Főhajtás Óbecsén

Az Aquinói Szent Tamás Ökomenikus Közéleti Akadémia hallgatói tanulmányútra indultak, melynek keretében meglátogatták Óbecsét is.

 

Az egyhetes út főbb állomásai Szabadka, Zenta, Versec, Nagybecskerek, Újvidék és Belgrád mellett történelmi jelentőséggel bíró magyarlakta települések voltak, például Csúrog, Elemér, Karlóca. Élményekre szert tehetünk az épített örökségek megtekintésével és találkozások által is. A személyes megismerkedés közelebb visz a helyiek mindennapjainak, életvitelének, gondjainak, örömeinek a megismeréséhez – mondták a fiatalok nagy lelkesedéssel, hozzátéve, hogy szükség van ezekre az utakra és találkozásokra, hiszen így az anyaországban élők közelebb kerülhetnek nemzettestvéreikhez.

Az akadémia hallgatói az út során jegyzeteket készítettek, napjaikat esténként kiértékelték, s a tanulmányút végére közösen írt élménybeszámoló született.

Óbecsén, a Tisza jobb partján fekvő öttornyú városban magam kalauzolhattam őket. Meglátogattuk az 1880–1884. között épült városházát, betértünk a csaknem kétszáz éves Nagyboldogasszony-templomba, melyet Than Mór Mária mennybevételét ábrázoló oltárképe díszít. Itt megrendülve hallgatták Petrányi Ferenc apátplébános mártírhalálának történetét.

A bajai születésű pap 1918-ban került Óbecsére, ahol egy reményvesztett, vigasztalan közösséget talált. Egyik pünkösdi prédikációjában így biztatta a híveket: A Lélektől megáldott élet a szabadságnak ihletén, a nemes öntudatnak, az erény és a bűn különbségének belátásán nyugszik, s a felelősségérzet légkörében, és az eszményi világ sugárzásában fejti ki pompáját. Ebben a világban akarni kell és tenni kell. A világ romjain nem úgy kell jónak lenni, hogy passzív rezisztenciába vonulunk,

Nem az az erkölcsös ember, aki az imáira bízza sorsa alakulását, hanem aki keresztény elszántsággal a közössége érdekében teszi a dolgát.

1941-ben, amikor a Délvidék ismét az anyaország része lett, ünnepélyesen köszöntötte a bevonulókat. Később ezt rótták fel neki, és azt is, hogy minden év március 15-én megjelent az ünnepségeken.

A Vörös Hadsereg bosszújától tartva 1944-ben a német anyanyelvű lakosság egy része elmenekült. Az őshonos magyarok maradtak, talán éppen papjuk bátorítására, hiszen, ha bűnük volt is, az csak a magyarságuk lehetett. Kérdésükre – Menni, vagy maradni? – Petrányi Ferenc kijelentette: „amíg csak egy hívem is lesz, én addig el nem megyek sehova”.

A 65 éves Petrányi apátot az elsők között tartóztatták le. Megkínozták és mártírhalált halt. Koporsóját kiadták, de tilos volt azt felnyitni. Teljes titoktartásban temették el a város temetőjében. Sírkövén kérésére ez áll: „Köszönje egyik azt nekem, hogy tiszta szívű volt, a másik, hogy tőlem tanult szívbeli bánatot! Elég ez, mert akkor tudom, hogy életem mit ért, a világot miért hagytam el, s küzdöttem eszményekért.”

A templomkertben felállított emlékműve előtt csendben hajtottak fejet a Szent Tamás Akadémia hallgatói.

Szilágyi Edit
Óbecse

 

 

2021-10-10

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks