Csodálatos fiú

Szülői szemmel a drogfüggőségről

A budapesti, Margit körúti Bem mozi különlegessége, hogy régi alkotásokat vetít, vagy olyanokat, amelyek nemrég kerültek be a mozikba, de már nem játsszák őket. Az egyik jelenleg leggyakrabban vetített filmje, a 2018-as Csodálatos fiú (Beautiful boy) mindig teltházzal megy, ezért újra és újra műsorra tűzik.

 

Bár már kétszer is láttam ezt az életrajzi drámát, újra és újra elgondolkodom azon, ne nézzem-e meg még harmadjára is. Közel hozott és érthetővé tett számomra egy olyan témát, amitől idegenkedtem, és amelyet nem ismertem: a drogfüggőséget. Végre bele tudok helyezkedni mind a családok, mind az áldozat helyzetébe, ugyanis aki ezzel küzd, az valóban áldozata a szer hatásának.

Hajlamos az átlagember azt gondolni, hogy a drogfüggőség csak a lezüllött, alsóbb osztálybeli fiatalok vagy a hátrányos helyzetben lévő családok tagjait érinti. Azonban a függőség nem válogat: nemre, korra, társadalmi helyzetre tekintet nélkül szedi „áldozatait” és olyan könnyű belecsúszni, mint levegőt venni. A legveszélyesebb azt gondolni, hogy veszélytelen.

A tinédzserek között már elvárás kipróbálni, s cikinek számít, ha egyes szerek használatát még valaki nem tapasztalta meg. Az idősebb generáció pedig nincs tisztában a kábítószerek veszélyeivel, így felkészíteni is nehezen tudja a fiatalokat, s emiatt csekély tájékozottsága mentén legfeljebb riogatni tudja őket. Sokan alig vannak tisztában az egyes szerek hatásaival, illetve eltolják maguktól ezt a problémakört, amíg egyik ismerősük érintett nem lesz. De ez sokszor éveken vagy évtizedeken át ki sem derül. Elég hosszan el lehet vegetálni ezeken a narkotikumokon. Csak annyi vehető észre, hogy az érintett élete szépen lassan kezd szétcsúszni…

Az amerikai sikerfilm, a Csodálatos fiú azokat is érintetté teszi, akiknek eddig semmi kapcsolódása nem volt ehhez a témához. A mű igaz történeten alapszik. David Sheff (Steve Carell) amerikai újságíró első házasságából született fia, Nic Sheff (Timothée Chalamet) drogfüggőségéről szól. A Csodálatos fiú egyszerre két bestseller nyomán készült: az apa és a fia memoárjából (David Sheff: Beautiful boy, Nic Sheff: Tweak). Egy interjúban David Sheff elmondta, hogy neki az írás a kilátástalan helyzetben való túlélést jelentette. Amikor fiának a drogok használata miatt nyoma veszett és az utcán tengődött, édesapja éjszakánként nem tudott aludni. Minden hasonló helyzetben lévő szülő rémálmától rettegett, hogy egyszer csak érkezik egy telefonhívás, melyben valami szörnyűségről értesítik. Felkelt és kiírta magából az érzéseit, aggodalmait, amelyeket elveszett gyermeke miatt érzett, akit drogoktól függetlenül csodálatosnak tartott. Nic pedig kiskora óta mindig írt. Gyakran így kezelte a benne lévő fájdalmakat, kiírta magából. Ezen a drogfüggősége sem változtatott. Bármerre járt, bárhol kószált, mindig leírta, ami benne volt. Így született meg a két párhuzamos mű.

David azt is bevallotta, hogy ha ilyen tragédia történik egy családban, minden szülő első gondolata az: mit rontottam el. Görcsösen kutatják azt a pontot, ahol a dolgok rossz irányt vettek. A teljes felelősséget magukra akarják vállalni. Nic jó tanuló volt, kiváló atléta, a szülei válása ellenére boldog, szeretetteljes közegben nőtt fel. Jó kapcsolata volt nevelőanyjával és kistestvéreivel is. Ő is teljes értékű tagja volt a családnak. Bár mindegy is, hogy indul el valaki egy ilyen veszélyes úton, mégis ártalmatlannak tűnt eleinte a kábítószer használata. A tehetséges kamasz bulikban szórakozásból próbált ki könnyebb drogokat, majd pár feszültségoldó füves cigitől eljutott a keményebb drogoktól való teljes függőségig.

Davidnek mindig is szoros, baráti kapcsolata volt fiával. Nagyon közel álltak egymáshoz. Sikeres újságíróként hétköznapi, középosztálybeli életet élt második feleségével és két kisgyermekükkel. Idilli környezetben, hatalmas házban nevelte kisebb gyermekeit, de elsőszülött fia, Nic is állandó vendége volt otthonuknak. Értelmiségiként teljesen tapasztalatlanul kellett szembesülnie fia egyre súlyosbodó drogfüggőségével.

Ami nagyon megkapó ebben az alkotásban, hogy sok drogos témájú filmmel ellentétben szokatlan módon, új nézőpontból mutatja be a függőséget: nemcsak a beteg, de a közvetlen hozzátartozók nyomasztó és tehetetlen helyzetét is tökéletesen érzékelteti. Egy ilyen kilátástalanságban ugyanis mindenki érintett. Nic arról is nyíltan mesélt, hogy benne az önpusztítás útján akkor fordult át valami, amikor édesapja Csodálatos fiú című könyvét elolvasta. Addig úgy gondolta, ha ebbe belehal, az az ő dolga, az ő élete, és senkinek nincs semmi köze hozzá. Elolvasva azonban apja éjszakánként papírra vetett vívódásait, megértette: nem teheti meg mindezt a családjával, hisz már így is elképesztően sok fájdalmat okozott nekik. Rengeteget sírt abban az időben.

A páros memoár haszna az volt, hogy egymás sorain keresztül mind apa, mind fia megértette a másikat. David hajlamos volt előtte azt kérdezgetni magától: hogy teheti meg a fia ezt vele, sőt hogy teheti ezt meg magával. Elolvasva gyermeke könyvét azonban megértette, hogy ezek nem releváns kérdések, hanem ez egész egyszerűen csak a függőség természete: legyőzi magát az embert. Fodor Ákos költő, a haiku nagymestere így fogalmaz Axióma című versében:

„Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.”

A történet végigvezeti a nézőt a főszereplő különféle leszokási kísérletein, ígérgetési fázisain, rövidebb-hosszabb próbálkozásain és az elvonókúrák hasztalan kísérletein. „Ez vagyok én!” – mentegetőzik a film egyik jelenetében a fiú. „Hát éppen ez az: ez nem te vagy Nic!” – válaszolja édesapja. Eleinte a család minden egyes alkalommal reménykedik, bízik a fiúban, ám a forgatókönyv egyre ugyanaz: Nic mindig visszaesik. Mikor hetekkel vagy hónapokkal később szétesve újra felbukkan, mindenki kétségbeesetten meg akarja fejteni, mit csinálhatnának most másképpen. Amikor a hozzátartozók legelőször szembesülnek a problémával, kívülállóként az elsődleges küzdelem számukra azt megérteni, mi vezet egy egészséges, boldog, jó családba tartozó fiatalt oda, hogy szükségét érezze a droghasználatnak. A szerző édesapa azt is elmondta, hogy könyve kiadatásával az is célja volt, hogy felhívja mások figyelmét arra: bár mind azt hisszük, ez velünk nem történhet meg, valójában ez bárkivel megtörténhet. Mikor legelőször közölt egy cikket a New York Times Magazinban, sorra kapta az olvasói leveleket: a mi családunk történetét írtad meg.

David Sheff csodálatos apa, mert a drog hiába formálta át gyermekét gyengévé, hazuggá, és az hiába játszotta el milliószor apja bizalmát, ő mindvégig pontosan tudta, hogy ez nem az ő fia, hanem a drog természete. Az ő Nic-je továbbra is egy csodálatos fiú, az ő csodálatos fia. Talán ezt oltotta belénk, szülőkbe a Jóisten saját természetéből: minden helyzetben látni a másikban a csodát, a mi szeretett gyermekünket „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.”

Szökő Mária

 

 

2020-02-11

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

1%

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks