Foci

Jó volt június 22-én este magyarnak lenni. Így fogalmaztuk meg egy barátommal azt, ami a lelkünkben lakott akkor, és azóta is ott él, hál’ Istennek. A békési kulturális központ kivetítőjén néztük együtt a meccset. A magyar csapat eredményes szereplése nyomán felszabadult állapotban gondolkodtam el sok mindenen. Komoly dolgokon is.

 

Látták az országot? Látták az egybeforrt magyar nemzetet? (A savanyú pofákat hagyjuk saját levükben fürödni.) Látták Budapestet? A legnehezebb sorsú magyar várost, fővárosunkat, ahogy megtalálja lelke darabjait, összerakja és a nagyon várt eggyé válástól valami döbbenetes felszabadultságú örömben forr, tombol, kacag, énekel, ölelkezik és sír? Látták Kárpát-medence városait, a magyarok határt nem ismerő ünnepét? Látták a Franciaország stadionjait ellepő piros-fehér-zöld tengert, benne egy-két kék-arany székely szigettel? Látták, tudom. Érzem. De lássuk a mélyebb dolgokat is. Filozofáljunk kicsit.

„A népből fejlődéssel kialakult nemzet közös eredetű, egy nyelvet beszélő emberek tartós közössége, akik történelmük, hazájuk és hagyományuk alapján egységes egészet alkotnak. Szellemi hasonlóságuk megmutatkozik erkölcseikben és szokásaikban is (pl. viselet, zene, tánc). Egy területen élő (pl. Kárpát-medence) tartós polgári közösség, amelynek tagjaiban erős az összetartozás tudata.” – Így szól a meghatározások egyike. Nos, 22-én este megfeleltünk a fenti kritériumoknak. És azt is megmutattuk, hogy a magyar nemzet tényleg nagyobb határokkal rendelkezik, mint Magyarország.

A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának politikai ideológiája. Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (identitás) az emberi élet egyik alapvető értéke. És itt álljunk meg gyorsan. Egyik alapvető és nem „az alapvető” értéke. Ez a határ. Ha ezt nem lépjük át, akkor teljesen védhető ez a fogalom is, hisz épp mert alapvető, de nem kizáró kritérium, megállja a helyét a liberális támadásokkal szemben, akik médiauralmukat kihasználva igyekeznek az egészséges nemzeti öntudatot összemosni egy másik fogalommal, melyet minden józan nemzetben gondolkodó is elítél. Ez a sovinizmus. A nemzeti kizárólagosság, felsőbbrendűség. A kisebbségekkel szembeni tolerancia teljes hiánya, a megsemmisítésükre való törekvés. (Lásd például a Ceausescu-időszak „nemzet-szocializmusát”.) Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért. A patriotizmus tiszta hazaszeretet, mások megbántása nélkül. A szülőföld, a közös haza, a nemzeti múlt, a nyelv, a szokások tisztelete és szeretete.

Az internacionalizmus már ismét nem erkölcsi fogalom, hanem politikai. Nem is taglalom sokáig. Lenin és utódai megismertették velünk a lényegét. Elég volt belőle, bár szabadulni nem tudunk teljesen tőlük, hiszen a mai liberálisok – tisztelet a ritka kivételeknek – méltó kozmopolita utódai V. I. L-nek. Elég az EU egynémely vezetőjére nézni.

Felvetődik a kérdés: lehet-e valaki nyíltan hazafi ma Magyarországon? Létezik-e pártoktól független patriotizmus? Szerintem egyértelműen igen. Nem kell semmilyen párthoz tartozni ahhoz, hogy valaki igaz hazafi legyen. Elég, ha egy civil szervezetben tesz valamit. Vagy annak segít, ahol tud, amennyire tud. Vagy csak tesz a közösért, a közért.

És ha már egy ember vállalja nyíltan a patriotizmusát, előbb-utóbb mások is csatlakozni fognak hozzá. Lásd határtalan hazánkat június 22-én este. Ezt tette velünk a foci.

A Jóisten áldja meg, aki kitalálta ezt a sportot!

Pálmai Tamás
fotó forrása: youtube

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks