Börtönben született a Fogolykiváltó Boldogasszony miséje

Érdemes lenne áttekinteni, hogy a politikai perek áldozatai milyen szellemi alkotásokat hoztak létre börtöneikben – nem ritkán a legbrutálisabb kínzások közepette. Páter Tamás Alajos[1] szomorú emléke egy éjszakai kihallgatás. Miközben azt kiabálták fülébe, hogy „Minden ellenállás hiábavaló! Maestro, győzünk! Felettetek és az egész világ felett is!”, neki egy dallam „billentyűzött” a fejében, s mire visszatért cellájába, készen volt a „Világbörtön imája”.

 

Werner Alajos egyik legfontosabb alkotása, a Merdes-mise is a börtönben született. Szerzője a szabadulása után, 1968. szeptember 8-i dátummal adta ki. Az ötvenedik évfordulón emlékezzünk az alkotóra.

A zene szeretete, a zene iránti tisztelet már az őseiben meglehetett, akik Bajorországból előbb Ausztriába, majd Pozsonyba települtek, és a zongoragyártással szereztek jelentős hírnevet. Szülei fűszerüzletet nyitottak Tiszakécskén, itt született Alajos 1905-ben. Mivel a család tönkrement, visszaköltöztek a koronázó városba. Reálgimnáziumi érettségi után egy osztrák kapucinus kolostorban kezdte a noviciátust, de az erős fizikai munkát nem bírva, elhagyta a rendet. Egy tudós pap, Géfin Gyula[2] ajánlására vették fel a Szombathelyi Egyházmegyébe, itt szentelte pappá 1928-ban Mikes János[3] püspök. Ő figyelt fel a fiatal pap elhivatottságára és muzikalitására. Így nyert támogatót hittudományi és zeneakadémiai tanulmányaihoz.

A felszentelés után Rómába került a Gregoriana Egyetemre, ahol a magyar tanulók közül elsőként szerzett „musica sacra” doktorátust 1931-ben, Budapesten pedig a teológiai doktorátust. Két évvel később a szent zene magisztere fokozatot kapta.

1933-ban visszakerült Szombathelyre. Számos egyházmegyei feladata közé tartozott a zeneigazgatói tevékenység, a levéltár vezetése és a szemináriumi zenetanítás. Mindjárt hozzálátott a Scola Cantorum Sabariensis vegyes kar szervezésének. A város és a környék iskoláit járta nagy szorgalommal, hogy együtteséhez fiúkat toborozzon, a szoprán és alt szólamok megszólaltatására. Legnagyobb sikerüket 1938-ban, a Budapesten rendezett Eucharisztikus Kongresszuson való szereplésük hozta. Egy kis anekdota maradt fenn az eseményről: Eugenio Pacelli bíboros, mint pápai követ – akit XII. Pius pápa néven ismert meg a világ – aranyórával jutalmazta szereplésüket. Alajos atya azt azonnal zálogházba adta, és a szegények közt szétosztotta az árát. Mint annyi mást, a II. világháború megakadályozta a kórus hírnevének növekedését is.

Szombathelyi munkásságával együtt Budapesten, a Zeneakadémián is tanított, a gregorián ének és az egyházzene óraadó tanára lett. 1936-tól ingázott a két város között, rendszerint az éjszakai vonattal járt, hogy teendőihez így is időt nyerjen. Tanártársai közt volt Harmath Artúr, Bárdos Lajos és Forrai Miklós. Életrajzírói Kodály Zoltánnal való barátságáról megemlítik, hogy nagy zeneszerzőnknek egy időben gyóntatóatyja volt.

1942-ben az addigi óraadót rendes tanárrá nevezték ki a Zeneakadémián. Pesten a Regnum Marianum Damjanich utcai székházába költözött. A karvezetői munkával itt sem késlekedett, a zeneakadémiai tanítás mellett a regnumos fiúkból és felnőtt férfiakból szervezte meg a Scola regia énekkart.

1946. június 20-án sor került a Magyar Cserkészszövetség felszámolására. Ekkoriban több, fiatalokat tömörítő katolikus egyesületet is feloszlattak (KALOT, KALÁSZ). Megalakult ugyan a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége (MCSFSZ), mely látszólag átmentette a cserkész mozgalmat, de 1948. szeptember 23-án az úttörőcsapatok általános iskolai és népiskolai megszervezését elrendelő rendelettel ez is megszűnt. Ahogy a hivatalos körök fogalmaztak: „lezárjuk a cserkészetet jelentő reakciós vonzerőt”[4].

Alajos atya továbbra is sokrétű tevékenységet folytatott. 1947-ben az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatója lett, a vele járó munkát másfél évtizeden át végezte. Az 1897-ben alakult egyesület célja „az egyházzenei gyakorlat megtisztítása és felvirágoztatása” volt. Ez a rang tevékeny alkotómunkát követelt: bekapcsolódott a kántorok képzésébe és továbbképzésébe, és segédanyagokat készített. Ilyen volt az Utasítások és rendelkezések egyházi hangversenyek rendezésére című tanulmánya. Egy évvel később Bárdos Lajossal népénekes könyvet szerkesztettek, mely a ma használt Hozsanna imakönyv első megfogalmazása. Ugyanebben az évben Harmat Artúrral Cantus cantorum címmel szertartáskönyvet adtak ki, karnagyok, kántorok számára.

Werner Alajos 1949 szeptemberétől átvette a Regnum Marianum házfőnöki tisztségét, és azt 1963-ig viselte. Egyik paptársa, Emődi László[5] így emlékezik közös munkálkodásukra, és arra ahogy a regnumosok régi, kevésbé sikerült himnuszát tapintatosan egy újra, Halmos László alkotására cserélte: „Annyi mindent kaptunk Werner Lajos atyától, hogy alig lehet felsorolni. Azt a finom tapintatot, eljárást is tőle kaptuk, hogy nem emelt szót indulónk leminősítésére. De egyszer tanítani kezdte a Mária Édesanyánkat! Nem vitatkozott vele senki. De az új Mária-éneket mindenki szívesen énekelte.”[6]

Egyesületüket 1950. január 11-én betiltották, de az atyák kötelességüknek érezték, hogy tovább működtessék a szervezetet. Alajos atya számára is elérkeztek az egyházüldözés sötét évei. 1950 nyarán felmentették egyetemi tanári állásából, majd nyugdíjazták. Ezt követően Budapest érseki helytartója szóban közölte vele, hogy regnumi tisztségéből felfüggesztették. Az egyházi vezetőség nyilván állami utasításra cselekedett, mert mintha mi sem történt volna, mindent tovább folytatott.

A hatóság tudomásul vehette az akkor már nemzetközi szinten is elismert pap zenei tudását, mert 1951-től a Központi Papnevelő Intézetben taníthatott. Az intézet énektanára és prefektusa lehetett. Hogy mennyire nem ismert félelmet, abból is látszik, hogy a Damjanich utcai házból kitiltott regnumosokat szemináriumi szobájába fogadta be.

Alajos atya képviselte Magyarországot egy franciaországi egyházzenei kongresszuson 1957-ben. Jól tudta, hogy e szakmai elismerés az állami szervek előtt nem növeli tekintélyét. A Regnum-beli fiatalokkal tovább foglalkozott, bár számított rá, hogy ezért a tevékenységéért börtönt is kaphat.

A hatóság 1960 októberének végén már nem engedte, hogy paptársát, Pantol Mártont[7] ő temesse. Valószínű, hogy a temetésre várható nagy tömegtől akarták távol tartani.

Aztán elkövetkezett a kihallgatások, majd a házkutatások sorozata, mígnem 1961. május 29-én őt is letartóztatták. A regnumi perek fővádlottja lett. Az első regnumi per 1961. július 3-6 közt zajlott a Budapesti Fővárosi Bíróságon, Fazekas Ferenc tanácselnök bíró vezetésével. A vád: a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” volt.

Tudták a vádlottak, mi vár rájuk. Egy százados meg is erősítette: „Mindenképpen el lesznek ítélve. Még válogathatnak is, mi legyen a vád. A mi dolgunk az, hogy bizonyítsuk a vádat. Nekünk mindegy, hogy mit támasztunk alá. Lehet az homoszexualitás, nemi erőszak vagy politikai összeesküvés. Még legjobban akkor járnak, ha az utóbbi mellett döntünk.”[8]

A visszaemlékezések elismeréssel szólnak dr. Kósnay István ügyvédről, aki egykor regnumosként védte Alajos atyát. Mivel az ügyvéd az igazság mellett állt ki és komolyan vette védőügyvédi feladatát, hamarosan elvették tőle azt a jogot, hogy az úgynevezett „dupla nullás ügyekben”[9] védjen.

A vádlott-társak sem értették, hogy rendfőnökük miért lett elsőrendű vádlott. Míg ők különböző csoportokat vezettek, Alajos atya csak az énekkarával foglalkozott.

Emődi László így emlékezik a történtekre: „Werner atyának nem volt semmiféle regnumi csoportja. Az ifjúsági nevelőtevékenység nem az ő dolga volt. Az, akinek ez volt a feladata, megmondta, hogy mindent ő irányított. Werner atya semmivel sem volt vádolható. […]

Werner atya ítéletét olyan magasra szabták, mintha a hamis tanú szavait elfogadták volna. Jellegzetes volt, hogy Tompa Nándor atya azért lett másodrendű vádlott, mert neki volt a legtöbb csoportja. Ennek fordítottja az lett volna, ha Werner atyát elbocsátják, mert nem volt egyetlen csoportja sem. Nem így történt.”[10]

Az ítélet Dr. Werner Alajost 5 évre és 6 hónapra ítélte, vagyontárgyainak elkobozása mellett.[11] Mi volt az ő vagyontárgya? Egy zongora, írógép és könyvek.

A börtönben is kórust alapított – rabokkal, börtönőrökkel. Igyekezett lelket önteni fogolytársaiba, még gyóntatott is, bár ezért is büntetés járt. Kodály Zoltán megkísérelte a kiszabadítását, de ő azzal utasította el: „Vagy mindenkit, vagy engem sem.” Kodály 1962. október 20-án levelet írt Werner Alajos zongorájának visszaadása ügyében.[12] A mester akciója sikerrel járt: megváltotta a hangszert, mely a szabaduláskor már várt jogos tulajdonosára.

A börtönkörülményekről így ír Emődi:

Az elítélt sokaságot a katonai börtönben zsúfolták össze. Mindenki itt kezdte elviselni a fogva tartás szenvedéseit. A tisztátalanság, a férgek sokasága, a hely szűkös volta és a nevelőtisztek tevékenysége mérgezte rabbá az elítélteket.”[13]

Alajos atya egészségét is megviselte a börtön, tuberkulotikus fertőzést kapott. Letöltendő idejének nagy részét kórházban töltötte, mégis azt vallotta: az ötévi szenvedést nem cserélné fel ötévi római tartózkodásért.

1963-ban került sor a Hruscsov és Kennedy találkozójára Bécsben. Ennek köszönhetően sokan amnesztiát kaptak, Werner atya is kiszabadult részleges közkegyelemmel, de ezzel egyidejűleg kitiltották a főváros egész területéről. Püspöke, Dr. Kovács Sándor Celldömölkre helyezte kántornak. Így került a településre, ahol rendőri felügyelet alatt tartották. A kegytemplom kántora lett, kórust szervezett, hittant tanított és felújíttatta az orgonát.

A szabadság nem tartott sokáig: hat paptársával együtt 1964 végén ismét letartóztatták. Mindannyian tudták, hogy ítéletük már a tárgyalás előtt megvolt, így teljes beletörődéssel várták sorsukat.

Alajos atya, míg az előző perben első rendű vádlott volt, itt a sor végére került. 1965. április 29-től május 21-ig tartott a tárgyalás. Bimbó István tanácselnök bíró és Radó Ilus (alias Schönherz Zoltánné!) ügyész vezetésével folyt a per. „Összeesküvésre irányuló bűntett” vádjával az ítélet: két év és hat hónap börtön. A fellebbezést követően a Legfelsőbb Bíróság az 1965. október 15. és november 1. között tartott fellebbezési tárgyaláson Werner Alajos büntetését egy év hat hónapra mérsékelte, amit Tökölön és Vácott töltött le. A többi vádlott esetében jóváhagyták az első fokon kirótt ítéletet.[14]

Ismét idézzük Emődi Lászlót: „Werner Alajos atya napsugaras művész volt. Lelkében a Maria Mercedes mise dallamai kezdtek éledni. Mindenkit megértett, és mindenki becsülte, kedvelte őt. Szentként élt közöttünk.”[15]

Alajos atya 1967 végén szabadult, de a rendőri felügyelet ezúttal sem maradt el. Mozgásterét ezúttal Budapestre korlátozták. Máriaremetére került, ahol kántorként dolgozhatott, ahol rögtön kórust alapított.

A II. vatikáni zsinat (1962–65) határozott a népnyelv használatáról a szertartásokban. Ebből adódóan szükségessé vált a liturgikus szövegek magyarra fordítása. Alajos atya szabadulása után részt vett ebben a munkában. A börtönben megkomponált Mercedes-mise a zsinat hatására magyar nyelven született Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére.

Szánjunk néhány sort az ötvenéves műre.

Népmiséről lévén szó egy szólamban, orgonakísérettel íródott. Az énekes számára rögtön feltűnhet a kiváló prozódia. Míg egy vers esetében legtöbbször adott a hangsúlyok helye, a szavak ritmusa, itt a szerzőnek kell dönteni erről. Ahhoz, hogy a legfontosabb szavak hangsúlyos helyet foglalhassanak el, az ütemek nem lehetnek gépiesen egyformák, hanem értékük a hangsúlyok kívánalmai szerint változik. Ezért kerül a Gloria tétel 4/4-es ütemei közé 2/4 és 3/4. Nem öncélú eszközök ezek, a Mercedes-mise e téren is példaértékű.

A mű dallamvilágában gyakran találunk pentaton fordulatokat. Ha valaki szolmizálja a mise énekszólamát, az általános iskolai készségfejlesztő gyakorlatok, a kodályi olvasógyakorlatok fordulatai idéződhetnek fel benne. Néhány példát kiragadva: lá-szó-lá-szó-mi a Kyrie-ben; mi-ré-dó-ré-lá-lá a Gloriá-ban, ugyanott a dó-dó-szó-szó-lá-szó; a Sanctus-ban egészen hosszú tiszta pentaton dallammenetre lehetünk figyelmesek, szép plagális zárlattal: lá-szó-mi-ré-dó-mi-ré-lá; az Agnus Dei lá-szó-ré-mi-mi fordulata is pentaton motívum. A pentatónia oka itt is az, mint az iskolai gyakorlatokban: a magyarság kifejezése az ezerévesnél idősebb magyar népdalkincs jellegzetes fordulataival. Így a Mercedes-mise nemcsak szövegében, hanem dallamaiban is magyar.

Elragadó a hangzásvilág, melyet Alajos atya használ. A magyar népdalok harmonizációs elveinek érvényesülésére figyelhetünk fel, melyeket Kodály műveiben is nyomon lehet követni. Amikor Werner még a Zeneakadémián tanított, tanártársával, Kodály Zoltánnal gyakran foglalkoztak a népdalok és a gregorián énekek tanulmányozásával. Werner jól ismerhette Kodály nézeteit a népdal-harmonizációról, és találkozhatott a mester népdalfeldolgozásaival, aki vallotta, hogy a népdalhoz, az azok sajátosságaira épülő dallamvilághoz nem illik a hagyományos korál harmonizáció. Ez a dallamvilág más hangzást követel, ahogy a gregorián ének is.

A Werner-mise hangzásvilága nagyon kifejező. A Kyrie tételben a bűnbánó emberre hatalmas súllyal nehezedő hangzatok derűsen feloldódnak a tételt záró akkordmenettel. A moll jellegű tételt záró dúr hármas jelképezi, hogy a bűnbánó ember bocsánatot nyert, lelki nyugalma helyreállt. Szerzőnk gyakran él a négyeshangzatokkal és a hangzatok módosításával, az alterált akkordokkal. A „világ bűnei”-nél a sötétséget, az „egyetlen Fölség” fényét ezekkel az eszközökkel éri el. Hosszan lehetne sorolni, hogy ezzel a technikával mikor, miért él, és akkor még nem szóltunk a sok hangközpárhuzamról, a mixtúrahatásról, vagy a magasabban-mélyebben elhelyezett akkordok színező hatásáról.

Ezek helyett szóljunk más műveiről: Négy passiója, szintén magyar nyelven, háromszólamú vegyes karral 1972-ben készült el. Megzenésítette a Te Deumot és a Magnificatot. Motettái közül említsük meg az Adoramus Te, Christe és a De profundis címűt. A nagyon sokrétű tevékenység és a börtönévek megakadályozták, hogy több zeneművel ajándékozzon meg bennünket.

A börtönkörülmények megviselték egészségét. Aranymiséje 1978. június 18-án volt. A nagy eseményt nem sokkal élte túl: negyven éve, 1978. november 8-án szívinfarktus következtében hunyt el. A Farkasréti temetőben temették, majd Máriaremetén a kegytemplom melletti kertben talált örök nyugalomra. Tiszteletére a szombathelyi székesegyház kórusát róla nevezték el.

Ismerősei emlékeiben így él: „Anyagi szegénység, lelki-szellemi gazdagság jellemezte. Derűs, nyugodt természetű ember volt. Mindig reverendában járt, más öltözéke nem is igen volt. Magára sajnált költeni. Honoráriumaiból gyerekeket kirándultatott, családokat élelmezett és öltöztetett.”[16]

Ipacs Bence lenti plébános így emlékezik rá a közösségi médiában: „Egy szent életű pap volt, tapasztalatom szerint azonban nem sokat foglalkozunk vele, még saját egyházmegyéjében, a szombathelyiben sem, pedig a régiek szerint a boldogok sorában lehetne a helye...”

Balás Endre

 

 

[1] Tamás Gergely Alajos OFM (1915–1967.) zeneszerző, karmester, a Kapisztrán kórusok és zenekarok alapítója. 1959-től a budapesti Központi Hittudományi Akadémia énektanára.

[2] Géfin Gyula (1889–1973) teológiai tanár, egyháztörténész, a Hittudományi Főiskola rektora. Számos tanulmánya mellett jelentős kutatásokat végzett az ó- és középkori Savaria emlékeinek feltárásában.

[3] Gróf zabolai Mikes János (1876–1945) szombathelyi püspök 1911–1935. Püspökségének legkiemelkedőbb eseménye az 1927-es egyházmegyei zsinat. XII Piusz pápa 1939-ben selimbriai címzetes érsekké nevezte ki.

[5] Emődi László (1919–1988) 1942-ben szentelték pappá, a regnumi perek egyik vádlottja.

[6] Emődi László: A Regnum Marianum története 1900–1970. Regnum Marianum kiadása, 2016. 102. o.

[7] Pantol Márton (1904–1960) 1927-ben szentelték pappá. A Madách Imre Gimnázium hittanára, cserkészvezető, karnagy. Több könyv, szerzője, köztük ifjúsági műveké.

[8] Emődi, 105. o.

[9] Az ötvenes években a titkos ügykezelés alá tartozó, fontos politikai büntetőügyek lajstromszáma az ügyészségeken és a bíróságokon két nullával kezdődött. Bár 1957-ben hivatalosan megszüntették ezt a jelölést, a politikai jellegű perekre ráragadt ez az elnevezés.

[10] Emődi, 176. o.

[11] A bíróság ítélete a további vádlottakat illetően az első „regnumi perben”, a vád súlyosságának sorrendjében: Tompa Nándor 4 év, Rózsavölgyi László 3 év és 6 hónap, Keglevich István 5 év, Dr. László Gábor 3 év, Hagyó József 3 év és 6 hónap, Dr. Orosz Ferenc 2 év és 4 hónap, Opálény Magdolna 1 év.

[12] Emődi említi Kodály Zoltán közbenjárását. 180. o.

[13] Emődi, 180. o.

[14] A bíróság ítélete a további vádlottakat illetően a második „regnumi perben”, a vád súlyosságának sorrendjében: Emődy László 5 év, Keglevich István 5 év, Rózsavölgyi László 3 év 6 hónap, Thiry István 3 év, Hagyó József 4 év, Somogyi Sándor (aki a tárgyalás során tanúból lett vádlott) 2 év 6 hónap.

[15] Emődi, 132. o.

[16] http://www.cellbibl.hu/index.php/anyanyelvi-verseny/10-lexikon/116-werner-alajos

 

 

2018-12-04

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks