Élménybeszámolók Marcaliból

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust követően lapunk összegyűjtötte a készesek e kiemelkedő héthez kapcsolódó élményeit. Ezúttal a Marcaliból érkezett beszámolókat olvashatják.

 

Az Eucharisztikus Kongresszus lelki élménye

Már az is nagyon megdobbantotta a szívemet, amikor a Szentatya 2016-ban a Fülöp-szigeti kongresszus végén bejelentette, hogy a következő nagy találkozó színhelye Budapest lesz.

Annak is nagyon örültem, hogy a számomra végtelenül szimpatikus Fábry Kornél atyát bízta meg Erdő Péter bíborosunk ennek a világméretű rendezvénynek a megszervezésével. Igyekeztem is a magam módján imádságokkal és az előkészítő Krisztus Király ünnepi szentségimádásokon való részvétellel, kis morzsácskával hozzájárulni a nagy esemény sikeréhez.

Nem kis csalódást okozott, hogy a járvány miatt egy évvel csúszott Jézusunk nagy ünneplése, de talán nem is baj, talán így lett még jobb, még jobban előkészített.

Az 52. kongresszus minden várakozásomat felülmúlta. Hála az alapító Angelika anyának, a Bónum Tévé folyamatosan részesévé tett az eseményeknek. (Erre a hétre kongresszusi szabadságot engedélyeztem magamnak, mely nagyon jó döntésnek bizonyult.) Már az első nap a felvezető műsorokkal és főleg az ünnepi szentmisével megadta az alaphangot a lélek nyiladozásának. Aztán jöttek sorra és sorra a felemelőbbnél felemelőbb „produkciók”. Nehéz különbséget tenni közöttük, de talán külön kiemelném Varga László püspök és diakónus társai tanúságtételét, Böjte Csaba testvér szokásos szeretetteli elmélkedését, a rendkívül ünnepélyes bizánci rítusú isteni szent liturgiát a Szent István-bazilikából, ugyancsak a bazilikából a közösségek szentségimádását, a medjugorjei cönákulum közösség tanúságtételét.

Nagy örömmel és büszkeséggel hallgattam Áder János köztársasági elnökünk hitvallását. Óriási élmény volt a fiatalok szentségimádása a zsúfolásig megtelt sportcsarnokban, a családi nap a Margitszigeten.

Aztán jött az utolsó két nap, a legnagyobb szívdobbanások. Parlamentünk legszebb formáját mutatta, díszbe öltözött az ünnepi szentmiséhez. Gondolom mindannyiunk várakozását felülmúlta az ezt követő gyertyás körmenet. Ilyen fenséges békemenet 1938 óta bizonyára nem volt fővárosunkban, és talán nem is lesz soha többé. Becslések szerint kb. háromszázezer ember végeláthatatlan tömeg kísérte méltóságteljesen Jézusunkat a Hősök teréig. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ennyien érezték, ott a helyük. Nagy-nagy öröm és büszkeség töltötte be szívemet, megint jó volt magyarnak, magyar hívőnek lenni.

A kongresszus záró napján aztán hála plébániánknak, autóbuszos zarándoklat szervezésének köszönhetően, személyesen is részese lehettem a felejthetetlen ünnepi záró misének Ferenc pápával.

Kissé távol sikerült csak helyet kapnunk, de nem bántuk, kárpótolt az ismételten több százezres tömeg látványa, öröme, mosolya. A hatalmas kivetítőkön és az okos telefonokon keresztül élő volt a jelenlétünk.

Ferenc pápa pedig talán megsajnált bennünket, megtette azt a szívességet, hogy házhoz jött. A pápamobil egy csodálatos jármű, bejött az Andrássy útra is és pár méterre tőlünk haladt el. A szentatya csak mosolygott és mosolygott, fáradhatatlanul integetett és áldást osztott. Engem végtelen forróság öntött el és elindultak az örömkönnyek.

Aztán visszafelé még egyszer elhaladt előttünk. Krisztusunk földi helytartóját, Péter utódját ilyen közelről szemlélni, szeretetét érezni elmondhatatlan élmény volt.

A szentmise a felvezetéssel, a többezres kórussal, a szentatya tanításával, a végén a százezrek ajkáról jövő és torokfeszítő Himnuszunkkal igazán méltó zárása volt ennek a csodálatos hétnek. Végtelen hála és büszkeség töltötte el a lelkemet, úgy gondolom, odafönn az égben is ünnepeltek. Az egész világnak bizonyítottuk: Jézus az Úr!

Úgy remélem, erőt merítettünk, töltekeztünk valamennyien, újfent megbizonyosodhattunk róla Uram: „te vagy az út, az igazság az élet”, és a te szeretetparancsod a legszebb parancs a világon. Áldassék és dicsértessék a te neved mindörökké!

Horváth Zsolt
a KÉSZ marcali csoportjának titkára

 

 

 

Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat

Testben és lélekben nagy várakozással készültünk az Eucharisztikus kongresszusra. Egy héten keresztül a világ hívőinek táborával együtt hazánkban dicsőítettük az Oltáriszentségben jelen levő Jézust. Szentmisék, Szentségimádások, Tanúságtételek, zsolozsmák, előadások, zenei áhítatok mind a velünk levő Urat dicsőítették. Mi a médián keresztül adtuk át magunkat az Úrnak.

Szívbe markoló volt a Kossuth téri szentmise, és az azt követő körmenet az égbe repítette a lelket. Boldogsággal töltött el, hogy az öröm és a szeretet találkozója volt hazánkban.

A záró szentmise előtt Ferenc pápa karnyújtásnyira haladt el előttünk kétszer is. Meghatott a szentmisén részt vevő emberek sokasága. Mindenki imádságos lélekkel, csendben és fegyelmezetten vett részt a szentmiseáldozaton. Az énekek felemelőek voltak, a kórus egy csoda!

Ezen a héten az ég tárva nyitva volt hazánk felett. Eggyé váltunk az Oltáriszentséggel. Kegyelem a léleknek, hogy a pápai áldás révén teljes búcsúban részesültünk. A szentmise végén sok ezer magyar ajkáról zengett a Himnusz. Ennek leírására nincs szó. Hatalmas élmény és kegyelem ez a részvétel, hisz az ember életében egyszer adatik ilyen lehetőség.

Le a kalappal a szervezők és a rendezők előtt, csodálatosan megszervezték a zarándokok érkezését és elmenetelét is. Köszönjük! Isten áldása legyen minden szervezővel és a sok önkéntes segítővel! Minden várakozásunkat felülmúlták a kapott kegyelmek. Istennek hála és dicsőség!

Markovics Jánosné
és a marcali Jézus Testvérei közösség tagjai

 

 

 

A csendes többség ünnepe

A tömeg szívet-lelket melengető látvány volt a pápai szentmisén. A messziről érkezők arcán is mosoly, s öröm látszott. Összeszedettség, méltóság. Fáradtak lehettek, de az örömöt, szeretetet láttam az arcukon. Ünnep a szívekben, ünnepélyesség az öltözetükben. Olyan arcokat láttam, akik tudták kiért, miért vállalták a koránkelést, az utazás nehézségeit. Akik tudták, ki és mi előtt hajtottak térdet és fejet ezen a héten. (Csak halkan jegyzem meg, milyen „másfajta” vonulások voltak itt korábban? Rikító, ízléstelen és hiányos öltözetben „hódoltak” istenük előtt.)

Szégyellem, de nem vállaltam, hogy elmenjek a pápai záró misére. A tévén keresztül kísértem figyelemmel az eseményeket. A csodálatos zene, a kétezer fős kórus, a zenekar a szívünkhöz szólt, s érintette meg lelkünket. Hallva és látva ezt a minőségi zenét, valahogy felértékelődött bennem a városi, templomi zenekarunk szolgálata. Mert ezeket az énekeket mi is játsszuk vasárnaponként. Maroknyi csapatunk, a híveink énekével együtt próbálja Isten világába vezetni a szíveket, a híveket.

Láthattam a tévében az oltár keresztjét. Egészen közeli képet kaptunk róla. Ez egy olyan Krisztus-ábrázolás, amilyet még soha nem láttam! A „Tiroli keresztként” ismert alkotást egy egyszerű, tiroli ember készítette, s hagyta ajándékul Magyarországnak. Ezt a keresztet csak tizennégy ember tudta elhozni gyalog hazánkba évekkel ezelőtt. Ez a Krisztus-arc döbbenetes volt! Mintha a fájdalom mellett riadalmat is észrevettem volna a szemekben, és ahogy fentről nézett le ránk, mintha óriási kiáltás szakadt volna ki belőle, úgy szólt hozzánk, hogy beleremegtem. És elkezdtem sírni, zokogva, megbántam bűneimet, amit elkövettem ellene... Itthon, csendesen, egyedül.

Aztán a missziós keresztre vitte fátyolos tekintetemet a kamera. Arra a keresztre, ami hetvenezer kilométert tett meg. Arra a keresztre, amely városunkat is meglátogatta. Megérinthettem én is, zenélhettünk alatta.

Most az egész világ láthatta, ahogy a pápa is meghajolt előtte – szentjeink ereklyéi előtt.

„A kereszt legyen jobb jövőnk záloga” – mondta a Szentatya. S azt is: „Veletek és értetek mondom: Isten áldd meg a magyart!” S beszélt a Lánchíd összekötő erejéről, arról, hogy a híd láncszemei kötik össze a keresztény és zsidó híveket. Az Úrangyala imát 13 óra után, a szentmise végére tette Ferenc pápa. Majd „éljen a pápa” kiáltás és taps után a pápai himnusz dallama csendült fel, amit a magyar himnusz követett. A téren mély hittel, méltósággal, ünnepélyesen zúgott fel több százezer jelenlevő magyar imája.

Ezt követően Boldogasszony Anyánkról, édes hazánkról énekelt a sok tízezer résztvevő.

Aztán lassan a papok is elindultak a térről. Győzelemről szólt az ének! Kívánom több millió magyar testvéremmel együtt drága hazánknak, hogy így legyen! Megint tudtunk nagyok lenni! A szervezés, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jól sikerült. Óriási munka, összefogás tette naggyá hazánkat is a világ előtt. Istennek legyen hála érte, akiben hiszünk, akinek kegyelmében bízunk és remélünk.

Jáki Zoltán
önkéntes Karitász-aktivista, Marcali

 

 

Szentmise Róma püspökével

Nagyon vártuk ezt a napot. Reggel korán indultunk – jó emberekkel, jó helyre. A buszon kényelmesen utaztunk, mindenki megtalálta a neki megfelelő helyet. Útközben a beszélgetések mellett közösen imádkoztunk, így feltöltődve érkeztünk a nagyvárosba.

A szervezettség sokakat meglepett. Irányított parkolás a buszoknak, transzferjárat a számunkra kijelölt szektor közelébe. A helyünkig még sétálni kellett, de a hosszú út után erre szükség is volt. A séta tényleg olyan volt, mint egy zarándoklat. Együtt vonultunk, egymásra nagyon odafigyelve. Hiába sűrűsödött a tömeg, a helyi szervezők útbaigazításainak köszönhetően gond nélkül megtaláltuk a szektorunkat.

Időben érkeztünk, várnunk kellett a nagy eseményre. A szektornak a felvonulási úthoz közelebb eső részéhez már kevesen fértek oda közülünk, de az nem befolyásolta a fokozott várakozással eltöltött idő értékét. Egy ekkora közösségben így is volt mód a feltöltődésre. A sokak által kevésbé kedvelt Budapest megmutatta a kedvezőbb arcát.

A kivetítőknek köszönhetően senki nem maradt le a vizuális élményről. Az az érzés örökre kellemes emlékként megmarad, hogy a katolikus egyház vezetője kétszer is elérhető távolságban haladt el előttünk – mosolyogva, integetve.

A várva várt szentmisét most Róma püspöke celebrálta, az egész héten át tartó eseménysorozat csúcspontjaként. Olasz nyelvű és magyarul is felolvasott szentbeszédében Ferenc pápa az apostolok hitvallásáról szóló vasárnapi evangéliumot magyarázta a hívőknek.

Nagyon örülök, hogy a családommal együtt vehettünk részt az eseményen! Egy gyermek számára talán még maradandóbb élményt jelent egy általa nagyra tartott szent életű emberrel szinte testközelből találkozni.

Az eseményekről megjelent híreket volt, aki kirándulásként kommentálta. Ez azonban annál jóval több volt! Marcali (és környékbeli) hívők zarándoklata – az egyházközség zászlójával a kézben.

Köszönjük szépen, hogy ott lehettünk!

Szaka Zsolt

 

 

 

A további élménybeszámolókat itt olvashatják

Élményeink

Élményeink (2)

 

 

 

2021-10-08

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks