Élményeink

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust követően lapunk összegyűjtötte a készesek e kiemelkedő héthez kapcsolódó élményeit. Ezeket adjuk közre több részletben.

 

Hit, remény, szeretet

Amikor hírül adták, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Magyarország rendezheti meg, a nagy öröm mellett, némi kétely is felmerült sokunkban. Emlékszem, Seregély István egri érsek egyik magával ragadó előadásában ennek kapcsán, feltette a kérdést: vajon van bennünk ennyi hit? Sajnos ő már nem érhette meg ezt a nagy eseményt, ami a feltett kérdésre megnyugtató választ adott.

Van elég hitünk!

Erre a felkészülés ideje mutatott rá – ami a tervezettnél hosszabb volt, de talán ez is kegyelem – és a rendezvény hetében csúcsosodott ki. Számomra a szombati napon két momentum társult a „fényes” tanúságtételhez. A Margitszigeten szervezett családi napon számtalan fiatal család jelent meg. Vállalták három-négy gyermekkel a nap fáradságát-örömét, ott voltak és ottlétükkel hirdették a reményt. A másik pillanat képként rögzült bennem: a gyertyás körmeneten mintha a Szent Család jött volna mellettem. Fiatal édesanya, karján csecsemőjét etette cumisüvegből, az édesapa pedig lassan, csöndesen, az imát hallgatva tartotta a gyertyát és vezette őket. Erről csak emelkedett lélekkel lehet szólni.

„Ó édes fény, te kiben bizakodva
lépek ez új ösvényre, te vezérelj,
(…)
s éreztük hogy köröttünk szárnya reszket
látlan lelkeknek, akik nyájas szóval
hivnak asztalához a szeretetnek.”

(Dante: Isteni színjáték)

Hálás szívvel gondolunk a szervezőkre!

Vígh Miklósné

 

 

Nagy örömmel, szeretettel és tisztelettel tapasztaltuk meg a Jézus Krisztusban hívő magyar nép érzéseinek hatalmas megnyilvánulását az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus napjaiban. Ugyancsak nagy örömmel, szeretettel és tisztelettel hallottuk Ferenc pápa elismerő, dicsérő szavait a magyar nemzet múltjában megtapasztalt, Istent dicsőítő hűségéről és tiszteletéről. Valamint a magyarok Szűzanya tiszteletéről, a családok védelmében megtapasztalt cselekedeteiről.

Kérjük Urunk, Istenünk további segítségét Ferenc pápának, és a magyaroknak a fentiekben jelzett cselekedeteinek folytatásához.

Magyar János és Magyar Jánosné Lujza.
Százhalombatta

 

 

Szent, ünnepi ének szálljon!

M-A. Charpentier zeneszerző dallamának, Varga László atya magyarra fordított szövegének ez a sora szólított meg bennünket, hogy elfogadva a meghívást, vállaljuk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus pápai miséjének 2140 fős kórusában az éneklést. A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház Bárdos Lajos Kórusának tagjaként megtiszteltetésként éltem meg, hogy kórusunk meghívás kapott erre a jeles eseményre, amelyen végül is – a jósavárosi görög katolikus kórus hozzánk csatlakozó tagjaival együtt – tizennyolcan vettünk részt.

Tudtuk, hogy nehéz út áll előttünk. Nem vagyunk hivatásos énekesek, de a szolgálat vállalása mindig az akadályok leküzdésére ösztönzött mindannyiunkat. Gebri József karnagy belénk vetett bizalma, töretlen lelkesedése, biztatása kísért bennünket a hónapokon át heti két-három órában történő felkészülésben.

A Hősök terén a helyszíni próbák négy-öt órásak voltak. A már felállított karzaton, közel harmincfokos melegben próbáltuk a műveket. Elfáradtunk minden nap, de lelkesedésünkből ez semmit nem vett el. A kezdetektől hangunkkal együtt a szívünket, lelkünket, szeretetünket is az Úr elé vittük. Szent Ágoston szavai is ezt erősítették bennünk: „Aki szeret, énekel”.

Az ünnepi mise napján a várakozás izgalma mellett végtelen öröm jellemezte az egyesített kórust. A Szentatya repülőjének fölöttünk elzúgó hangja jelezte, hogy megérkezett közénk. Talán már ekkor mindannyiunk szíve gyorsabban dobogott. A pápamobil megjelenésekor a férfikar indításával felhangzott Liszt Ferenc: Tu es Petrus kezdetű műve.

És eljött a pillanat, amelyre olyan sokat készültünk és vártunk. Egymásra figyelve, fegyelmezetten, a karmesterrel, az orgonával, a zenekarral teljes összhangban kellett énekelnünk.

A szentmisén a Szentatya közvetlen közelében történő zenei szolgálatunk életünk egészére kiható élményt jelentett.

A neves karnagyok vezényletével elkezdtük a nagyszabású, gyönyörű művek éneklését. Minden pillanat szent, felemelő volt. Nyugalom, béke, hála töltötte el a szívünket, de ugyanezt láttuk a jelenlévő emberek arcán is. Gyakran küszködtünk a könnyeinkkel egy-egy lélegzetelállító harmónia, az ősi gregorián dallamok, a kórusművek éneklése során. A himnuszokat tízezrek zúgták velünk. Így minden bizonnyal szívből jövő könyörgésünk az egekig hatolt! Zengtük, a világba „kiáltottuk”: „Jézus, Téged áldva áldunk, mindenségnek Királya. Tested, Véred e Szentségben minden élet forrása”. (Fábry Kornél, Sapszon Ferenc)

Sokáig a fülünkben csengnek majd ezek a dallamok. Gyakran fogunk még könnyeket ejteni… Reméljük, hogy a hétköznapok viharába visszatérve, e felemelő élmény hatását cselekedeteink is tükrözik majd! Tizennyolc fő jelenléte csepp a 2140 fős kórusban, de hisszük, hogy általunk is szebb lett az összhang!

Köszönjük, Urunk, hogy egy csoda tevékeny részesei lehettünk!

Románné Szakolcai Mária
Nyíregyháza

 

 

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus számomra azt adta, ami Lampert János grafikus művész által tervezett szimbólumon megjelent. A kongresszuson minden program (kiállítások, szentmisék), a miseruhák, a kiadott prospektusok, a kongresszuson elhangzott egyházi zene a szívem és lelkem mélyén visszavezetett a mottóhoz „Minden forrásom belőled fakad”. Ami nagy örömöm, hogy ezt a csodálatos lelki élményt éppen Európa szívében, Budapesten, magyar keresztényként élhettem meg.

dr. Hajdu Edit
Kecskemét

 

 

 

 

2021-10-06

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks