Cserkészek vagyunk...

Nemcsak angyalbőrben, hanem cserkészegyenruhában is „minden kicsit más”. A cserkészmozgalom éltetői legalábbis ezt vallják, hiszen a magyarországi cserkészet száztíz éves fennállása óta fiatalok tömegének adott hitet, tartást, biztos fogódzót a mindennapokhoz. A szervezetnek olyan országos elnökei voltak, mint Darvas Ferenc, Sík Sándor vagy Karácsony Sándor.

 

Tíz napon át a Szigetvár közeli szentegáti erdő adott szállást a Kaposvári és a Pécsi Egyházmegye területén működő cserkészcsapatok fiataljainak. A nomád körülmények ellenére remek hangulatú, úgynevezett „kerületi nagytáborban” nyolcszáz cserkész vett részt a közelmúltban. A Dunántúl idei legnépesebb táboráról kérdeztük Várdai Leventét, a VI. Dél-Dunántúli Cserkészkerület elnökét.

– Miért döntöttek úgy, hogy a két egyházmegye cserkészei együtt táboroznak?

– Hazánk legnagyobb ifjúságnevelő szervezete, a Magyar Cserkészszövetség szervezetileg néhány kisebb területi egységre, azaz kerületekre tagozódik. A VI. Dél-Dunántúli Cserkészkerület Somogy, Tolna és Baranya megyéket foglalja magába. Így ebből kifolyólag a Kaposvári és Pécsi Egyházmegyékben működő cserkészcsapatok évtizedekre visszanyúló szerves kapcsolatot ápolnak egymással. Tavaly például Kaposváron tartottunk a teremtésvédelemmel is foglalkozó kerületi Öko-napot, ahova Siófokról, Pécsről, Szekszárdról és Mohácsról is érkeztek cserkészek. Élő cserkészközösségünknek köszönhető, hogy a kerületi nagytáborban (KNT) a két egyházmegye cserkészei együtt vertek sátrat a természetben.

– Hány önkéntes volt a segítségükre?

– A tábor megvalósulásáért mindenki önkéntesen dolgozott, hiszen a cserkészetben ez a bevett gyakorlat; a cserkészet egy önkéntes ifjúságnevelő mozgalom. Rengeteg időre és energiára volt szükség egy majdnem ezerfős tábor előkészítéséhez és lebonyolításához. Tehát a táborunk főszervezői (a tizenöt főből álló törzs) mellett több mint száz cserkészvezető segítségére, társadalmi munkájára volt szükség a tábor felépítéséhez, a minőségi programok és nevelőmunka kivitelezéséhez. Ezenfelül számos külső segítségre is számíthattunk. Dencsháza polgármestere, Kobra Ottó például a tábori vízellátás biztosításán naponta órákat dolgozott teljesen díjmentesen, de köszönet illeti azokat az orvosokat is, akik önkéntes alapon vállalták az egészségügyi szolgálat ellátását.

– Mi okozta a legtöbb feladatot a kiszolgálás terén?

– Minden cserkészcsapatnak megvan a saját jellegzetessége, profilja. Vannak, akik a néphagyományok őrzésére szakosodtak – ők a regösök –, mások a természetben való tájékozódást és boldogulást hangsúlyozzák, ők a vadonlakók. Egyes csapatok sok közös programra vágynak más csapatok tagjaival, míg akadnak olyanok is, akik inkább a családias jellegű és csapatszintű programokat preferálják. Ezeknek az igényeknek az összehangolása jelentett nagyobb feladatot, hogy mindenkinek megfelelő programot tudjunk biztosítani. Fontos célunk volt, hogy a tábor alatt megfelelő idő maradjon a csapatszintű programokra, de legyen lehetőség a csapatok közötti találkozásokra is. Emellett a logisztikai feladatok jelentettek nagyobb terhet, de ezt is sikerült jól menedzselni.

– A táborozók gyorsan megszokták a nomád létet, vagy erre számítottak?

– Nem szokatlan környezet az erdő és a mező a cserkészek számára. Sőt a gyerekek többségét a természet szeretete buzdítja a cserkészkedésre. Évközi programjaink markáns részét képezik az erdei túrák, nagyobb kihívást jelentő kirándulások. Emellett az egész éves cserkésztevékenység egyik kiemelt célja, hogy felkészítsük a gyerekeket a táborozásra. Többnyire az első táborozók sem lepődnek meg a nomád tábor nehézségeitől, könnyedén veszik az akadályokat.

– Volt, aki feladta, s hazament?

– Mindig akadnak olyan ötödikes-hatodikos cserkészek, akiknél előjön a honvágy, és akad közöttük néhány, akik nehezebben tudnak megbirkózni vele. Nem egyszerű ezt az érzést leküzdeni, pláne a koronavírus járványt követően, ahol a gyerekek keveset voltak távol otthonról és a szüleiktől. De az őrsvezetők igyekeztek támogatni őket ebben a nehézségben is, így kimondottan kevesen hagyják ott a tábort.

– A haza- és a természetszereteten túl a lelkiség az egyik legfőbb vonzereje a cserkészlétnek. Milyen lelkiségi programok zajlottak azon túl, hogy Felföldi László pécsi megyéspüspök misén, Varga László, kaposvári főpásztor pedig előadáson buzdította a fiatalokat?

– Az talán sokak előtt nem ismeretlen, hogy a cserkészmozgalom valláserkölcsi alapokon nyugszik, a cserkésztörvény tíz pontja a krisztusi értékeket állítja elénk, fogadalmunk pedig Isten, haza és embertárs szolgálatára szól. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy minden cserkészfoglalkozást imával kezdünk és zárunk, nem volt ez másként táborunkban sem. A cserkésztáborban a reggeli szertartással indítottuk a napunkat, majd zárásként esti szertartást tartottunk. Ilyenkor elénekeljük a Himnuszt vagy a Szózatot, és imára kulcsoljuk kezünket. Ébresztő előtt fakultatív áhítatokat hirdetünk, ahol rendszerint a taizé-i énekek is előkerülnek. Napközben lehetőséget teremtünk az elmélyedésre. Tehát a tábor során lépten-nyomon lelki programok résztvevői lehetnek a fiatalok. Persze ezenfelül tartunk egy lelkinapot is.

Idén a két megyéspüspök részvétele mellett igen sokrétű és tartalmas lelkinap várt a táborozókra. Délelőtt és délután egy-egy nagy előadáson vehettek részt cserkészeink. Nagy Bálint jezsuita szerzetes „Jól csak a szívével lát az ember!” című előadásán interaktív módon került feldolgozásra az a fontos témakör, hogy miként működik és működhet jól az imádságon keresztüli kapcsolattartás Istennel. Délután Varga László püspök „Legyetek szentek!” című előadásán arról hallottak a résztvevők, miként lépdelhetünk előre a tökéletesedés útján. Azt tanácsolta: Isten nem lehetetlent kér tőlünk, nem kell egyből tökéletesnek lenni, de haladjunk lépésről lépésre.

– Akkor jutott bőven szellemi-lelki muníció mindenkinek. Kicsinek, nagynak, vezetőknek, segítőknek…

– Ez biztosra vehető, saját tapasztalatból és a visszajelzésekből is így látom. E kettő nagy előadás mellett több műhelybeszélgetést is szerveztünk, ahol a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve határoztuk meg a témákat. Külön csoportokba szervezve kaptak lelki útravalót az általános iskolások, a gimnazisták és az egyetemisták, a fiatal felnőttek. A beszélgetéseket szerzetes testvérek, szeminaristák, hitoktatók mellett felnőtt cserkészek és házaspárok tartották. Kimondottan hálásak vagyunk nekik, hogy vállalták ezt a szolgálatot. Érdekességként hadd említsem meg: a református cserkésztestvéreink sem maradtak istentisztelet nélkül, hiszen Bedekovics Péter, a Magyar Cserkészszövetség volt országos elnöke tartott református istentiszteletet.

– Zömében kaposvári egyházmegyés atyák gyóntattak, s e lehetőséggel sokan éltek. A gyónás ajándék. Így látja Ön is?

– Nagy öröm volt számunkra, hogy a Kaposvári Egyházmegye papjai nyitottak voltak arra, hogy az erdőben, az altáborok között elhelyezkedve fogadják a gyónni vágyó cserkészeket. Sok cserkésznek ez maradandó élmény maradt, hiszen nincs is szebb hely e szentség felvételéhez, mint az Isten által teremtett természeti környezet. Napközben sorok alakultak ki a gyóntató atyák közelében, hogy minél többen részesülhessenek ebben az ajándékban.

– Arra is figyeltek, hogy helyi termelőktől vásárolják az étkezésekhez szükséges alapanyagot. A táborozók között vállalkozó szellemű szakácsokból – gondolom – nem volt hiány…

– Központilag intéztük a beszerzéseket, ahol valóban szempont volt, hogy a helyi termelőktől szerezzük be az élelmiszereket. A zöldségek, gyümölcsök, pékáruk és húsok is mind a környék gazdálkodóitól kerültek a cserkészek asztalára, csajkáikba. A főzésről már altábori szinten gondoskodtunk, hiszen a cserkészcsapatok felszerelése ezt tette lehetővé. Kisebb csapatoknál egy-két fő, nagyobb csapatoknál több önkéntes cserkész bevonásával történt a főzés, vagy ahogy mi mondjuk: GH-zás. Ezek a konyhás cserkészek mind-mind rendelkeztek egészségügyi kiskönyvvel, hogy szabályosan és szakszerűen járjunk el az élelmezés terén. Akik ilyen élelmezési feladatot vállaltak, biztosan megállják majd helyüket otthon a konyhában is.

– Mikor szervezik meg a következő közös tábort?

– Egy ilyen nagy volumenű rendezvény kapcsán természetesen megjelennek kritikák, mindig van mit javítani. Ezeket a jövőbe tekintő javaslatokat gyűjtjük is egy online „tanulságfüzetbe”, hogy a következő tábor megszervezésénél figyelembe tudjuk venni őket. De szerencsére a visszajelzések összességében pozitívek, nagy élmény volt ez a kerületi közös tábor a résztvevők számára, és az idősebbek is bőségesen vittek magukkal haza élményeket. Ötévente tartunk közös tábort; így 2023-ban a cserkészcsapatok egyénileg táboroznak majd. Bár már hallottam két csapatvezetőt beszélgetni arról, hogy jövőre csapataik együtt fognak táborozni. S bár közös táborunk nem lesz a következő cserkészévben, de lesznek kerületi programjaink, melyek közül a Szent György Nap ígérkezik a legnagyobb volumenűnek.

– Támogatók nélkül egy ilyen óriási esemény nem valósítható meg. Istenen kívül hála jár nekik is, nem?

– Feltétlen! Az önkéntes cserkészmunkán felül szükségünk volt anyagi támogatókra is. Törekedtünk arra, hogy a résztvevők számára a lehető legalacsonyabb díj mellett tudjuk biztosítani a közös táborozás élményét. Az infláció hatásai és az élelmiszerek drágulása kemény kihívás elé állították a szervezőket. Ezért is tartozunk nagy hálával Felföldi László és Varga László püspököknek, akik összesen hárommillió forinttal támogatták a KNT-t, de számos kisebb összegű adomány is érkezett táborunk megvalósítására, melyeket ezúton is hálásan köszönünk.

– Nem tudom, vezet-e naplót, ám ha summázatként kellene valamit írni a cserkésztáborról, mit emelne ki?

– Minden cserkésztáborban tartunk egy „portyát”, ami lényegében egy kétnapos túrát takar. Idén csapatommal Sellyére kirándultunk, közben felkerestünk néhány közeli falut is. A strandon pihentünk meg, és ekkor tudatosult bennem, hogy több másik cserkészcsapat is ott vert tanyát. Több mint háromszázan voltunk cserkészek a strandon, mégsem történt semmilyen rendbontás ottlétünk alatt. A büfés nénivel és az úszómesterrel beszélgetve derült ki a helyiek csodálkozása, hogy ennyi fiatal jókedvűen, s nem duhajkodva szórakozik a strandjukon, így nem kellett velük veszekedni, rendre utasítani őket. Nem értették, hogyan lehet ennyire jólnevelt a társaság. Büszkén meséltem el nekik: cserkészek vagyunk, emberebb embereket és magyarabb magyarokat nevelünk.

Lőrincz Sándor
Fotók: Czopf Ágnes

 

 

 

2022-08-25

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

      Önnek ajánljuk

 

 

   Tegyünk a békéért!

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks