Erdélyország - Tündérország?

Lapozgatás egy érdekfeszítő katalógusban

Látni fogjuk, hogy nem csupán az, pedig több évszázada nevezzük az édes Erdélyt a tündérek földjének. Ám, ha jobban megismerjük az erdélyi nép képzeletvilágát, hamar kiderül, hogy hiedelmeik a legkülönfélébb alakban mutatkoznak meg a néprajzi kincset kutató búvárok előtt.

 

Igazából jelen időt már alig-alig használhatunk, s ezért szerencse, hogy megszületett egy briliáns, négykötetes katalógus, egy kézikönyv, amely megőrzi számunkra a népi emlékezet gyöngyeit és csiszolt kavicsait. A szerző, Magyar Zoltán, negyedszázados gyűjtőmunka eredményeként megalkotta az Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógust. Az alcím így hangzik: Típus- és motívumindex.

Vagyis tudományos regiszterről van szó, amelyet valószínűleg nem olvasgatunk majd egy fotelben üldögélve, de kár lenne nem tudni róla, mert ha belelapozunk, régi-új arcát ismerjük meg annak az általunk szeretett földdarabnak, amelyet Erdélynek és magyarnak ismerünk: szembe találkozhatunk a tündérek mellett más természetfeletti lényekkel is, ördögökkel, a halállal, óriásokkal, sőt szentekkel, mágikus tulajdonságú emberekkel, erdőlakó élőlényekkel, boszorkányokkal, még román papokkal is…

A néprajzi gyűjtőutak és adatbázis-építés azt a negyedszázadot öleli fel, amikor a hagyományos, a paraszti népi kultúrában gyökerező folklór (epikus népköltészet és néphit) még szinte a korábbi 19–20. századi teljességében volt vizsgálható, illetve amikor az még a falusi és mezővárosi közösségekben utoljára feltárható volt – igazítja el az Olvasót a szerző, aki felismerte, hogy a közömbösen tovahömpölygő idő eltemetheti mindazt, ami ma még megismerhető folklórörökség.

E munkának van egy idősebb testvére, amelyet 2018-ban adott közre Magyar Zoltán, és amely a nemzetközi folklorisztika legelső nagyszabású (12 kötetes) történetimonda-rendszerező enciklopédiájának számít. Címe: A magyar történeti mondák katalógusa.

Bevallása szerint az erdélyi anyag olyan elsőbbségre nem tarthat igényt, mint a történeti mondákkal foglalkozó könyvfolyam, de ez a második nagyszabású, analitikus regiszter a magyar szövegfolklorisztikai kutatások történetében, és valószínűleg meghaladja az e témában eddig megjelent műveket.

Mondhatjuk, hogy Erdély más, kulturálisan mindig is más volt, mint a Kárpát-medence nyugatabbra eső területei. Történelmünk folyamán megtapasztalt többszöri önállósága, a lakosság felekezeti megoszlása, belső történelmi fejlődése sajátos kulturális vonásokat mutat/mutatott, még akkor is, ha organikusan a magyarsághoz tartozott.

Néprajzi felfedezése az erdélyi táncházmozgalom kiteljesedésével egy időben (az 1970-es évektől) kezdődött, s fokozatosan kitűnt, hogy mondakincsének hatvan százaléka narratív néphit, azaz hiedelemmonda. Erdélyt a XX. században is elzárta tőlünk a politika, s akik mégis szenvedélyes Erdély-járókká váltak, megtapasztalhatták a népi kultúra virágzását: a szokásokat, a mindennapi rítusokat, a népi hiedelemvilágot, a népköltészeti alkotások élő valóságát.

Természetesen jelen esetben tudományos munkáról van szó, aki majd használni fogja, meglátja, hogy milyen korrekt, pontos művet tart a kezében. De mindazok, akiket inkább a kíváncsiság hajt, hogy többet tudjanak meg az Erdélyben honos hiedelmekről, meg fognak lepődni azon a szinte parttalan emberi képzeletvilágon, ami eléjük tárul. Ahogy mondani szoktuk: ha kötelező lett volna, akkor sem sikerült volna jobban.    

Nézzük, ha vázlatosan is, a kötet témáit.

Első kötet: A természetfeletti világ. Ahogy jeleztük, itt természetfeletti lényekről szólnak a hiedelmek, tündérekről, akik szépek, jók, irigyek, gonoszok. Óriásokról, túlvilágot járt lényekről, álmokról, látomásokról, előjelekről, a sorsot megjósoló hiedelmekről szól a fáma. De nem feledkeznek meg a halálról és a halottakról sem. Érdekessége e témakörnek, hogy számos aspektusa még a modern korban is virulens – írja a szerző.

Második kötet: Természetfeletti tudással és képességgel rendelkező emberek.  Leginkább ez a magyar néphit fő sajátossága. Tekintélyes helyet foglal el a boszorkányokkal foglalkozó rész, a boszorkányság eredetétől a boszorkányhalálig. Sőt, e hagyományok esetében széleskörűen dokumentálták a boszorkányperek adatait is. Majd következnek a „tudósok”, amely megjelölés alatt a látót, a jóst, a mondóembert kell érteni. A spiritiszta után, mivel magyarok vagyunk: megismerjük a táltosokat, rendkívüli születésüket, tetteiket.  Nem marad ki a garabonciás időjós, a román pap meg a tudós mesterember sem. De a gyógyítóknak is van hely a nap alatt…

Harmadik kötet: Egyéb mondák és bibliográfia. Színes kaleidoszkóp tárul elénk e kötetben: átváltozó emberek, például kutyává változó ember (erdélyi elnevezéssel: prikulics), sárkányok, kígyók, vízilények, táltos paripa, mitikus növények, rontó és gyógyító képességgel megáldva, nevetésre ingerlő mágikus tárgyak, mint például a frászkarika. Majd következnek a tabuk, főleg a munkanapok tilalmáról szóló feljegyzések: ha azokat mind betartanánk, sosem kellene dolgoznunk. A szép erdélyi tájat is megszemélyesítik, jó vagy rossz tulajdonságokkal bélyegzik meg. Még ízelítőt sem adhatunk e helyen a „használt” mindennapi mágia és a modern, városi mondák köréből.

A kötetet hosszú oldalakon felsorolt bibliográfia zárja.

Negyedik kötet: Index, konkordancia, tanulmányok Ez a legvaskosabb kötet, amely a katalógus használóinak segítségére lehet, tulajdonképpen az első három segédanyaga és elméleti szintézise. Tárgyszavas mutató, valamint a nemzetközi párhuzamokkal összehasonlító jegyzék és egy külön kötetnyi anyagot felölelő tanulmány is helyet kap benne, nem beszélve a nélkülözhetetlen rövidítésjegyzékről.

E hatalmas adatbázishoz szöveggyűjteményt csatolni szinte lehetetlen lett volna. A magyar hiedelemkutatás és szövegfolklorisztika az utóbbi kétszáz évben többnyire reprezentatív módon, enciklopédikus igénnyel törekedett a nemzeti hagyományok feltárására – summázza Magyar Zoltán, s valóban rábólinthatunk: a szándék sikeres lenyomata e négykötetes mű.

Az édes Erdély – ahogyan egykor Nemeskürty István nevezte – természetesen nem a teljes magyar nyelvterület, de mégsem kicsiny, hanem egy nagyobb magyar régió hagyományainak gyűjtőhelye, és amint belelapozunk kissé alaposabban a katalógusba, egyet kell értenünk a szerzővel: az egységes magyar kultúra legdúsabb szellemi horizontja sugárzik belőle.

(Magyar Zoltán: Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus – Típus- és motívumindex. Kairosz Kiadó, Budapest, 2021.)

Fülöp Zsuzsanna

 

 

2022-02-24

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

     

Önnek ajánljuk

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks