Élményeink (2)

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust követően lapunk összegyűjtötte a készesek e kiemelkedő héthez kapcsolódó élményeit. Ezeket adjuk közre több részletben.

 

Találkozás az Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnökével

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2021. évi programjában számunkra kiemelkedő és személyes élményekkel telt a találkozás Zsuffa Tünde íróval és szóvivővel. Kalocsán ismertük meg 2019-ben, amikor beszámolt a NEK készülődési idejéről, ami sajnos 2020-ban a Covid-19 vírus miatt meghiúsult. Mi továbbra is tartottuk vele a kapcsolatot, és izgalommal vártuk a kongresszus 2021. évi megvalósulását.

Zsuffa Tünde könyveit olvasva nagyra értékeltük hiteles írói tevékenységét, közöttük Szent Erzsébet életéről írt Az ég tartja a Földet című könyvét. Meglepetésünkre a NEK előtt a Kossuth rádió műsorában szerepelt az a hangjátéka, ami az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról szólt. Művészi tehetségével megfogalmazott, dr. Hegedűs András történész könyvére alapozott rádiójátéka belopta szívünkbe az Oltáriszentség ünnepét, annak mérhetetlen jelentőségét, s őt magát, aki nagyszerű fantáziával és tudással ilyenképpen is elénk hozta ezt a nagy eseményt.

A felkészülés részeként Zsuffa Tünde eljött hozzánk Kecskemétre, amikor a helyi KÉSZ-csoport Havas Boldogasszony tiszteletére keresztutat járt a kecskeméti Botanikus Kertben Makláry Ákos, a KÉSZ elnökének vezetésével. Ezt követően a NEK szóvivője a maga természetességével, közvetlenségével adott tájékoztatót az előkészületekről és a programról. Lelkesítő szavainak is köszönhetően csoportunk tagjai az Eucharisztikus Kongresszus több programján is részt vettek. 

A kongresszus után újra várjuk egy értékelő előadásra. A világszínvonalú, sikeres rendezvény előkészítésénél és lebonyolításánál a NEK szóvivőjeként nagy szerepet vállalt. Hálás köszönettel tartozunk neki és ez úton is meleg szívvel gratulálunk fáradhatatlan munkájához.

dr. Tercsi Mátyás
a KÉSZ kecskeméti csoportjának elnöke

 

 

Jézus tanítványai

A közelmúltban, amikor baráti körben a zarándoklásról beszélgettünk, és arról, miért is indulunk zarándoklatra, különféle meghatározásokat fogalmaztunk meg, de mindannyian egyetértettünk abban, hogy a zarándok megerősítést és válaszokat szeretne találni. Válaszokat a kérdésekre: miért élünk, honnan az öröm, a szenvedés, hogyan tudnánk napról napra értelmesebben, őszintébben, tökéletesebben élni, szeretni, érezni. Útra kelünk, elmegyünk találkozni Istennel. Amikor Szabó Károly, a szabadkai székhelyű Keresztény Értelmiségi Kör elnöke felhívott és felvázolta annak lehetőségét, hogy a Délvidékről, a KÉK szervezésében mi is részt vehetünk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, Budapesten, tudtam, hogy én ott leszek. Semmiféle, szavakba önthető célom nem volt, csak csendes hívás a szívemben.

Minden zarándoklat annyi történet, ahányan vagyunk. Mindenki más céllal érkezik, más lelki állapotban, más imaszándékokkal a lelkében, és más ajándékokat kap, más csodákat él át, máshogy tapasztalja meg a Jóisten szeretetét. Kezdetben volt bennem némi kétely afelől, hogyan fogok itt csendet találni vagy imádkozni a sok-sok szándékra, amit magammal hoztam. Annyi hang, mozgás, fény és kép lüktet körülöttem! De az áhítat szentségi varázsa megfogta a hömpölygő tömeget, és egy emberként borult le az Oltáriszentség életet formáló, lenyűgöző és lendítő erejétől vezérelve. 

Úgy érzem most, egy héttel később, minden képzeletemet felülmúlta az Eucharisztikus Kongresszus élménye. A tömegben úgy éreztem, Jézus korában vagyunk, és mi, a tömeg, mint a tanítványok kísérjük őt! Tanítványok, akik hisszük, hogy ő a Messiás, akik tőle szeretnénk tanulni. Tanulni békességet, szelídséget, alázatot, szeretetet. S mi, mai tanítványok tízezrei köszönthettük Budapest utcáin Szent Péter utódját, Ferenc pápát, Krisztus helytartóját. Ott álltam tőle hat méterre. Nagyon közel volt. Csendben, a könnyeimen keresztül mosolyogtam. Nem számítottam erre a meghatottságra, se a könnyekre. Teljesen váratlanul Isten hatalmas voltát éltem meg ebben a találkozásban.

Egy héttel az Eucharisztikus Kongresszus után végtelen hála tölt el. Hála az útitársakért, minden nehézségért és apró ajándékért. Hála, hogy ő a kezdete és vége mindennek. A Jóisten kegyelme és az otthon maradtak imája három napon át kísért. Jó volt megtapasztalni az emberek jóságát, szeretetét, összefogását. A szívembe zártam a díszfelvonulások áramlását, a vendéggondozások kedves áldozatát, az önkénteseket, cserkészeket, a világ minden tájáról érkezett híveket, akikkel együtt imádkozhattam, a könnybe lábadt szemű néniket az ablakban. A megannyi felejthetetlen élményt, amelyben megfürdették lelkünket.

Miért is indul tehát az ember zarándoklatra? Mert megerősítést és válaszokat szeretne találni. Útra kel, mert találkozni szeretne Istennel. Tudja, hogy Isten mindenütt van. De az újjal való találkozáshoz, vagy a már meglevő megerősítéséhez, el kell menni otthonról, hogy az igazán fontos dolgokra, a nagy válaszokra megnyílt szív, lélek és fül meghallja a neki szóló üzenetet.

A három nap, amit az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson Budapesten tölthettem, megerősített. Ferenc pápa egyik mondata él bennem, mely szerint „A valódi Jézus-követés azt jelenti, hogy az élet útját azzal a jézusi bizalommal járjuk, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk”. Az élet útját az ő mennyei terve szerint jézusi bizalommal folytatom.

Klemm Valéria
Délvidék

 

További élménybeszámolókat itt olvashatnak:

Élményeink

Élménybeszámolók Marcaliból

 

2021-10-07

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks