Csorba Piroska versei

Üres kosár
 
Szeretnék jó lenni
mindennap, mint az Isten,
két kézzel adakozni,
de csak a semmit hintem.
 
Csupasz akol a szám, honnan
a szavak nyája kiszökött,
üres kosár az ölem,
nincsenek benne örömök.
 
Ugató reflektorok előtt
önmagam lágerébe zártak.
A magány szögesdrótjain belül
ujjaim imára kulcsolt gyufaszálak.
 
 
 
Hegedül…
 
Hegedül a bíborszínű alkonyat.
Édeni fénykoszorú
a túlnani domb tetején.
Virágpártás fa törzséhez támaszkodom.
Legyezi arcom könnyű suhogás.
Hajam bokrához
hajol valaki.
 
Ő jár itt
ebben a tavaszban,
ebben a tájban
az Ő mosolya virágzik.
 
 
 
Pihenő
 
Gyere el asztalomhoz,        ismeretlen, barát,
költsünk el egyszer együtt        ebédet, vacsorát!
Otthonom a tiéd is,        gyere végre haza!
Itt minden olyan édes,        nincs semmi mostoha.
A nevedet se mondd meg,        csak add a kezedet!
Teát főzzek vagy kávét?        Innál forrásvizet?
Beszélgetnél vagy inkább        csöndem legyen tied?
Terítsük meg az asztalt,        a ma ünnep legyen,
ősi, meghitt agapé,        hol szívünk megpihen.
Világnagy asztalunknál        jut hely mindenkinek,
a vén idő elolvad,        rút perc el nem vihet.
Ma én főzök, holnap te,        ünnep az étkezés.
Felragyog együttlétünk,        távozás, érkezés.
 
Csorba Piroska
 
 
 
 
 
2020-12-27

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks