Bizonyosság és biztonság

„Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban Salamon csarnokában volt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: »Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!« Jézus így válaszolt nekik: »Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.«” (Jn 10,22–29).

Kedves Olvasó!

Nehéz bizonytalanságban élni. Az életben kellenek biztos pontok, amikbe kapaszkodhatunk; ami nem hajladozik az élet viharaiban, és amit nem mos el nyomtalanul az emberi érdekek szeszélyes áradata. Ami áll, mint a Sion hegye. Az élet alapvetően bizonytalan, kiszámíthatatlan, jósolhatatlan, meglepetésekkel teli. Ezért olyan izgalmas, ezért képes a megújulásra, ezért olyan szép. De mégis… Kell egy barát, akinek a hűsége nem kérdéses, kell egy feleség, akinek a szeretetében akkor sem kételkedem, amikor „már a szívem is elhagyott engem” (40. zsoltár 13). Mégsem elég az életben csak az a két bizonyos dolog, ami „biztos”: a halál és a rendőr.

Különösen az élet fontos területein, az emberi kapcsolatokban és az élet értelmét illetően van szükségünk bizonyosságra. Aki tudja, hogy szeretik, hűek hozzá, akik neki fontosak, és aki megtalálta élete célját és értelmét, az biztos alapokon áll: nem egykönnyen válik eszközzé mások számára, és nem egykönnyen válik áldozattá. Az üldöztetéseket, haláltáborokat vagy csak a méltatlan félreállítást és a karriert illető kilátástalanságot azok viselték és viselik a legjobban, akiknek szerető családjuk van és tiszta életcéljuk. Családjuk és hitük.

Nem véletlen, hogy a családot és a hitet igyekeznek gyengíteni, nevetségessé tenni és relativizálni a mai hatalomépítők. Már nem kell családapákat hülyére pofozni, családanyákat megalázni és papokat eltüntetni éjszaka ahhoz, hogy az emberek ellenállását megtörjék. A „koncsita vursztok” nem veretik agyon magukat az igazságért, az életükben könyvet még végig nem olvasott érettségizetteknek nem lesz önálló véleménye, és a vagyont tisztességtelen úton vagy ügyeskedéssel szerzett rossz lelkiismeretű emberek mindig kezelhetők lesznek. Fő a bizonytalanság!

Már a kommunizmusban (ami sose volt, mégis így emlegetjük) az eltűrt törvénytelenségek mellett a ritka – de nagyhangú! – számonkérések általános bizonytalanságot és rossz lelkiismeretet szültek. „És akinek vaj van a fején, az nem megy a napra.” Így volt a társadalmi bizonytalanság a közbizalom, a köznyugalom és a közerkölcs megrontója. És így igaz ez ma is a nagystílű analfabéták és a kisstílű milliomosok idejében.

„Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?” – kérdezik Jézust a zsidók. Nem nagystílű analfabéták, hanem farizeus írástudók, és nem kisstílű milliomosok, hanem a zsidó nép elitje, a szadduceusok, talán a papok, a szellemi vezetők. Itt nem pénzről, pazar lakomák lehetőségéről, kivételezettek üzleteléséről vagy kétes tisztességű ügyeskedésről van szó. Itt lelki értékről, az igazságról van szó! Itt a lényegről van szó! Lelkemben mélyen megemelem a kalapomat ezek előtt az emberek előtt. Bárcsak ma is lelki igazságról lenne szó vitáinkban, kétségeskedéseinkben, és nem evésről-ivásról, rövid távú haszonról, jó vételről, kedvezőtlen időjárásról és a koronavírus elleni oltásra való regisztrálásról! Minden bizonytalanságunk csak ezeket illető bizonytalanság. Az élet lelki igazsága alig érdekel valakit, és a legtöbben biztos véleménnyel bírnak ezt illetően: akkor van lelki békém, ha tele a hasam és nagy, fekete autó áll a garázsomban.

„Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Mi foglalkoztatta ezeket az embereket? Az élet igazsága, az élet rendje, az élet célja. Abban voltak bizonytalanok, hogy Jézusban az élet igazságát, rendjét, célját látják-e. Mert ezt keresték, ebben akartak biztosak lenni. Jézus válasza gyakorlatilag biztosítja őket arról, hogy ő a Krisztus. Az Atyáról, az élet rendjének, az igazságnak adójáról tanúskodnak Jézus cselekedetei: a gyógyítások, a mindenki felé sugárzó szeretet, az előítéletmentes hívás az élet erőterébe. Jézus válaszának értelme: Az Atya rendjébe, amit mindenki, aki az igazságot keresi, keres, úgy lehet beilleszkedni, hogy Jézus életét követi az ember. A szeretet útját. Az önmegtagadás útját. „Aki engem követ, annak örök életet adok, és nem vesznek el soha, és senki nem ragadhatja ki őket a kezemből.”

Aki tehát Jézust követi, aki Krisztusnak tartja, és életét hozzá igazítja, az megtalálta a bizonyosságot. Az élet örök rendjében és rendjéből él. Jézus egy gyakran emlegetett, de mára alig látott képet használ (egyébként az egész fejezetben): a pásztor és nyája képét. Ki lát manapság igazi nyájat? Talán Erdélyben… Milyen békét áraszt a legelő vagy delelő nyáj látványa! Milyen béke árad az egyes állatokból! Ez a béke maga a mély bizonyosság, hogy rendben van az élet. Farkasok vannak, báránybőrbe bújt farkasok is vannak, béresek is vannak, de amíg pásztor van, bizonyosság van: lesz friss legelő, hűs forrás, déli árnyék. Amíg újra és újra felcsendül a pásztor ismerős hangja, addig újra és újra megerősödik a biztonságérzet: jó helyen vagyok, figyelnek rám, küzdenek értem. Persze ezt a bárány nem tudja. De a békésen legelésző, szétterülő nyáj látványa ezzel a bizonyossággal tölt el engem is. Szinte irigylem a pásztort. Milyen szent foglalkozás! Egy nyáj békéjét és biztonságát felügyelni és bizalmát élvezni. De irigylem a bárányt is. Micsoda gondtalanság! Mennyi önmagáért való szépség! Milyen önfeledt béke!

Kedves Olvasó! A pásztor és nyájának képe ránk is igaz. Jézus a jó pásztor. És ha ez a te életedben is igaz, vagyis neked is „pásztorod” Jézus, azaz Krisztusod, akkor az élet minden farkasa, báránybőrbe bújt farkasa és bérese sem ronthatja el a békességedet, bizalmadat, biztonságodat és a téged körülvevő szépséget. Semmi nem ragadhat ki az ő kezéből, és az Atya kezéből. Az élet mulandóság felett álló rendje, a szent és felrúghatatlan béke, az elvehetetlen biztonság szilárdan áll, mint a Sion hegye. Ha Jézus a Krisztusunk a pásztorunk, akkor nem érhet igazán baj, minden rendben van, és minden úgy jó, ahogyan van.

Imádkozzunk!

Úrjézus! Köszönjük, hogy nyájadhoz tartozunk. Köszönjük, hogy nem kell bizonytalankodnunk az élet értelmét és célját illetően. Minden bizonytalan, és mi mégis a legbiztosabb helyen vagyunk melletted. Add nekünk azt a kegyelmet, hogy ezt teljes szívvel érezzük ne csak a jósorsban, hanem a szenvedésben is. Tedd ezt a hitvallásunkat valósággá életünkben és halálunkban! Ámen.

Thuránszky István
evangélikus lelkész

2022-05-22