Eucharisztikus kongresszusunk cebui előzményei

Magyarország a Katolikus Egyház legnagyobb világrendezvényére készül. A 2020 szeptemberére meghirdetett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készülődésben talán hasznos lehet az előző helyszín tapasztalata. Ezért szeretném megosztani, amit három évvel ezelőtt éltem át, amikor nálunk, Cebuban zajlott le a nevezetes esemény.

 

Mi is az a NEK? „Sokan nem értik e kifejezés jelentését, de ha értik is, az első reakció legtöbbször ez: engem biztosan nem érint” – mondotta Fábry Kornél, a budapesti NEK Előkészítő Bizottságának főtitkára egy interjúban. „A NEK egy nyolc napon át tartó ünnepségsorozat, amelynek középpontjában az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus áll. Őt ünnepeljük a szentmisékben, a gyertyás körmenetben, a szentségimádásokban és a róla szóló tanúságtételek, tanítások és katekézisek révén, de róla szólnak a délutánok és az esték során Budapest-szerte megtartott kulturális és vallási programok is, amelyek mindenki számára nyitottak.” A főtitkár szerint a „négy éven át tartó készület elősegíti a magyar egyház megújulását”. Ebben reménykedtünk Cebuban mi is – és nem csalódtunk.

Mi magyarok, akik jelen voltunk a három évvel ezelőtti cebui NEK záró szentmiséjén, meghatódva hallhattuk Ferenc pápa szavait egy videóról, melyben bejelentette, hogy a következő eucharisztikus világkongresszus Budapesten lesz. Ez ugyan valamelyest titok volt, sok magyar pap, szerzetes és hívő mégis értesült már róla, ezért vállalták a tízezer kilométeres utazást Cebuba. A Szentatya szavait a magyar csoport éljenzése, magyar zászlók lengetése kísérte. Annak idején beszámolóm a magyar katolikusok nagy része számára csak egzotikus hírnek számított. Ma azonban a tudatos készülődés miatt sokan a részletekről is szeretnének többet tudni. Voltak, akik megkértek, ha nyáron hazalátogatok, beszéljek arról, hogy Cebuban hogyan is készültünk az eseményre, és mennyiben váltak be várakozásaink.

Magyarországhoz hasonlóan ez volt a második eucharisztikus világkongresszus a Fülöp-szigetek történetében. Az első 1937-ben zajlott le Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában. Érdekesség, hogy Vidal bíboros, nyugalmazott cebui érsek ezen a kongresszuson részesült az elsőáldozás szentségében. Mindössze hatéves volt akkor. Az ezután következő, 1938-as budapesti világkongresszus történelmi jelentőségű eseménnyé vált a magyar nemzet életében. Annak idején még kommunista történelemtanárunk is így kommentálta: „Ez volt az utolsó nagyszabású esemény a két világháború közötti békeidőben. Egy évvel utána kezdődött a háború, melyből mi sem vonhattuk ki magunkat.”

A cebui eucharisztikus világkongresszus rendezői tudatosan a történelem távlataiba illesztették a nagy eseményt, ugyanis a kereszténység felvételének 500. évfordulóját előkészítő novéna (kilencéves lelki érlelődés) részét képezte. Igen, a világnak ezen a részén már majdnem ötszáz éves a kereszténység, hiszen a konkvisztádor Magellán 1521-ben vetett horgonyt Cebuban, és keresztelte meg Rajah Humabon királyt és népét. Ötszáz évvel később, 2021-ben minden okunk meglesz az ünneplésre!

Cebut helyszínként az azt megelőző helyszínen, Dublinban hirdették meg 2012-ben. Úgy tűnt, az ötszáz éves évfordulóra a kilenc évből négyet a kongresszus előkészítésének szentelhetünk, hiszen ez is közelebb vinne lelki önazonosságunkhoz. De 2013 októberében és novemberében két olyan természeti csapás érte az országot, melyet az itteni emberek soha nem fognak elfelejteni. Elemi erejű földrengés rázta meg Cebu környékét október 15-én, és az egyszerű emberek hajlékai mellett sok ősi templom is romba dőlt. A következő csapást, a november 8-i szupertájfunt előre jelezte a meteorológiai szolgálat. Így egyéves kongresszusi készület után meg kellett szakítani a felkészítő események sorát, hogy a nélkülözőknek segíthessünk.

Jose Palma cebui érsek így fogalmazott, amikor a természeti csapások megzavarták az előkészületek pontosan megtervezett rendjét: „Bár szenvedtünk a két természeti csapástól, mégis reménykedtünk Isten gondviselésében, akinek nagylelkűségét mutatja a segélyek és támogatások sokasága, melyet a nemzetközi közösség küldött országunknak. Ilyen hamar a tragédiák után, bár igyekszünk visszahozni országunkat a normális életbe, arra hívlak meg Benneteket, hogy osszuk meg a hittel, reménnyel és szeretettel kapcsolatos tapasztalatainkat. Országunk nem gazdag anyagi források tekintetében, de amink van, az az erős hit, mely életben tartja lelkünket most, a megpróbáltatások idején. Ez az a hit, amely kimondatja velem teljes alázattal a kongresszus mottóját: »Krisztus bennünk van, ő a dicsőség reménye.«”

Örömmel mondhatom, hogy a kongresszus emblémájára kiírt pályázatot cebui verbita egyetemünk 19 éves képzőművész hallgatója, Jayson Adolfo Jaluag nyerte. A mély értelmű szimbolikában a Nap jelképezi a dicsőség reményét és a katasztrófák utáni újrakezdést. A házigazda ország címerét is idézi, melyben a Nap központi elem, hiszen az örök nyár világában élünk. A Nap hét sugara a Szentlélek hét adományát jelenti. A kehely és a kenyér az Eucharisztia szentségére utal. Az IHS monogram Jézus szent nevét idézi. A katolikus egyház missziós természetét a stilizált csónak jelképezi. A csónakban ülő különböző színű emberek a filippínók lelkiségét ábrázolják. A zöld a reményt, a kék a hitet, a vörös pedig a szeretetet. A csónak vízhez hasonló kék színe a keresztény embernek a mennyekbe tartó vándorlására emlékeztet.

Jayson Adolfo Jaluag, a fiatal művész sok nehézségen ment keresztül a középiskolában, mivel nem szerette a kémiát, matematikát és a fizikát, melyeket egy különösen szigorú tanár oktatott. Nyirokcsomó-betegséget is megállapítottak nála. Sugárkezelésen és hagyományos kezelésen ment keresztül. Édesanyja sok időt töltött vele, és vele együtt szenvedett. Istent is megkérdezte: „Miért éppen ő?” Utólag Jayson úgy érzi, hogy mindezt Isten azért mérte rá, hogy megtanuljon szembenézni a kihívásokkal, és legyőzze a nehézségeket. A betegség legyőzése után attól félt, hogy meg kell ismételje az elmaradt félévet, de az igazgató megengedte neki, hogy érettségizzen. Amikor hallott a kongresszus emblémapályázatáról, azonnal kidolgozott néhány tervet. Egyszer csak telefonon hívták a fővárosból, és tájékoztatták, hogy az ő alkotását választották ki 98 pályázat közül. Hálát adott Istennek, aki a sok szenvedésen át erőt adott neki a győztes pályázat megalkotásához.

A Fülöp-szigeteki eucharisztikus kongresszuson nagy szerep jutott a plébániáknak, ahová a résztvevők ellátogattak. Erdő Péter bíboros a főleg szegény hívek által lakott Mambaling városrész plébániáját látogatta meg. Magam is jelen voltam és jól ismerem a környéket, hiszen a szomszédos verbita plébánián tanultam a helyi, cebui nyelvet. A találkozón Monostori László atya beszélt az európai katolikusok sorsáról is. „Nyugat-Európában a templomokat múzeumokká, kávézókká és könyvesboltokká alakítják át. Mert egyre kevesebben járnak templomba” – mondotta. Elmagyarázta, mennyire furcsa, amikor Európa, amely Ázsiában és más kontinenseken kezdte el hirdetni a katolicizmust, most elfordult a hittől. Felhívta a figyelmet arra, hogy most Európa vált missziós területté. A hívek, akik többsége a szegénység miatt soha nem hagyta el Mamablingot, csodálkozva és meglepődve hallgatták. Erdő Péter bíboros, aki a pápai legátus után a kongresszus legtekintélyesebb személyiségének számított, megállapította, hogy Mambalingban milyen sokan járnak templomba, és milyen nagy tömeg jött el, hogy találkozzon vele. Valóban, a hívek piros-fehér-zöld színekbe öltöztették Mambaling plébániatemplomát. „Látom vallásosságotokat, és amikor rátok nézek, megerősödik az egyházba vetett reményem.” A hívek nagy tapssal köszönték meg a bíboros elismerő szavait. Több mint kétezer hívő találkozott a magyar bíborossal.

A felkészülés idején minden szentmise után elimádkozták a kongresszus imáját és szentségimádásokat tartottak. Sokan ajánlották fel idejüket a kongresszus számára.

A verbita szerzetesek elsősorban az általuk vezetett, huszonöt-ezer hallgatót számláló egyetem diákjainak lelki és testi mozgósításával vettek részt az előkészületben. Ennyi ember etetése, kísérése, ellátása, a kongresszusi események a mi egyetemistáink segítsége nélkül nem valósulhattak volna meg. Cebuban két nagy katolikus egyetem, ezek ifjúsága képezte az esemény háttércsapatát. Nagy örömmel láttuk, hogy az ebédet osztó, a takarító, a tájékoztató személyzet nagy része a verbita egyetem jelvényét viselte ruháján. Az a rengeteg, imádsággal és fizikai munkával végzett előkészület nagyon mély nyomokat hagyott diákjainkban. Megérte a sok lelkesítő akció, hiszen a hit továbbadása akkor hatásos, ha cselekedetekben mutatkozik meg. A kongresszus ministránsai, a bibliai drámák szereplői, a média munkatársai is nagyrészt a verbita egytem hallgatói közül kerültek ki. A rendezvény fő médiapartnereinél, a DYRF Rádiónál és a Veritas Rádiónál is verbita szerzetesek dolgoztak.

Ilyen módon a legkülönbözőbb korosztályok bevonásával készülhettünk.

A cebui eucharisztikus kongresszus eseményei így foglalhatóak össze: a világkongresszus a Charles Maung Bo bíboros, pápai legátus által celebrált ünnepélyes szentmisével kezdődött január 24-én azon a helyen, ahol majdnem ötszáz évvel azelőtt Magellán partra szállt. Rendőrségi becslések szerint legalább háromszázötvenezer embert vett részt. Én is köztük voltam, verbita szerzetesnövendékeinkkel együtt. Bo bíboros a rendezvény egyik napján több egyházi vezetővel együtt meglátogatta a Cebu Tartományi Börtönt, ahol a fogvatartottak színes tánccal üdvözölték a Szentatya képviselőjét. Így ők is bekapcsolódhattak a kongresszus életébe. Január 28-án a szalézi szerzetesek Don Bosco Ifjúsági Központját látogatta meg a pápai legátus, aki az ifjúsági központot körülvevő nyomornegyedbe is ellátogatott. Az ifjúsági központ diákjai előtt tartott beszédében arra ösztönözte a fiatalokat, hogy folytassák hivatásukat, soha ne adják fel terveiket, és soha ne hibáztassanak másokat, ha nehézségekkel néznek szembe.

A kongresszusi pavilonban John Onaiyekan nigériai és Oswald Gracias indiai kardinális beszélt az Eucharisztiáról január 29-én. Onaiyekan kritizálta az egyházban is tapasztalható diszkriminációt, amelyet „apartheid” formának nevezett, és sürgette, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus legyen nyitva minden ember számára, társadalmi állásuktól függetlenül. A világtalálkozó egyik csúcspontjaként Ricardo Vidal nyugalmazott cebui érsek elsőáldozásban részesített ötezer gyermeket, köztük utcagyerekeket. Az egyhetes eseményt záró szentmisén jelentette be Ferenc pápa, hogy Budapesten lesz a következő Eucharisztikus Világkongresszus. 

A cebui kongresszuson az egész ország jelen volt. Ezt a különböző szigeteken használatos nyelvek jelenlétéből is érezhettük. A többi egyházmegye főpásztorai mellett ottani önkéntesek is jöttek. Az ország többi részén sok templomban élő adásban közvetítették az eseményeket.

Nagy jelentősége volt a világkongresszusnak a Fülöp-szigeteken, mely a kereszténység felvételének ötszázadik évfordulójára készül. Ennek tudatosodásában láthatjuk a kongresszus fő lelki hatását. Itt természetesnek tűnik, hogy valaki katolikus, de ez a kellemes érzés sokszor elvtelen kompromisszumokra, kényelmes vallásosságra nevel. Bár a Fülöp-szigeteken is tapasztalható a vallásosság visszaesése és a világias ideológiák kihívása, az eucharisztikus kongresszus mégis iránytűnek számít afelé, hogy legyünk büszkék fél évezredes katolicizmusunkra, ami boldoggá és örömtelivé teszi a Fülöp-szigeteki népet.

Megértettük, hogy képesek voltunk megszervezni ezt a hatalmas eseményt, minden kétely ellenére. Sokan eljöttek hozzánk, barátságot kötöttünk olyan népekkel, akik tulajdonképpen gyarmattartók, vagyis ellenségek voltak valaha. Magyar szemmel azt hiszem, hogy legalább ez a két tapasztalat minket is erősíthet.

Hadd zárjuk le ezt a cikket a 2016-os cebui eucharisztikus világkongresszus imájával:

„Urunk Jézus Krisztus, dicsőséges reményünk, Te vagy az Atya mindenkit megmentő tervének beteljesítője. Te vagy az a titok, amely rejtve maradt a múlt idők és nemzedékek előtt, most azonban megjelent nekünk. Te vagy jelen az egyházban és a legméltóságosabb Oltáriszentségben.

Amikor az Oltáriszentséget ünnepeljük és magunkhoz vesszük Testedet és Véredet, add meg nekünk a tudatot, hogy bennünk való jelenléted sarkall minket mentő missziód folytatására a világban.

Küldd el nekünk Szentlelkedet, hogy vezessen minket a szegények és háttérbeszorítottak alázatos kísérésére, Mária, a Te és a mi Anyánk társaságában.

Ó Urunk a legméltóságosabb Oltáriszentségben! Tiéd minden tisztelet, dicsőség és imádás, az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel egységben, egy Isten, mindörökkön örökké.”

Lányi Béla SVD testvér

 

2019-05-22

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks