Esterházy János üzenete

„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága!”

 

Minden emberi és matematikai számítás szerint sincs semmilyen magyarázata annak, hogy a Kárpát-medencében még élünk, mi, magyarok. Mégis itt vagyunk. Száz évvel a gyászos és gyalázatos trianoni országcsonkítás után, a Nemzeti Összetartozás évének bezártával, idén meghirdettük a Nemzeti Újrakezdés évét. Igen. Ez tipikusan magyar virtus. A nemzet egész történelme az újrakezdésről szól. Építkezni a romokon, az üszkön, a hamun, teremteni a semmiből, újrakezdeni reggel a nappalt, este az éjszakát, nagypénteken a keresztre feszülést és húsvétkor a feltámadást. Az újrakezdés népe vagyunk, hitből, reményből táplálkozó nép.

Mindenszentek ünnepének emlékező magányában olvasgatom Esterházy János évtizedekkel ezelőtt leírt gondolatait, beszédeit, és próbálom megérteni azt a végtelen türelemmel és alázattal viselt sorsot, melyet keresztény emberként vállalt. Életútján keresztül a 20. század minden meghatározó történelmi eseménye – a Monarchia, az I. világháború, a trianoni tragédia, a Horthy-korszak, a nemzetiszocializmus, a II. világháború, a kommunizmus, a gulág és a csehszlovák börtönök, végül 1956 reménye – teljes egészében elbeszélhető. Sorsán, munkásságán, embermentő tevékenységén, keresztény hitén és áldozathozatalán keresztül megrendítő erővel ábrázolható a közép-európai térség népei, magyarok, lengyelek, szlovákok, csehek 20. századi szenvedéstörténete. Újra egy Trianon utáni felvidéki magyar ember, politikus útja, aki a közösségéért élt, és életét is adta érte.

De ki is volt ez az ember, és hogyan jutunk el a sorsunk keresztútjain, a mai nap találkozásáig vele? A mondás úgy tartja, hogy a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Sokan nem hisznek ugyan benne, de bizonyos, hogy az embereknek van akaratuktól független sorsszerű küldetése, amit mindenki a családból, a közösségből hoz magával, s melyet Isten igazgat. A keresztet, amit ki-ki megkap, amit a vállaira helyez a sors, vinni kell. Ez a küldetésünk, kinek-kinek a saját helyén. Esterházy János nemcsak politikus volt, nemcsak közéleti ember, nemcsak embermentő és segítő, testvér- és családszerető, hanem szenvedésében, amit a börtönökben kellett elviselnie igazságtalanul, Isten szolgájává vált. A hitnek olyan magasságát tárja elénk szenvedéseiben, az ellenségeiért való imáiban és a megbocsájtásában, ami a mai ember számára már szinte értelmezhetetlen. Pedig a szeretet valójában csak így értelmezhető: a megbocsájtáson keresztül. Hiszen megbocsájthatunk-e valakinek, akit nem szeretünk? Bizonyára nem.

Keresem a kötődési pontokat életéből a mai korunkhoz, és rá kell jönnöm, alig változott valami. A 21. században nem fizikai, hanem lelki háborút vívunk. Ebben a háborúban nem szakadnak le karok, nem roncsolódik a test, de megnyomorodik a lélek, eltompul a tudat, elnémul az emberi hang. Az Isten teremtette ember tűnik el. A jó, az igaz, a szeretet küzd a megmaradásáért. A kereszténység lassan visszavonul a templomok magányába és csendjébe, mert egyre nagyobb zaj van odakint, a háborgó, és az embert önmagával szembefordító, az egyre nagyobb mértékben csak virtuális valóságban létező világban. A közösség szolgálata, az alázattal végzett közösségi munka egyre jobban visszaszorul a társadalmunkban. Nincs türelmünk meghallgatni egymást, nemhogy megérteni. Nem tudunk örülni a kis dolgoknak, apró sikereknek, mert a kor csak a szenzációt, a hatalmasat és a rendkívülit ismeri el. Nincsenek kis örömeink, legalábbis nem tudjuk őket értékelni. Pedig felismerhetnénk, hogy közösségi siker nem lehet egyéni sikerek nélkül, és az egyének sem lehetnek egészen sikeresek, ha nincs mögöttük támogató közösség, mely élni, teremteni tud és akar.

Fogy a hitünk. Bizonytalanok vagyunk, kapkodunk, csapongunk, háborog a lelkünk. Biztos pont kell az életünkben, és ez a biztos pont csak Isten lehet. Igen, egyre többen újra Istenhez fordulunk a kérdéseinkkel, mert a földön nem kapunk megfelelő emberi válaszokat sem Európa, sem az ország irányítására megválasztott politikai vezetőktől. Merre sodródik az emberiség?

Esterházy János közösségszolgáló élete, munkássága, politikai pályafutása olyan emberi példát mutat nekünk, olyan tükröt tart elénk, amibe csak nagyon kevesen merünk belenézni. Milyen emberi vagy isteni erő kellett neki ahhoz, hogy abban a nyomorban és kiszolgáltatottságban, ahová a hite felvállalása és az eszméi mellett való kiállása sodorta, ember tudjon maradni? Az otthona és a vagyona elvesztése felett azonban soha egy szóval nem kesergett, mert hitte, hogy az áldozata a közösséget szolgálja. Gazdagságában is mindig adakozó volt, örült, ha másokon segíthetett. Még halálra ítéltetésében is a másokért való aggódás éltette. Ember maradt, istenhívő, életfogytiglan. A hitéhez, a nyelvéhez, a nemzetéhez való megingathatatlan ragaszkodása olyan emberi jellemet mutat, amire lehetne, és amire kell is egy nemzeti újrakezdést építeni. De vajon elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy ilyen megingathatatlan erkölcsi alapokra merjünk építkezni? Mert ha igen, akkor olyan hatalmas célt tűzünk ki magunk elé, ami nem lehet más, mint a felvidéki magyarság teljes megújulása, minden szempontból. A magyar nemzet, a magyar nép, Mária népe, és országunk, a Regnum Marianum, Mária országa! Ezen az úton csak a Szűzanya oltalma alatt indulhatunk el. Aki úgy gondolja, hogy nemzetünk több mint ezeréves történelme ezt még nem bizonyította elégszer, hatalmasat téved. Nincs emberi megújulás, lelki, hitbeli megújulás nélkül, és nincs emberi tervezés isteni jóváhagyás nélkül.

Újrakezdünk. Mindennap minden órájában. Ma is. Itt is. El kell hinnünk, hogy ennek a nemzetnek igenis van küldetése a világban! Ha nem ragadnánk le állandóan az olcsó, kicsinyes politikai és gazdasági elvárások hálójában, ha nem a folyamatosan emelkedő gazdasági növekedés számait elemeznénk, rájöhetnénk, hogy erkölcsi megújulás nélkül nemhogy egységet, de még érdekközösséget sem tudunk őszintén megteremteni. Esterházy János a hitének erejével csodát tett, imáival felemelte nemzetünket, felvidéki magyar közösségünket Isten tenyerébe. Mi, kései utódok, nem mondhatunk le, nem dobhatjuk el ezt a politikai és emberi örökséget. Kötelez minket. Tudom és látom, sokan félnek ettől a kötelezettségtől. Az egyszerűbb utat választják. Az olcsót, a népszerűséget és napi csillogást helyezik előtérbe a folyamatos, nem látható, de közösséget szolgáló munka helyett. A megújuláshoz és a megmaradásunkhoz vezető út azonban Esterházy János cellájának ragyogásán, hitének fényén keresztül, és csak igazi áldozatvállalással vezethet el minket a valódi újrakezdéshez.

A nagy dolgok és a leghosszabb utak is mindig az első lépéssel kezdődnek. Mindig van remény, amíg születés van, amíg van család. Amíg az édesanya és az édesapa szívében öröm és boldogság van, és amíg ott vannak a gyerekek, együtt. Amíg van féltés és óvás a szívünkben a gyermekeinkért, az unokáinkért. Amíg van magyar iskola, anyanyelv, magyarságtudat. És kell egy nagyon erős hit, önmagunkban, cselekedeteink igazában és Istenben. E nélkül nem vagyunk képesek még a legkisebb csodára sem!

Esterházy János szavai és üzenete legyen a közösségünk számára mindennapi kenyér és ima: ,,Az ezer sorscsapás között mégis megmaradt magyarság történelméből meg kell erősödnie minden magyarban annak a meggyőződésnek, hogy gondviselésszerű hivatottság őrzött meg azon a helyen, amelyre kerültünk, és hogy jövőnket is az isteni gondviselés irányítja. Soha el nem veszünk, ha magunkra hagyatottságunkban az Úristen segítségére és a magunk erejére építünk.”

Legyen ez a jelmondatunk, és adózzunk főhajtással ama emberi nagyság előtt, aki képes volt a gonosz sötétjét napfényes ragyogássá varázsolni. Az embert a maga fizikai valóságában meg lehet törni, meg lehet alázni, de a lélek mindörökre szabad marad, ha mi is úgy akarjuk. Emlékezzünk méltósággal és tisztelettel Isten szolgájára, Esterházy Jánosra!

Hrubik Béla

 

 

2021-12-09

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

     

Önnek ajánljuk

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks