivel, pl. a vallásszabadság és a női jogok vonatkozásában.

A demokráciához és a szabadságjogok teljes elfogadásához vezető út csak akkor nyílhat meg s indulhatnak el rajta olyan elfogadott teológusok is, mint al-Qaradawi, ha a bevett iszlám teológia kialakítja a saria törvényhozás alternatív, historizáló, az iszlám korai időszakára visszamenő látásmódját és a szövegértelmezés olyan új útjai jönnek létre, mely megengedi, hogy Mohamed példáját törvényadóként és hadvezérként kizárólag történelmi tettként értelmezzék anélkül, hogy eretnekként elítélnék őket. Akkor nem érezné a németországi muzulmánok majdnem 50%-a, hogy a politikai iszlám prédikátorai választásra kényszerítik a hit és a demokrácia között.

Semmi nem áll majd a közel-keleti társadalmakban sem az egyenrangú szabad állampolgárok liberális-demokratikus társadalma felépítésének az útjában, ha a társadalmilag elfogadott iszlám és képviselői lemondanak a hatalmi igényről, hogy a politikát és a társadalmat az „isteni törvény” szerint alakítsák, ha egyetlen teológus sem ítéli halálra a hitehagyottat és javasolja az engedetlen feleség megverését, s ha a nem-muzulmánok nem lesznek többé másodosztályú állampolgárok az iszlám-alapú államban, hanem jogaikat és szabadságjogaikat az iszlám szövegeiből kiindulva pozitívan állapítják meg. Addig azonban Németországnak és minden európai társadalomnak mindkét kezét ki kellene nyújtania a demokrácia-érzelmű muzulmánok felé és üdvözölni kellene őket Németországban és Európában egyaránt. De ugyanezzel a határozottsággal kellene elutasítani a politikai iszlám pozícióit és nézni a demokráciával és szabadságjogokkal összeegyeztethetetlen ideológiáját is. Itt van az „iszlám tulajdonképpeni kihívása”.

                                                                 Christine Schirrmacher
Fordította: Mészáros Erzsébet

A szerző 1962-ben született bonni professzor, iszlám-szakértő, aki határozottan kiáll a Németországban élő muzulmánok integrációja mellett. „A 21. században mindent meg kellene tenni azért, hogy a migránsok, akik közül sokan iszlám országból származnak, jól érezzék magukat Németországban és azonosulni tudjanak az országgal, az emberekkel és a német jogállammal” – mondja a bonni professzorasszony. Nem lenne szabad a hívő muzulmánokat, akik semmilyen államellenes politikai célkitűzést nem követtek, hanem békés polgárokként éltek országunkban azzal gyanúsítani, hogy a terror és az iszlamizmus lehetséges szimpatizánsai. A politikai iszlám befolyása azonban jelentősen nő és óriási kihívást jelent. Referátuma teljes terjedelmében a Gesellschaft für Deutschlandforschung e. V. (GfD) konferenciakötetében: Deutschland herausgefordert címmel olvasható (Berlin 2014).

 

Christine Schirrmacher írása több mint 50 éves németországi tapasztalatok alapján egy Európa – és a világ – jövőjét meghatározó kérdésben fejti ki álláspontját, ami nem tekintendő a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége állásfoglalásának.

 

 

[1] Lásd Necla Kelek: Chaos der Kulturen: Die Debatte um Islam und Integration, Ausgewählte Reden und Schriften 2005-2011, Köln, 2012.

[2] Rita Breuer: Wird Deutschland islamisch?, Berlin, 201l.

[3] Ralph Ghadban: Tarig Ramadan und die Islamisierung Europas, Berlin, 2006.

[4] Rauf Ceylan: Die Prediger des Islam. Imame – wer sie sind und was sie wirklich wollen, Freiburg, 2010.

[5] Aladin El-Mafaalani, Ahmet Toprak: Muslimische Kinder und Jugendliche in Deutschland. Lebenswelten – Denkmuster – Herausforderungen, St. Augustin, 2011.

[6] Gabriele Hoffmann: Muslimin werden: Frauen in Deutschland konvertieren zum Islam, Frankfurt 1997.

[7] Oguzhan Yazici: Jung, männlich, türkisch – gewalttätig? Eine Studie über die gewalttätige Männlichkeitsins-zenierungen türkischstämmiger Jugendlicher im Kontext von Ausgrenzung und Kriminalisierung, Freiburg, 2011.

[8] Johannes Kandel: Islamismus in Deutschland, Zwischen Panikmache und Naivität. Freiburg, 2011.

[9] Wolf Schmidt: Jung, deutsch, Taliban, Berlin, 2012 (Lizenzausgabe für die Bundeszentrale für politische Bildung); Rolf Clement, Paul Elmar Jöris: Islamische Terroristen aus Deutschland, Bonn, 2011 (Lizenzausgabe für die Bundeszentrale für politische Bildung).

[10] Az egyes csoportosulások leírásához lásd: Ina Wunn: Muslimische Gruppierungen in Deutschland, Ein Handbuch, Stuttgart, 2007.

[11] Így pl. Johannes Kandel: Islamismus in Deutschland. Zwischen Panikmache und Naivität, Freiburg, 2011, 68.

[12] http: //www.qaradawi.net, http: // www.islamonline.net (angolul és arabul) és http:// www.onlislam net. 2012. 4. 10-i állapot:

[13] Így összefoglalólag Jörg Schlabach: Scharia im Westen. Muslime unter nicht-islamischer Herrschaft und die Entwicklung eines muslimischen Minderheitenrechts für Europa, Berlin, 2009, 116.

[14] Naiah Wardeh úgy nevezi őt: „one of the contemporary world’s leading moderate Islamic thinkers and activists”: Yusuf al-Qaradawi and the „Islamic Awakening” of the late 20th century. M.A. Thesis der McGill University, Montreal, 2001, ii.

[15] Yusuf al-Qaradawi: Does Inability to treat Wives equally prohibit Polygamy? 27 / July /2004. http: // www.onislam.net/english/ask-the-scholar/ family polygamy / 170404.thml – 2012. 04. 10-i állás.

[16] al-Qaradawi írja: „És ha ez nem megfelelő és az sem [gondol itt a 4,34 surában konfliktus esetén a feleség megintésére ajánlott figyelmeztetésre és semmibe vevésére a hitvesi ágyban], akkor a férjnek meg kell próbálnia a fenyítést kézzel, oldalról heves (vagy: kínzó) ütésekkel, de távol kell tartania magát az arcától. Ez a gyógyító kezelés, amely néhány asszonynak egyes esetekben alkalmas …” Yusuf  al-Qaradawi, al-halal wa‘l-haram fi ‘l-islam, Kairo 1960, 237.

[17] Mariella Qurghi: Muslimische Positionen zur Berechtigung von Gewalt. Einzelstimmen, Revisionen, Kontroversen, Würzburg, 2010, 109.

[18] Mindkettőt megerősítette al-Qaradawi egy a fő büntetések (add-büntetések) jogosságáról szóló interjúban az al-Dzsazira televízióban, amelyben különösen a kéznek közvetlenül a csukló mögötti levágásának a jogszerűségére mutatott rá és megerősítette a halálbüntetést a hitehagyók számára: Al-Khateeb, Mostafa: Hudud (Penalties) in Contemporary Legel Discourse. A Review of Sheikh Qaradawi‘s Program on Hudud on Al-Jazeera. http //www.onislam.net/english/shariah/contemporary issues/interviews-reviews-and-events/450554-hudud-in-the-contemporary-fiqhi-discourse.html?Events=, 2012. 04.10-i állapot.

[19] Vö. fejtegetéseit a „wasatiya” és az „i‘tidal” fogalmával kapcsolatban művében: fiqh al-jihad. dirasa mugarana li-ahkamihi wa-falsafatihi fi dau‘ al-qur‘an wa-‘s-sunna, Kairo, 2009/1, 1. kötet, 29. o.

[20] Így Sarah Albrecht: Islamisches Minderheitenrecht, Yusuf al-Qaradawis Konzept des fiqh al-aqalliyat, Würzburg, 2010, 19sk.

[21] Yusuf al-Qaradawi cikkekben, Fatawaban és az alábbi könyvében foglalkozik az iszlám kisebbségek különleges helyzetével a nem-iszlám társadalmakban: fi fiqh hal-aqalliyat al-muslima. hayat al-muslimin wasat al-mujtama‘at al-uhra, Kairo, 2001.

[22] L. ehhez különösen Rolf Clement, Paul Elmar Jöris: Islamistische Terroristen aus Deutschland, Bundeszentrale für politische Bildung, Bonn, 2011.

[23] A Salah as-Sawi által 2010. január 26-án feltett kérdésre beérkező állásfoglalásban, miszerint szabad-e a lányoknak sportolniuk vagy pedig az illetlen dolog. A kérdést alapvetően igenlik: a lányoknak mindaddig engedélyezett a sport, míg szemérmük nem sérül, s közben hordják a hijabot [kendőt]: http//www.islamonline.net/servlet/Satellite?cid=1262372444010&pagename=IslamOnline-English-Ask- Scholar%2FFatwaE%2F fatwaEAskTheScholar (2010. 12.17.)

[24] 47%  ért „inkább” vagy teljesen egyet azzal, hogy „vallásom parancsainak a követése … fontosabb számomra, mint a demokrácia”: Muslime in Deutschland. Eine Studie des Bundesinnenministeriums zu Integration, Integrationsbarrieren, Religion und Einstellungen zu Demokratie, Rechtsstaat und politisch-religiös motivierter Gewalt. Ergebnisse von Befragungen im Rahmen einer multizentrischen Studie in städtischen Lebensräumen von Katrin Brettfeld und Peter Wetzels, Hamburg 2007, 141.

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1 %

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks