Balatonszárszói anziksz

Ha Balatonszárszó nevét halljuk, először általában József Attila tragikus halála ötlik eszünkbe, hiszen az egykori Horváth-kert Panzióból indult el végzetes útjára, s lett halálával halhatatlan a vonattiporta álmodozó. Aztán egyre ismerősebben cseng fülünknek a Csukás Színház is, amelyet egy használaton kívüli autósmoziból alakított ki az önkormányzat, s vonz ezreket egy-egy szezonban.

 

Igaz, hogy Süsü „keresztapja”, a Kossuth-díjas Csukás István író, költő is immár több mint negyed százada az év egyik felében e virágos, főleg a kisgyermekes családokat vonzó üdülőhelyen él. Nem véletlenül lett az idei nyár szlogenje: Süsü Szárszón nyaral. Említhetném a Soli Deo Konferencia-központ nemzetközi hírű találkozóit is, mint ahogy a település Rónay György emlékét is őrzi, ki élete végéig itt töltötte a nyarakat. Szőke György nemzetközi hírű festő- és grafikusművész is e nagyközség lakója, s több évtizede Szárszón telepedett le feleségével a kilencvenkét esztendős, világhírű matematikaprofesszor, Obádovics J. Gyula is – Matematika című kötetéből generációk tanulnak –, aki egyetemi hallgatóinak mindig a szemébe nézve magyarázott, s aki még ma is rendszeresen odaül a számítógép elé.

Ezernyi szín és íz gazdagítja a nyarakat, ám Balatonszárszó ősszel s télen sem számít alvó településnek. Sőt, a Dorogi Sándor polgármester vezette önkormányzat meg is tesz mindent azért, hogy megnyújtsa a szezont – maradandó szellemi, lelki, kulturális és gasztronómiai élményt kínálva itt élőknek, nyaralótulajdonosoknak és turistáknak.

Elég, ha csak az emlékmúzeummá lett, s interaktív kiállításáról ismert hajdani Horváth-kert Panziót említem, lelkes múzeumpedagógusával, Matkovics Diánával, vagy a József Attila nevét viselő iskolát, ahol több mint három évtizede gyűlnek össze a Költészet napján Somogy legkiválóbb diák versmondói, de utalhatnék a művelődési ház gazdag programkínálatára is, melyben szintén kitüntetett szerep jut a lírának. Sokat tesz ezért a Lázár Balázs-Tallián Mariann művészházaspár is, amely csaknem egy évtizede beleszerelmesedett, majd életet vitt egy elhanyagolt, öreghegyi parasztházba. Azóta kétlaki életet élnek, s ha tehetik, már indulnak is Szárszóra a fővárosból. Nincs kocsijuk, így a tömegközlekedést veszik igénybe gyerekeikkel. Azt mondják, megéri ez a „Balaton-élményért”, s így is teljes lehet az életük. Mariann ma is meghatódva meséli: amikor kilenc éve körülnéztek a portán, az idegenek közül előlépett egy asszony, ki megfogta a kezét. Hisz Istenben? – kérdezte, s amikor a színésznő igennel felelt, kezébe nyomott egy rózsafüzért. Babból készült…

Aki látta-hallotta már kettősüket egy-egy versszínházi produkció kapcsán, nyomban érzékelte: a kultúra, a muzsika, a vers és a próza nagykövetei ők, akik közönségközelbe viszik a szép szót, a művészetet, az igazságot. S ezzel együtt: Istent.

Borza Miklós katolikus plébános, Konc Gáll László református lelkipásztor, valamint a jelenleg itt helyettesítő Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna evangélikus esperes és férje, Kőszeghy Miklós is ezt teszi, jóllehet nem a művelődési ház pódiumán, a színházban, az emlékmúzeumban vagy éppen köztéren, hanem Isten hajlékában. Állítják: az ökumené élő valóság Szárszón, s nemcsak az ökumenikus imahéten. A hívek és a keresők kíváncsiak egymás értékeire, hagyományaira, lelki kincseire, s az egyházak képviselői is igyekeznek a nagyközség világi programjain részt venni.

Dorogi Sándor, a település első embere felemelő lelki élményként említi az idei, május 5-én Balatonszárszón tartott országos búzaszentelőt, amelynek Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Witzmann Mihály országgyűlési képviselő volt a fővédnöke. A Magyar Katolikus Rádió és a Kossuth Rádió élőben közvetítette a szentmisét, majd körmenet indult a búzatáblához, ahol a történelmi egyházak helyi képviselői megáldották a táblát. A nagy eső ellenére több mint kétszázan érkeztek a szentelés helyszínére, amelyen szimbolikus esemény zajlott; a plébános és a lelkészek a sarjadó vetéssel az egész magyar földet megszentelték, s ezáltal a rajta élőket is, hiszen a búza az életről szól, mi pedig mindannyian magvetők lehetünk…

– Újra jó volt látni, hogy a különböző felekezetű hívek békében, szeretetben vannak együtt – summázott a polgármester. – Örülök, hogy remek a kapcsolatom az egyházi vezetőkkel, és annak is, hogy a Soli Deo Gloria Konferencia-központ augusztus végén ismét egy európai hírű értelmiségi találkozónak ad otthont. A közelmúltban éppen a reformátusok szerveztek egy családi összejövetelt a művelődési házban, ezt már másodszor hirdették meg, s vidám hangulatban zajlott a találkozó, amelyen katolikusok és evangélikusok is megjelentek. Így épül az ökumené… Olyan érzésem volt, mint amikor évtizedekkel ezelőtt Baján katonáskodva lehettem tanúja, milyen békességben éltek együtt bunyevácok, svábok és magyarok. Ezért kedveltem meg a tamburazenét, a fúvósmuzsikát és a magyar cigányzenét.

Matkovics Diánán kívül Dancsecs Klárával, a József Attila Művelődési Ház megbízott intézményvezetőjével, Némethné Szabó Magdolna turisztikai referenssel, akinek nagyapja személyesen ismerte József Attilát, valamint Várady Tünde fejlesztési koordinátorral szőjük tovább a szót. A hölgykoszorú tagjaival abban egyetértünk: Szárszó büszkesége az emlékház, ahonnan végzetes útjára indult a meg nem értett zseni, s akiről, szárszói ihletettség kapcsán is, kortárs költők tollából számos vers született. Arról, hogy halála véletlen baleset volt vagy öngyilkosság, más a véleményünk. Ők a baleset mellett érvelnek, én nem. Klára megemlíti az akkori szárszói postamestert, aki azt állította, biztos, hogy baleset volt, Diána Garamvölgyi László könyvét hozza fel bizonyítéknak, Magdolna nagyapja véleményére ad.

Nem feledhető, hogy hosszú évtizedeken át működött a legendagyár. Szárszón is. Csak magamban nyugtázom: nálunk nagyobb emberek is vitatkoznak e témában, de az életmű a lényeg, ahogy H. Bagó Ilona főosztályvezetővel, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmuzeológusával is nyomatékosítottuk egy szárszói találkozás során. József Attila életéről, műveiről pedig mindig jó beszélgetni, s kell is beszélgetni.

A polgármesteren és a képviselőtestületi tagokon kívül e négy hölgy kulcsszereplő Szárszó irodalmi, kulturális, művészeti, gasztronómiai attrakciói tekintetében, hiszen minden program újabb és újabb elemmel gazdagítja a település imázsát. Magdolna arra utal: Szárszó már az 1910-es években is a családosok üdülőhelye volt. A Holland Biztosítótársaság is családbarát üdülőhelyként hirdette a szárszói strandot. Nem rejti véka alá: örül, hogy a turisztikai régió szinte egész éven át jobbnál jobb programokat kínál.

Klárát arról kérdezem, jó-jó, hogy az idelátogató vendég könnyebben mozdul a kínálatra, de mit érzékel, a helyi lakosok is ily nagy kedvvel látogatják évközben a rendezvényeiket?

– Van egy központi, nagyon aktív mag, akik valóban érdeklődve várják a programokat, és részt is vesznek azokon. Legyen az a Magyar kultúra napja, a Múzeumok éjszakája vagy bármi más esemény. Úgy látom, a szárszóiakat leginkább a település irodalmi szellemisége érintette meg – summáz. – A családias hangulat is sokat nyom a latba, hiszen nálunk nincs akkora tömeg, mint a környékbeli településeken. Talán ezért is szerethetőbb kicsit jobban Szárszó. Színvonalasak a gyerekprogramjaink is, s ugyan esténként feltöltődnek az utcák, de mindig lehet parkolóhelyet találni.

Magdolna mosolyogva meséli: maguk sem gondolták, hogy ily nagy sikere lesz a két hétvégét is érintő, kilencnapos sárkányfesztiválnak, amikor Süsü megérkezik a Balaton hullámain. Sokan tőlük kérik Csukás István elérhetőségét, aki szívesen rója megszokott köreit kedvenc utcáiban. A Csukás-kultusz elindítását, életben tartását megtiszteltetésnek tekinti a turisztikai referens, hiszen valóban világra szóló attrakcióvá érett a remek ötlet, ám azon is dolgozniuk kell, hogy a Szárszó nevével találkozóknak ne az jusson először eszükbe: Ja, ott halt meg József Attila…

Szóba kerül: Ortutay Tamás szobrászművész közadakozásból megvalósult alkotásának elhelyezése is, mely nagy hullámokat vert. A helybeliek indulatát csökkentendő hívták össze a falugyűlést 1993-ban, ugyanis a közakarat berzenkedett amiatt, hogy a parton szeretnék felállítani a sínhalált idéző, komor, ám különleges szószobrot. Szerencsére győzött a bölcsesség, meg különben is: ez a hely bizonyult a legideálisabbnak. A kissé komor üzenetű, megindító emlékműhöz a költőtárs, Faludy György is hozott virágot, de járt itt a másik kortárs, Fejtő Ferenc is, ki szintén átélt egy évszázadot. A település központjában hamarosan egy új József Attila-szobrot állítanak, és a kialakítandó versutcában három helyen is hallgathatnak az arra sétálók verseket. Klasszikusoktól és kortársaktól.

Megtudom azt is: tizenegy éve rendezik meg a gasztronómiát magas szintre emelő lecsófesztivált, amelynek a kezdetek óta Csukás István a fővédnöke. Ötven-hatvan közötti az induló csapatok száma, s augusztus utolsó hétvégéjén a központi strand lecsóillatban úszik. Nyaralók és helyiek is jönnek, hogy részesei legyenek a hangulatos kulináris kínálatnak, mely pazar ízeket vonultat fel.

Míg hallgatom a hölgyeket, nekem is összefut a nyál a számban. Úgy vagyok, mint a Szindbád-film láttán, amikor a közeli szemesi temetőben nyugvó Latinovits Zoltán egy gyakorlott mozdulattal kiüti a levescsontból a velőt, és élvezettel nekifog a lakmározásnak…

Ami késik, nem múlik. Nekem is itt a helyem az augusztus végi lecsófesztiválon. De a szárszói halfőző verseny is vonz, amelyet negyedik éve rendeznek, s már e rövid idő alatt Kárpát-medenceivé lett. A magyarlakta települések képviselői is örömmel jönnek a rendezvényre. A Nagyváradról érkező Imre Zoltán, az Ady Endre Emlékmúzeum exigazgatója, a Városi Múzeum jelenlegi aligazgatója által vezetett csapat például század eleji polgári ruhában állta körül a kondért. A verseny illusztris vendége volt Lukács István Oscar-díjas mesterszakács is. Kulinária és irodalom itt is összekapcsolódik; emlékezzünk csak a Csukás-hősre, a Nagy Ho-ho-horgászra! Szülőatyja a fővédnöke a Sárkányfesztiválnak is. A visszatérő vendégek egyike felvetette: jövőre elhozza az anyósát is. Magdolna örült a felvetésnek, mert azzal nyugtatta a vendéget: Akkor rendeznek anyós szépségversenyt is; ez még úgysem volt Balatonszárszón.

Augusztusban egyébként az Alkotók napját is megtartják. Diána arról számolt be: a szárszói gyermeknap adta az alapkoncepciót, és Gombos Emília Noémi amatőr festő az alapötletet. 2013 óta helyi és környékbeli amatőr és profi alkotókkal szervezik meg, bevonva a gyerekeket is a különféle tevékenységekbe, hiszen érdekli őket a nemezelés, az akvarell- és a kavicsfestés. 2018-tól amolyan összművészeti nappá tágult, amelyben helyet kap a zene és a tánc is – szem előtt tartva test és lélek összhangját. Klára a szüreti felvonulással és mulatsággal rukkol elő, amit legalább harminc éve megrendeznek Szárszón. Régi korok szokásait idéző, sokakat megmozgató, vidám ünnep ez, ami kiváltja a falunapot, és főszerepet kap benne a jókedv, az ének- és zeneszó, valamint a néptánc. A Szárszó Néptáncegyüttes jövőre lesz negyvenéves, a Soli Deo Gloria Kórus negyed százada közelíti a földet az éghez.

Várady Tünde informatikus mérnök fejlesztési koordinátorként dolgozik a polgármesteri hivatalban. A számos, nagy vonzerejű, jól bejáratott rendezvényen kívül arra várok választ tőle, mernek-e még álmodni. Azt mondja, a nagy, átfogó fejlesztési koncepció is így született, mert biztosak benne: az álmok egyszer valóra válnak. Prioritást jelent egy ipari park és lakópark építése, valamint egy kikötő létesítése, de elkelne egy wellnessközpont is a strandon, amelyet tovább színesíthetne egy Csukás-mesepark mesehősökkel, és egy mesemúzeum is. A jelenlegi művelődési ház régen megérett a felújításra, s ennek keretében mellette terveznek egy uszodát is. A Vén Diófa Étterem közelében bevásárlóközpont létesülne, és mivel nem tettek le arról, hogy egyszer város lesz Balatonszárszó, egy középiskola alapításában is gondolkodnak. Hogy tesznek szert befektetőkre? Megtudom: a Pénzügyminisztérium, valamint a Külügyminisztérium és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával az elmúlt időszakban a világ sok helyére eljutott a szárszói delegáció. Hongkongban, Sanghajban jártak, meg Asztanában a miniszterelnöki delegációval, de Montenegróban, Törökországban és Dubajban is „elsütötték” terveiket. Dubaj például szívesen építene kikötőt Balatonszárszón. Még folyik ugyan a befektetőkeresés, de a reményről nem mondtak le.

Nem is tehetnék, hiszen érzékelhető: Szárszó él és élni akar. Itt, az univerzum parányi pontján – ahol az ég összeér a vízzel – tradíciók nyomán eresztenek egyre mélyebb gyökeret új kezdeményezések, hogy szebb és kerekebb legyen a világ.

Lőrincz Sándor
Fotó: Daria Narbutt

 

 

2019-09-03

 

 

 

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks