Családi kör

Este van, este van: ki-ki nyúgalomba! – írja Arany János, a Családi körben. Valóban a család a nyugalom, a biztonság, a békesség, a szívélyesség és a szeretet szigete. Az emberi közösség legkisebb sejtje, ami nélkül nincs igazi élet, illetve csak hányódó, hajótörésre ítélt élet van.

 

A család jó esetben szeretetközösség: egymás kölcsönös elfogadásáról és támogatásáról szól, ily módon minden más közösségnek is a mintázata lehet. Kisebb-nagyobb közösségekben élünk, a népek, nemzetek is. Minél jobban hasonlít egy közösség az olyan családra, ahol valóban tisztelik és szeretik egymást, annál élhetőbb és otthonosabb lesz.

Az ember zoon politikon, közösségi lény, tehát szükségünk van egymásra, ahogy József Attila írja: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat”. Elődeink is tudták ezt, ezért tömörültek hordákba, hogy közösen küzdjenek meg a nehézségekkel, a rájuk leselkedő veszélyekkel. Meg se maradtak volna, ha nem fognak össze, nem alkotnak véd- és dacszövetséget. (H. Ford szerint „Ha emberek összejönnek, az már jó kezdet, ha összetartanak, az fél siker, és ha összefognak, az meg győzelem”.)

Egyszóval szükségünk van egymásra, szükségünk van közösségre, amelyben kölcsönös támogatásra találunk. Azonban a közösségeinknek csak a töredéke működik rendesen, vagyis jól, a többivel meglehetősen sok a gond, legyen itt szó kisebb vagy nagyobb közösségről. A békétlenségtől a szakításon át egészen a háborúig terjedően váltakoznak a közösségi konfliktusok. „Homo homini lupus est” – mondja a közmondás, ember az embernek farkasa, ami rövid és velős magyarázat az emberi közösségek frusztrációjára. A családok és a kisebb-nagyobb közösségek jó működéséhez nem kellene mást tenni, mint e közmondás egyetlen szavát megváltoztatni imigyen: „Homo homini agnus est”.

Hogyan lehet az ember az embernek báránya? Úgy, hogy követjük az Isten bárányát, Jézus Krisztust a saját közösségébe, a saját családjába, a Szentháromságba, mert a Názáretinek két családja volt, egy földi és egy mennyei. Ugyanis az örökkévaló Isten egy családi kör, egy közösség, melynek tagjai az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E családot leginkább Rákóczi hármas jelmondatával jellemezhetjük: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ugyanis ebben a hármas egységben, egységes hármasságban nincs tekintély, nincs első és utolsó, nincs kicsiny és nagy, nincs hierarchia, csak kölcsönösség van, az egymás iránt érzett szeretet kölcsönös áramlása. Ezért mondja Jézus a tanítványainak a Lélekről: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, ezt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé az enyém, ezért mondtam, hogy az enyémből merít és azt jelenti ki nektek” (Jn 16,12).

Szeretni és szeretettnek lenni egyszerre, ez volt Jézus számára a Fiúság titka. A Szentháromság családi körének mintázata a kölcsönösen áramló szeretet, a létezés legmélyebb titkába vezet, melynek lényege az öröm, az életöröm: Örülök, hogy élek, s örülök, hogy élsz. Az öröm létezése a létezés öröme nélkül elképzelhetetlen. A Szentháromság három az egyben, a szeretet, az öröm és a béke szabad áramlásának a színtere, egy szerető család spirituális közösségének a leképeződése. Ha Isten a szeretet, ahogy az Ige mondja, akkor nem lehet magányos, mert aki szeret, az megosztja magát másokkal, másokat pedig magával, ezért egy percig sem lehet egyedül.

Andrej Rubljov csodálatos ikonja szerint a Szentháromság egy egymást ünneplő közösség, ahol a szereplők, az Atya, a Fiú és a Szentlélek azonosak egymással, mégis különbözők, de egymást igenlők, egymást átölelők, kimondhatatlan közösségben vannak egymással. Érdekes, hogy az ikon alján van, illetve volt egy tükör, ami a szemlélődőt, annak arcát beemelte a Szentháromság közösségébe. Rubljov, a festő mint egy jó teológus megérezte, hogy ez a tengernyi isteni szeretet kiárad, túlcsordul önmagán, és magához ölel mindent, az egész világot, s benne az embert. Ennek a túláradó szeretetnek a bizonysága Jézus, aki azért jött közénk, hogy hírt hozzon a mennyei Atyáról, akinek a Lelke által mindnyájan fiak és leányok lehetünk, vagyis istengyermekekként Hozzá kötődhetünk.

Az Isten báránya, az agnus Dei által lehetünk az Isten családjának tagjai, egymásnak pedig bárányai és nem farkasai. Mindebből kiderülhet, hogy a Szentháromság ajtaja mindig nyitott, s bárki beléphet rajta. A kérdés csak az, hogyan közelítünk e szent családhoz, a háromságos egy Istenhez. Ha magunk elé képzelünk egy hármas számot, annak van egy egészen nyitott és egy zárt oldala. Nem mindegy hát, hogy merről akarjuk megközelíteni e hármast, azaz a Szentháromságot, vagyis mit gondolunk a mi Istenünkről.

Eszünkbe jut-e, hogy Jézus az ajtó, s rajta keresztül beléphetünk az Isten családjába, ahol az Úr asztalán kenyér és bor van (úrvacsora), ami a szeretetre éhes lélek mindennapi kenyere. Aki ebből eszik és iszik, az soha meg nem éhezik és szomjazik, mert Isten irgalmas szeretetével töltekezik és a szentháromságos család tagjává lesz, mint Jézus, a Fiú. Aki belép Isten családjába, elfogadást és szeretetet tapasztal, miként a tékozló fiú, akit az atyja már várt, magához ölelt és nagy lakomát készített számára. Mindez azt üzeni nekünk, ne féljünk az Istentől, bármilyen esendők vagy tékozlók vagyunk is, mert Deus homini agnus est, Isten az embernek báránya és nem farkasa akar lenni, hogy mi is bárányai lehessünk egymásnak.

Család, illetve közösség nélkül nincs élet, a családi kör alfája és ómegája maga az örökkévaló Isten, aki egy és három, három és egy, három az egyben, ahol a kölcsönös szeretet szabadon áramlik, a résztvevők lélekben eggyé lesznek, mint egy körtáncban vagy egy ölelésben.

Rubljov csodálatos ikonjában a Szentháromság együttese egy kört alkot, családi kört, melyben tökéletesen eggyé válnak a szeretetben. Ez a szeretet először magához ölel, megcirógat, mint anya a gyermekét, hisz Isten gyermekei vagyunk, aztán elküld minket, mint Jézus a tanítványait, hogy tegyünk tanítvánnyá másokat is. Az ember sajnos „sárkányfog-vetemény”, mégis van, lehet remény, ha ember az embernek nem farkasa, hanem báránya lesz az égi Bárány által, aki a legszentebb családi körbe, Isten családjába vezet minket, ahol béke, szeretet és öröm vár ránk, s ahol igazán otthon érezhetjük magunkat.

Simon István
református lelkész

 

 

 

2022-06-30

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

     

Önnek ajánljuk

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks