Elkészítette a Szent Korona másolatát

Mindig ámulattal szemlélem azokat a mesterembereket, akik aprólékos munkával hoznak létre remekműveket. Rónai Attila kaposvári ötvösmester ilyen. Naponta műveli a csodát, hiszen az ötvösség míves használati és dísztárgyai mögött gyakran sziszifuszi, s meglehetősen összetett folyamatok rejlenek.

 

Mivel az alkotás-alakítás vágya, a teremtés szent tüze ott él a legtöbb emberben, így az elégedettség öröme gazdagabbá teheti e földi létet. Főleg, ha valaki a Szent Korona másának közelében alszik el és ébred.

Rónai Attila ugyanis elkészítette a Szent Korona mását. 2000-ben már kikerült keze közül egy háromnegyedes méretarányú változat nemzeti jelképünkről. Ezt a csopaki templom Mária-szobrán láthatjuk, ám csaknem egy esztendő alatt a korona méretazonos másolata is elkészült. A remekmű a Koronaőrséghez került, hogy ünnepeinken helyettesítse az eredetit, amit a Parlament kupolacsarnokában csodálhatunk meg.

A Rónai-műhelyből kikerült míves munka – mint alkotójától megtudtuk – különleges megbízás, s kihívás volt számára, de évek múltán is örömmel gondol vissza a koronakészítés ihletteli óráira. Azt mondta, úgy érezte, hogy alkotás közben valamiféle megmagyarázhatatlan sugallat irányította a kezét, gondolatait, hiszen a másolatot nemzeti ereklyénkkel megegyező méretben kellett elkészítenie. Mielőtt hozzáfogott volna a munkához, újra felelevenítette a Szent Korona hányattatásokkal teli útját, s könyveket, történelmi iratokat bújt, fényképeket tanulmányozott, hogy valóban a megtévesztésig hasonló másolat kerüljön ki a műhelyéből.

A neves ötvösmester által készített Szent Koronát egyébként golyóálló üveg mögött megtekinthették a kaposváriak is. A korona hófehér selyemre emelve, Rónai Attila kaposvári Honvéd utcai ékszerüzletének kirakatában hívta fel magára a figyelmet. A nem mindennapi látvány sokakat megbabonázott. S így van ez azóta is, hiszen országhatáron belül és azon túl is gyakran kölcsönkérik e gyönyörű másolatot. Természetesen óvintézkedések mellett szállítható csak, és kizárólag fehér kesztyűvel érinthető. A közelmúltban Csehországban, Erdélyben és Ausztriában láthatták az érdeklődők, de a Szent Korona Szövetség helyi csoportja is felettébb fontosnak tartja, hogy a koronamásolat is ott legyen rendezvényeiken.

A Rinya-parti, dél-somogyi kisvárosból, Nagyatádról származó ötvösmester diákcsoportokat is fogad, hogy a koronakészítés fortélyairól, mesterségének műhelytitkairól beszéljen ifjú hallgatóinak, hiszen az ötvösség misztikummal teli, nem mindennapos mesterség.

A múltról, az ötvösséghez vezető útról is szó esett. Az ügyes kezű, hajdani fiatal órásmester – akinek bőrdíszműves édesapjában, Rónai Lajosban is megvolt a szép- és arányérzék, a találékonyság – 1965-ben egy kaposvári mesterhez, Christ Lászlóhoz fordult, hogy elsajátítsa a vésnökösködés alapjait, ám a kézművességben szerzett gyakorlat hozta meg számára az igazi ismeretanyagot és azt a mesterségbeli tudást, amely a legkiválóbbak közé emelte. 1979-ben ötvös mestervizsgát tett, 1980-ban drágakőismeretből kapott oklevelet.

– Az örökös kreativitást tartom a legfontosabb szempontnak a munkámban – vallja. – Az embernek rá kell jönnie egy-egy trükkre, mert már nincs kitől tanulnia. Ahhoz, hogy például egy gyöngydrótot el tudjak készíteni, értenem kell a vasas szakma alapjaihoz, az esztergályozáshoz, de a maráshoz is. Az ötvösnek többek között tisztában kell lennie a nemesfémekkel, a drágakövekkel – azok csiszolásával –, a véséssel, a zománcozással, de a filigrán technikát is alkalmaznia kell, mint ahogy a drágakőfoglalást, s a fémöntést is ismernie kell. Szerencsére egy szoboröntőtől is sokat tanultam, az úgynevezett precíziós öntés alapjait viszont a fogtechnikusoktól sajátítottam el.

A hetven felé közelítő Rónai Attilát az elmúlt évtizedekben egyre inkább vonzotta egy-egy régi, szép ötvösremek ékszer javítása vagy újrakészítése. Az úgynevezett fehérékszerészek – akikből 1906-ban hatvanhét működött az országban –, mindent tudtak a századfordulón, ők alkották a szakma krémjét. Kiváló vésnökök, a drágakőfoglalást is magas fokon művelik. Ezek az ékszerészek fehéraranyba, platinába foglalják a drágaköveket, s általában szecessziós és art decos ékszereket készítenek. A hivatásszeretet, a munka iránti alázat, az igényesség, no meg a teremtő indulat, ami példaként áll előtte. Természetesen nem elfelejtve a pontosságot, mivel a legnehezebb feladat éppen az, ha egy szépséges antik darabnak kell elkészíteni a pontos mását.

Amikor arról faggattam az ötvösmestert, hogy a koronakészítés során melyik munkafázis volt a legnehezebb, s talán a legérdekesebb, rögtön jött a válasz:

– A rekeszzománc táblaképek elkészítése – felelte. – Hihetetlen aprólékossággal, mikroszkóp alatt születtek ezek a képek, amelyeken a 0,1 milliméteres aranyszalagok hatását kellett visszaadnom. A legnagyobb kihívás mégis az volt, hogy ez a korona nem arany, mint az eredetije, hanem aranyozott ezüst, amely sokkal nehezebben kezelhető és zománcozható. S mivel a koronát ékesítő drágakövek időközben színes üvegre lettek cserélve, így már ezen a másolaton is üvegből vannak. A koronát díszítő drágaköveket egyébként az évszázadok során azért cserélgették folyamatosan üvegre, mert zálogba adták, és idegen kezekbe került.

Rónai Attila úgy véli: a Szent Korona egy műhelyben készülhetett, mert az alsó és a felső méretei azonosak. Az akkori kor tudásszintje alapján két év elegendő lehetett ahhoz, hogy végleges formát öltsön. A mester ismét hangsúlyozta: tudja, hogy többféle elképzelés is létezik, de neki meggyőződése, hogy államalapító Szent István királyunk viselhette ezt a koronát, még ha nem is ebben a végleges állapotában.

– Egy régi, nemzetközileg is elismert, szeretetre és megbecsülésre méltó mesterdarab másánál bábáskodni nagy megtiszteltetés – vallja a kaposvári ötvösmester. – E nemzeti jelkép szakralitása ugyancsak fontos szempont volt a másolat készültekor is. Munkám során ezért éreztem mindvégig azt, hogy az égiek vezették a kezemet, és segítségemre voltak mindenben. A Szent Koronának hallatlan ereje, kisugárzása van. Nem véletlen, hogy ilyen nagy tisztelet övezi.

Az elmúlt évtizedekben különleges ékszerein kívül számos templomi kelyhet, lovagrendi keresztet készített Rónai Attila ötvösmester, aki a szecesszió és az art deco szerelmese, s akit monstrancia-javításokkal is rendre megbíznak; egy szépséges ereklyetartó utómunkáin is sokat dolgozott, amelyet a Szent István Lovagrend rendelt meg tőle. Mint megtudtuk: tervekkel tele hajtja álomra a fejét, ám elsősorban ékszerészként kell eltartania családtagjait, alkalmazottjait. Néhány fiatalt is tanít, ám annak örül a legjobban, hogy Tímea leánya is jó úton halad az ötvösséghez, sőt, veje, Ádám is már-már apósa nyomdokaiba lép. Így jelenleg hárman vallják a famíliában: az ötvösségnél nincs szebb és örömtelibb mesterség a világon.

Lőrincz Sándor

 

 

2018-09-06

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks