Elfelejtett vértanúink

Általában Batthyány Lajos miniszterelnökről és az „aradi tizenhárom honvéd tábornokról” (sokszor elfelejtjük, hogy egyikük ezredes volt) emlékezünk meg október 6-án. Felidézzük neveiket, életrajzukat. Bár őket valóban egy napon és egyszerre végezték ki, de rajtuk kívül még mintegy százhúsz mártírja volt a magyar szabadságharcnak, akik közül majdnem mindenkit név szerint ismerünk. Közülük most négy olyan katonatisztről szeretnék megemlékezni, akik szintén az aradi vértanúk közé számítanak, de nevüket, tetteiket általában kevéssé ismerjük és idézzük e napon.

Elsőként halt vértanúhalált Aradon augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredes, a szabadságharc vadászcsapatainak parancsnoka. A csehországi Dobrany-ban, német katonacsaládban született 1813-ban Auffenberg Norbert néven. Családjával Magyarországra költözve a Habsburg Monarchia hadseregének tisztje lett, majd egy szláv titkos összeesküvésben való részvételéért bebörtönözték. Auffenberg Norbert társaival a magyar forradalom hatására a munkácsi várból szabadult 1848. május 2-án. Nevét Ormaira magyarosítva részt vett a magyar szabadságharcban, ahol a honvéd vadászezredek szervezője és parancsnoka lett. A küzdelem végén a császári hadsereg fogságába került. 1849. augusztus 22-én rögtönítélő bíróság elé állították, kötél általi halálra ítélték, és még aznap ki is végezték. Ő volt az első „aradi” vértanú. Haynau rajta keresztül mutatta meg, milyen sorsot szán a magyar oldalon harcoló volt császári-királyi tiszteknek.

A tizenhármak után, október 25-én végezték ki Kazinczy Lajos honvéd ezredest, az északkelet-magyarországi önálló hadosztály parancsnokát. Ő a nyelvújító író, Kazinczy Ferenc legkisebb fiaként látta meg a napvilágot Széphalmon, 1820. október 19-én. Édesapja halála után katonai pályára szánták, melyet a család jóakaróinak támogatásával kezdett meg. 1839-ben végzett a tullni utásziskolában, majd huszártiszt lett a császári és királyi 9. (Miklós) huszárezredben. 1846-ban egy váltóhamisítási ügy miatt el kellett hagynia a hadsereget. 1848 tavasza rokonai birtokán érte, és ő rögtön vissza akart térni a hadseregbe. Ifjúkori botlását kiküszöbölendő, példamutató elszántsággal szolgálta a szabadságharc ügyét. Minden megbízatásában szinte a legjobban teljesített. Volt utászkari tiszt, dandár- és hadosztályparancsnok, huszárezred parancsnoka, végül önálló hadosztályt vezető seregvezér. A zsibói fegyverletételt követően ez utóbbi beosztása az életébe került.

Ludwig Hauk honvéd alezredes Bécsben született 1798-ban vagy 1799-ben. 1813-tól kezdve 1826-os kilépéséig katonáskodott, majd az Udvari Kamara tisztviselője lett. 1848-ban nyugdíjazták. A bécsi forradalom után egy radikális lap, az Alkotmány (Constitution) szerkesztőjeként hevesen támadta a Kamarillát. Az október 6-án kitört újabb bécsi forradalom tevékeny résztvevője volt. Elitegység néven egy nyolcszáz fős, radikálisokból álló nemzetőregységet szervezett. Csapataival az utolsó pillanatig védte Bécset, majd átszökött Magyarországra. Itt Bem segédtisztje lett. Előbb az erdélyi, majd a bánsági harcokban vett részt. A császári csapatok elfogták és Aradon állították hadbíróság elé. Kötél általi halálra ítélték, és 1850. február 19-én kivégezték. Halálos ítéletét alighanem az okozta, hogy megtalálták nála egyik írását, amely a szabadságharc idején meg is jelent, és melyben a császári házzal és a hadsereggel, illetve annak vezetőivel szemben igen éles hangnemben agitált. Az 1849. október vége és 1850. január vége között a nemzetközi felháborodás miatt felfüggesztett aradi kivégzéseknek így lett Hauk az újabb áldozata.

Lenkey János honvéd vezérőrnagy (tábornok) szintén az aradi mártírok sorába tartozik. Őt ugyan nem végezték ki, mert a hadbírósági tárgyalás idején elmebaja elhatalmasodott rajta, így elítélni nem lehetett, de az aradi várbörtönben halt meg 1850. február 9-én. Lenkey 1807-ben született kisnemesi családban. A császári és királyi hadsereg szolgálatába lépett, Korneuburgban utásziskolát végzett, a lovasságnál szolgált. 1848-ban a Galíciában állomásozó 6. (Württemberg) huszárezred egyik századának kapitánya volt. Mikor május végén huszárai az otthonról érkező hírek hatására Magyarországra szöktek, ő is velük tartott, és hazavezette századát. Petőfi Sándor versben köszöntötte őket. Az ellenük indult hadbírósági vizsgálat végül azzal zárult, hogy alakulatával a Délvidéki hadszíntérre vezényelték. Lenkei folyamatosan emelkedve a ranglétrán, október közepén már ezredesként a 13. (Hunyadi) huszárezred szervezője és parancsnoka lett. A szabadságharcban dandár-, később hadosztályparancsnok, 1849. április közepe és május közepe között vezérőrnagy, a komáromi várőrség csapatparancsnoka, majd a tartalék hadtest lovasságának parancsnoka volt. 1849 nyarán betegsége miatt már nem volt szolgálatban.

Végezetül álljon itt kivégzésük (haláluk) sorrendjében az aradi mártírok teljes listája: Ormai Norbert, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Schweidel József, Kiss Ernő, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly gróf, Kazinczy Lajos, Lenkey János, Ludwig Hauk.

Solymosi József

 

 

2018-10-05

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks