Élő kövek a tengeren túl

Zárnak be templomok, bontanak le templomokat, de az is előfordul, hogy a bezárt templomot újra kinyitják, illetve új templomok is épülnek, ha nem is ott, ahol a bezárásokra sor kerül. Az egyház hétköznapjai, gyásznapjai és ünnepnapjai mind-mind életjelek. Az úton levő, küzdő, útkereső egyház életjelei a 21. évszázad első évtizedeiben.

 

E küzdelem egy szeletének bemutatására vállalkoztak A hit kiárusítása című ötvenperces dokumentumfilm alkotói. Somogyi Viktória és Jeff MacIntyre munkája az Egyesült Államok etnikai plébániáinak megmaradásért folytatott küzdelméről szól, igen meggyőző erővel. Nem véletlenül figyelt fel immár több rangos szakmai grémium a Magyar Filmmecenatúra által anyagilag támogatott alkotásra. Legutóbb a kanadai Thamesville-ben a Keresztény Élet Nemzetközi Film Fesztiválon a film elnyerte a Kiváló alkotás díját, néhány nappal korábban pedig a floridai Orlandóban, a Nemzetközi Keresztény Film és Zenei Fesztiválon az alkotást beválogatták dokumentumfilm kategóriában a fesztiválon bemutatott filmek közé, az alkotóit pedig jelölték a legjobb dokumentumfilmes rendező kategóriában.

A szerzők több éven át követték számos keleti partvidéki, illetve a kanadai határhoz közel lévő etnikai plébánia és egyházi közösség küzdelmét, hogy templomaikat megtarthassák, mivel a püspökségek, többek között Clevelandban és Bostonban a deficitesek, vagyis önmagukat fenntartani nem tudónak nyilvánított templomokat, plébániaépületeket stb. bezárásra ítélték. Sok esetben az ingatlanpiacon eladásra is kerültek. A hívek ellenállása, tiltakozása, épületfoglalási akciói általában nem vezettek eredményre. Az egyik ellenpélda a clevelandi Szent Imre magyar plébániatemplom esete, amelyet miután a hívek panaszát meghallani nem akaró püspök bezáratta a templomot, illetve kizárta onnan a híveket, azok egyrészt együtt maradtak, kitartóan virrasztottak és imádkoztak templomkapujuk előtt, másrészt civil vezetőik valóságos kánonjogi szaktekintélyekké képezve magukat, az egyházi felsőbb fórumokat ostromolták, s a legfelső fórum, vagyis a Vatikán illetékes hivatala a templom újranyitására szólította fel a püspököt. Ez az eset tehát jól végződött, de nem ez az általános.

Hogy mikor kinek van igaza, azt nehéz eldönteni. A film alkotói általában a magukat joggal megbántva, cserben hagyva érző, tiltakozó híveket beszéltetik, illetve sok-sok pergő híradó részletet, újsághírt közölnek, melyek a konfliktusos helyzetekről szólnak.

Az Egyesült Államok hatalmas ország. Míg a keleti partvidéken és az ország északkeleti államaiban a püspökök legnagyobb gondja, hogy túl sok a templom és a plébánia, miközben egyre kevesebb a pap és a templomlátogató hívő, addig a nyugati parton és a déli államokban hatalmas igény van új templomok és plébániák beindítására, mert sosem látott ütemben nő a főleg Latin-Amerikából és Ázsiából érkező katolikusok száma.

A 19–20. század fordulójától Kelet- és Közép-Európából érkező sokmillió katolikus bevándorló, köztük rengeteg magyar, a bányavidékeken, a nagy városi építkezéseken, gyárakban találtak munkalehetőséget. Nyelvismeret hiányában nagyon egymásra voltak utalva, és szinte első dolguk volt, hogy felépítsék saját templomaikat, egyházközségeiket. Megspórolt fillérekből és kétkezi munkájuk által születtek meg azok a többek között magyar templomok, plébániák, iskolák, amelyek számukra a biztonságot, a közösséghez tartozást, a művelődés és együtt ünneplés lehetőségét jelentették.

A magyarországi egyház első pillanattól fontosnak tartotta, hogy kivándorolt hívei lelki életéről gondoskodjon. Világi papok, majd szerzetesrendek, elsősorban a ferencesek missziós papokat küldtek a civilek által megszervezett közösségekhez, és valóban kis magyar szigetek születtek énekkarral, cserkészcsapattal, magyar iskolával, hazai ízekre szakosodott boltokkal, így segítették magyarságuk megmaradását a távolban.

Addig nem is volt baj, amíg újabb és újabb hullámban érkeztek az eleinte csak a gazdasági kivándorlók, majd a világháború után és 56-ot követően a politikai menekültek. Mára azonban nagyot változott a világ. Az etnikai plébániák jelentős részébe már nem jut magyar pap, és a hívek is sok helyen igencsak megfogyatkoztak. Részben megöregedtek, kihaltak, hazaköltöztek vagy a régebbi belvárosi részekből a kertvárosokba költöztek.

S bizony a „hűséges maradéknak” nem könnyű fenntartani az etnikai plébániákat. Amerikában az egyház és az állam oly mértékben szét van választva, hogy az egyház és annak kisebb egységei, mint a plébániák csak önerőből maradhatnak fenn, vagyis el kell tartaniuk magukat, ami az előbb említett okok miatt a magyar közösségeknek egyre nehezebb.

A püspökségeknek pedig, amelyek a plébániák születéséről, illetve megszűnéséről dönthetnek, mérlegelniük kell, hogy mi az, ami megőrzendő, és mi az, ami fenntarthatatlan, illetve hogy hol és hogyan lehetne hatékonyabban szolgálni híveik érdekét.

A templom kövekből (építőanyagból) és élő kövekből (belőlünk, emberekből) épül. Mindkét elemre szüksége van az igazi templomnak, hogy jó esetben is ne pusztán műemlék legyen. Manapság azonban az a helyzet – nem csak az Egyesült Államokban –, hogy a régi belvárosokban egymást érik a templomok, miközben az emberek kiköltöznek az elővárosokba, ahol templomra lenne szükségük, hogy a közösségük megszerveződhessék. S ez etnikai szempontoktól függetlenül égető kérdés, a magyar és egyéb közösségek csak színezik, komplikálják a helyzetet.

Somogyi Viktóriáék filmje a számok, az észérvek, a trendek mögé néz, s észreveszi, felmutatja az embert, a közösséget, akinek és aminek története, sorsa van. A filmben megszólalók szüleik, nagyszüleik emlékét, templomépítő és közösségmegtartó erőfeszítéseinek gyümölcsét látják a veszélyben lévő épületekben, és teljesen érthető a felháborodásuk, ha keresztelőkútjukat, cserkészotthonukat, a közösségi életüknek otthont adó helyszínt el akarják venni tőlük. Nem könnyű a helyzetük, de püspöknek lenni sem könnyű. Amerikában sem.

Szerdahelyi Csongor

 

 

2018-06-19

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1 %

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks