Egy múlt századi gimnazista naplójából (3)

Kockásfedelű, sima lapú füzet került a kezembe „múltam rendezgetése” közben. Az a füzet – ismertem fel rögtön –, amelybe olvasmányélményeimet kezdtem bejegyezni a múlt század ötvenes éveiben, még az érettségit megelőző időben. Amint belelapoztam, pillanatok alatt emlékezetembe villant, hogy a kezdeti rövid bejegyzéseket követően a sűrűsödő emlékrögzítések olvasónaplóvá szélesedtek.

 

A csaknem 70 évvel ezelőtti írásokban az olvasmányok tartalmi rögzítése mellett a témával kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, véleményemet, esetenként eszmei szintű értékeléseimet is rögzítettem, hatvan sűrűn teleírt oldalon, az ifjúkor minden szépség és igazság iránti vágyával, lelkesedésével, túlzásaival a megfogalmazások stiláris pontatlanságaival, néhol didaktikus esetlenségeivel együtt. Gyakran hosszú részleteket idézek a művekből, máshol túlfűtött, bonyolult, esszészerű naiv „bölcselkedésbe” bocsátkozom, vagy csak egy motívumra koncentrálok. Az 55 évet átívelő tanári pályámról visszatekintve – ma már tudom – ezek az ifjúkori, hiteles jegyzetek is részei voltak formálódó hitemnek és hivatásomnak.

Mindezek után joggal merül fel a kérdés, miért ajánlom fel ezeket az írásokat egy keresztény értelmiségi folyóirat számára. Szándékomat elsőként az motiválta, hogy az itt bemutatásra kerülő kötetek újabb kiadásával egyáltalán nem találkozunk. A második és legfőbb oka, hogy e művek szinte maradéktalanul szólnak a ma emberéhez, korunk modern, keresztény ifjúságához is. A felmutatott örök krisztusi értékek, a keresztény világlátást meghatározó útmutatások, az el nem avuló erkölcsi elvek, az „idők jeleire” visszfényként, máig ható érzelmi azonosulások jelennek meg a múlt századi keresztény–katolikus irodalomban – azzal együtt, hogy tudjuk és tapasztaljuk: jócskán módosultak napjainkban a társadalmi körülmények, de nem egyszer a vallási–egyházi elvárások is. Végül nem titkolt szándékom, hogy felkeltsem az érdeklődést a ma már szinte csak a könyvtárakban fellelhető könyvek iránt. „Vedd és olvasd” őket, mondanám illő szerénységgel, hogy örömöd teljék bennük!

 

Tóth Tihamér: A tízparancsolat

Boldog emlékű püspökünk két egyetemi évi prédikációit tartalmazza a kötet. Az örök érvényű törvények szent szelleme hatja át ezeket az egyetemi templomban elmondott beszédeket. Tüzes apostoli lelkületét lehelte bele a prédikációsorozatba. Hallgatóin keresztül fel akarja rázni az egész keresztény társadalmat. 2000 év hatalmas és bölcs törvényeit kiáltja az emberi gyarlóságtól már-már csaknem megroppant világunkba.

Az egyes parancsolatokat igen széles tárgykörben igyekszik kimeríteni. Minden témakörben van valami, ami az örök igazságok magasba ívelését sugallja. Az egész munka örök szövetségkötés Istennel. Az Újszövetség hatalmas áldozatának alapvető törvényei és a „szövetséget kötött Isten az Ő népével” hangulata vonul végig az írásokon.

Bemutatja, hogy Istennek engedelmeskedni a legészszerűbb dolog, mert ő a mi Mindenható Atyánk, aki nem elkárhozásunkat, hanem örök üdvösségünket akarja. Felveti a kérdést, hogy hol járna a világ, ha az isteni törvények nem korlátoznák az emberek tetteit. Végül felmutatja a lelki Kánaánt, hogy mi lenne akkor, ha Isten szent törvényeit mindenki teljes egészében, minden mellébeszélés nélkül megtartaná. Hasonlítana a földi élet – ha csak kicsit is – az örök boldogsághoz akkor, ha mindenki Isten akarata szerint cselekedne. Éreznék az emberek Istentől kapott szent hivatásukat, és jobban megértenék Isten terveit és Krisztusnak ezt a mondatát: „Az én utaim nem a ti utaitok.” Így mindig a szemünk előtt maradna – mintegy jelképesen – a két kőtábla, és tudnánk alázattal imádkozni, hogy „legyen meg a Te akaratod!”

 

Prohászka Ottokár: Elmélkedések az evangéliumról

Prohászka püspöknek ezt a munkáját korunk egyik igen jelentős alkotásának érzem. Az Egyház hatalmas építményéből ragad ki részleteket, és ezekkel igyekszik megvilágítani az emberek útjait. Meleg szeretettel, az igazságok bizonyításával törekszik a szent ügynek igaz barátokat, követőket szerezni. Különböző evangéliumi jeleneteket idéz meg a Szentírásból. Elmélkedő lélekkel gondolkozik el az Örök Titok földre szállásán, Krisztus hároméves, nyilvános földi működésén, és azon végigtekintve kimondja: „a süketek hallanak, a bénák járnak, a némák beszélnek, a betegek gyógyulnak, a poklosok tisztulnak”, mert eljött az Örök Valóság a földre, hogy a megértett isteni fölséget kiengesztelje.

Megrendülve, könnyes szemekkel a megváltás munkájának befejezését érzékelteti Krisztus kínszenvedésével, a kereszthalál borzalmas fájdalma és értéke foglalkoztatja. A könyvet elolvasva megfogalmazódik az olvasóban: a mi életünk az evangélium hatalmas talpazatán épül, és a pápák szegletkövén emelkedik az ég felé, 2000 év óta változatlanul megőrizve az örök titkokat, amelyek bennünket „az Illés tüzes szekerén” ragadnak az örök élet felé.

 

Prohászka Ottokár: Az elme útjain

A püspök szándéka, hogy örök igazságokat, az emberi tudást és belátást meghaladó misztériumokat 50–60 oldalnyi terjedelemben, tudományos igényességgel értelmezze, megmagyarázza. Ezt a könyvet nem lehet egymás után fejezetenként folyamatosan olvasni. Amikor az ember egy témakört átelmélkedik, becsukja a könyvet, és így tapasztalja – egyre inkább bizonyítottnak érzi –, hogy vannak magas színvonalú titkokat kereső bölcseleti gondolatok, hogy bizonyos ideig hitünk komoly dogmáit is tudjuk követni eszünkkel. Azonban amikor a természetfeletti világ, az ideális valóság magas ívei tornyosulnak elénk, gyengéden, igen halványan szemünkbe ötlik a túlvilág fényének egy-egy sugara, eszünk véges voltára itt ébredünk rá igazán. Ilyenkor érezzük meg, hogy van fölöttünk valaki, aki hatalmasabb, bölcsebb és sokkal igazságosabb, mint bármelyik földi hatalom.

Mindezek után nem marad más hátra, minthogy alázattal térdre rogyva az öröklámpa derengő fényében felismerjük, hogy a tudományok és a fejlett technika világán túl a „teremtés koronájánál” hatalmasabb Úr igazgatja a világot.

Az írások a továbbiakban eszünkbe juttatják, hogy a mi sorsunk, hogy arcunk verejtékével keressük kenyerünket, de főleg azt, hogy fizikai létünk mellé kaptunk egy halhatatlan lelket, amelyről számot kell adni a Teremtőnek.

Nem könnyű olvasmány az elme útjait bejáró teológiai tanulmánykötet, de a végére érve megérezzük, hogy hitünk növekedett, reményünk erősödött és szeretetünk tökéletesebbé lett.

Csermely Tibor

Egy múlt századi gimnazista naplójából

Egy múlt századi gimnazista naplójából (2)

 

2019-03-27

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks