Feltörekvő ezredfordulósok a Fülöp-szigeteken

Millenials-nak, magyarul ezredfordulósoknak nevezzük a Fülöp-szigeteken a 16–21 éves fiatalokat. Egy elmélet szerint ők a „digitális bennszülöttek”.

 

Nem mindegy, hogy valaki kétéves, vagy tízéves korban ismerte meg az internetet. És az sem mindegy, hogy ki hol született, bár éppen a szóban forgó „ezredfordulós” nemzedéknél egyenlítődik ki sok hátrány. Az őserdő mélyén, egzotikus helyen élő kisgyerek ugyanúgy láthatja, hogy mi történik a világ legfényesebb helyein, mint az, aki ott született és ott is él.

A több mint százmillió filippínó fele rendszeresen használja az internetet. Az internethasználók majdnem mindegyike pedig rajta van valamelyik szociális médián, mint a Facebook, Twitter, Instagram. A virtuális közösség különösen fontos itt Cebuban, mely ugyan a Fülöp-szigetek második legnagyobb városi agglomerációja, mégis viszonylag kevés nemzetközi vagy a fővárosi televízióból ismert sztár keres fel bennünket. A szociális média nyújtotta szórakozás azonban bárhol, bármikor elérhető.

Ma a Fülöp-szigeteken annak lehetünk tanúi, hogy egy hagyományos, gyarmati gondolkodású és elszigetelt társadalom gyorsan magára talál. 2007-es ideérkezésem óta óriási átalakulások történtek. Különösen a hatalmas gazdasági előrehaladás szembetűnő. Ebben az „ezredfordulósok” óriási szerepet játszanak. Itt a fiatalok képezik a lakosság többségét. Az internet nemcsak a lakossági mobilitást erősítette meg, hanem az emberek öntudatát is. Viszont növekedett a társadalom két fele, az internethasználók és az azon kívülrekedtek közötti különbség. A fiatal korosztályt egyre nagyobb világnézeti kihívások érik, amelyre a hitoktatás gyengesége miatt nincs felkészülve. Bár az interneten keresztül ma már bárkinek rendelkezésére állnak hitoktatási anyagok, ezeket kevesen használják.

Szakmailag a Fülöp-szigeteki fiatalok jelenleg még hátrányos helyzetben vannak nyugati társaikhoz képest, amin mélyreható oktatási reform kíván segíteni. Az eddigi tízosztályos alapfokú oktatás 12 osztályosra bővül, tehát 18 évesen lehet majd egyetemre menni. (Eddig 16 évesen kezdték az egyetemet és 20–21 éves korban szereztek diplomát, amit külföldi munkavállalás esetén szinte lehetetlen volt elismertetni.) Idén térünk át az európai tanügyi naptárra: mostantól augusztusban kezdődik és júniusban fejeződik majd be a tanév. Így könnyebb lesz a külfölddel való kapcsolattartás. Nem véletlen ez a törekvés.

Míg 2007-ben sohasem hallottam, 2010-től fogva egyre gyakrabban szóba kerül az „első világba kerülés” vágya. Valóban, sok fiatal filippínó arra készül, hogy felvegye a kesztyűt ennek érdekében. E törekvés háttere teljesen eltér attól, amit Magyarországon tapasztaltunk, ahol a háború előtti generációk számára természetes volt, hogy „mi a fejlett világhoz tartozunk”, amelyről azonban az X nemzedéknek már nem volt közvetlen tapasztalata a szocializmus miatt. Itt, a szigetvilágban azonban fordított a helyzet, mert az idősebb nemzedékek számára volt magától értetődő a Nyugattól való nagy kulturális és gazdasági távolság. És nem csak a nagypapák nemzedékéről van szó. Míg az „ezredfordulósok” számára reális elképzelés, hogy „nemsokára Amerika szintjén leszünk”, ezt a 30–40 évesek vakmerőségnek tartják. Vagy éppen az igazi valóság és a virtuális világ összemosódását látják benne – mintha nyugati facebook-barátok már Nyugattá változtatnák a Távol-Keletet.

Míg a földrajzi határok leomlanak, új falak épülnek. Régen külföldi és helybeli között volt jelentős távolságtartás, ma egyre inkább idősebbek (értsd: harminc felettiek) és a fiatalabbak között. Míg régebben az idősebb nemzedék indokoltnak érezhette, hogy „felnézzenek rá” (tapasztalata miatt, ami érvényes többlet volt), ez ma elhalványul, és számítástechnikai ismereteik hiánya miatt leértékelődnek. Igazán idős ember azonban kevés van a Fülöp-szigeteken. Nem a korai halálozás miatt, hanem mert a lakosság létszáma sokkal kisebb volt akkor, amikor a mai „öregek” születtek. Az idén nyugdíjba vonuló 65 évesek születési évében, 1953-ban 20.670.541 ember volt a Fülöp-szigetek népessége, Magyarországé pedig 9.691.114. Ez a szám 2017-ben a Fülöp szigetek esetében 104.918.090 (azaz a 65 évvel ezelőttinek az ötszöröse), Magyarországon pedig 9.700.822 (vagyis gyakorlatilag ugyanannyi, mint 1953-ban). Ez azt jelenti, hogy az idősebb nemzedék a fiatalok számára nem jelent konkurenciát a munkaerőpiacon. Megnyílt a „demográfiai ablak”, ami azt jelzi, hogy a legkedvezőbben alakul a keresők/eltartottak aránya. Ezt tanúsítja a Fülöp-szigeteki gazdaság is, mely világszinten az egyik legjobb fejlődést mutatja.

A gyors fejlődés, a haladás vágya, az interneten gyorsan elérhető információ azt az érzést kelti, mintha könnyű lenne az élet. A „mai fiatalok” az idősebbek szemében felületesnek, könnyen manipulálhatónak, üres csillogás után futkosónak tűnnek. Nem csak ma van ez így. Gimnazista koromból még ma is emlékszem R. Székely Julianna cikkére, mely a hetvenes években, a Kádár-korszak vezető ifjúsági magazinjában, a Magyar Ifjúságban Bódult muslincák címmel jelent meg. Mindannyian ismerjük a muslincát, melyet a cukor édes illata a szemeteskukához, mások által otthagyott hulladékhoz, ételmaradékhoz vonz. Röpködésük, a szemét körüli eszeveszett körtáncuk őrületbe kerget. A cikk a rockkoncertekre tóduló, a sztároknak fanatikus leveleket író rajongókról szólt. Ez a régi cikk jutott eszembe néhány nappal ezelőtt, amikor egy cebui napilapban az úgynevezett „ezredfordulósokat” egyik virágról a másikra repkedő pillangókkal hasonlította össze a szerző. „A mai fiatalok!”

A magyar X nemzedékből a Fülöp-szigetekre került megfigyelő úgy látja, hogy a hetvenes évek unalmas magyar szocializmusából kiutat kereső „bódult muslincák” sok tekintetben hasonlóak a mai, Fülöp-szigeteki „ezredfordulósok” egyes csoportjaihoz. Annak idején egy elszigetelt, de a Nyugatról mégis tudó Magyarország fiataljai a popsztárokban vélték felfedezni azt, ami hiányzott. Itt és most pedig egy évszázadokig kulturális elszigeteltségben élő szigetvilág keresi útját a 21. század globalizált világa felé. Nem annyira „felülről”, mint inkább „alulról” jön a kiútkeresés.

Ahogyan a muslincát a cukor illat vonzza, az édeskés szórakoztatás sokszor háttérbe szorítja a mélyebb érzelmeket, a közösségi áldozatvállalás szellemét. Ezt itt, Cebuban is egyre jobban tapasztaljuk. Legszemléletesebb példaként az idei hamvazószerdát említhetném, mely véletlenül egy napra esett Valentin-nappal, ami óriási hangsúlyt kap a különböző szórakoztatási intézmények, üdülők, éttermek, szállodák ajánlatában és reklámjaiban. A politika is részt kér a koncból. Egy Cebu környéki település polgármesternője ezen a napon olyan háromszáz párnak rendezett ingyen, tömeges esküvőt, akik egyébként nem tudnák megfizetni a ceremóniát és az utána következő étkezést. Ezután a politikus természetesen számíthat a háromszáz pár és hozzátartozóik szavazataira. Ha ilyen ajánlat érkezik, különösen a nagyon szegények számára, akkor nehéz visszautasítani azzal, hogy nagyböjtben, különösen hamvazószerdán „nincs esküvő”.

És mit tesznek a verbita misszionáriusok az ifjúságért? A legnagyobb Fülöp-szigeteki férfi szerzetesrendről a legtöbb filippínónak jóhírű iskolák jutnak eszébe, ahol színvonalas oktatás mellett lelki táplálékot is kapnak a diákok. Három itteni rendtartományunk közül a Fülöp-szigeteki Déli Verbita Rendtartomány, ahol én is dolgozom, két nagy és tekintélyes egyetemet, három ismert középiskolát, valamint egy „felzárkóztató iskolát” tart fenn, melyben egy hátrányos helyzetű, kisebbségi népcsoport gyermekei tanulnak. Már az iskolák ilyen változatossága is azt mutatja, hogy a verbiták alapbeállítottsága a misszió. Nemcsak a társadalom egészére nagy befolyással bíró vezető réteget próbáljuk megszólítani, hanem azokat is, akiket az élet nagyobb megpróbáltatásokkal sújt, különösen az utcagyerekeket.

Amikor 2016-ban Magyarországon jártam, bemutattam annak az állami gyermekotthonnak az életét, amelyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége csoportjainak anyagi támogatásával segítünk. Ezeket az adományokat hálásan köszönöm.

„Prófétai párbeszéd” az a módszer, mellyel a verbita szerzetesek megközelítik a fiatal nemzedéket. Az odafigyelés teremti meg a kölcsönös bizalmat, melynek révén az internet mámorába burkolózó ezredfordulósok észrevehetik, hogy az élet nagyobb és több, mint a digitális információk áradata. Olyan, ma már magától értetődőnek és semmitmondónak tűnő, mégis mélyebb igazságokra is felfigyelnek, mint az, hogy a Nap szabályos ritmus szerint kel és nyugszik. A lecsendesülés, a természet odaadó megfigyelése a háttérben megbúvó Istenhez visz, aki egyedül képes arra, hogy egymástól eltávolodott emberi nemzedékeket egyesítsen. Délkelet-Ázsia óriási gazdasági sikere így lelki fejlődéssel is társulhat.

Lányi Béla SVD testvér

 

 

2018-03-25

 

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1 %

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks