Fotók

– Melyik a kedvence? – szegezte nekem a kérdést a megyei hírlap munkatársa a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért (KÁMME) Alapítvány által szervezett fotókiállítás megnyitóján Békésen. Habozás nélkül arra a kettőre mutattam, melyeket első látásra a szívembe zártam.

 

 

A két remekmű egyikén egy idősebb apáca látható, amint – hogy a csíksomlyói búcsú fáradalmait kipihenje – egy fatönkön ül, felkecskélt lábbal, mezítlábasan. Egyik kezében egy félig már elfogyasztott alma, szeme behunyva, arccal meg a nap felé fordul, és szinte issza, habzsolja éltető fényét. Megragadó az egész, igazi pillanatkép, vagy ha úgy tetszik, zsánerkép. Az arányok, a fények, a mögöttes tömeg sejtelmes árnyai, a kék ruha ráncai, a mezítelen, kapaszkodásban bizonyosan megerőltetett lábfej elképesztő belső tisztaságot sugárzó profán szakralitása (ha egyáltalán lehet ilyet mondani) lebilincselő. A megkezdett almán a harapásnyomok nem nőies, apró rágcsálásra utalnak, hanem a létfenntartást szolgáló határozott, jókora harapások látszanak, melyek a jó íz élvezetével párosulnak. A felhők közül kibukkanó nap áldó fénye azonban elszakítja a főhőst az élvezettől és arra készteti, hogy behunyt szemmel az ég fele nézzen. A felvétel elkészítésének csodálatosan eltalált pillanatában a lélek „táplálása” a legfontosabb. Mert ez a fény felé fordulás egy misztikus és archaikus mozdulatot ismétel meg, ami bizonyára már a teremtés óta jellemző ránk, emberekre. De az alma megkóstolása óta biztos… Nagyon jó kép.

 

A másik kedvenc a csíkszeredai ételszentelésen készült. Kosarak és csizmák, elvétve fekete-piros szoknyaaljak vagy harisnyák, mai, hétköznapi öltözetek hosszú sora. Szép fotó ez is, de egy volna a többi között, ha nincs ott egy kislány, aki éppen az egyik kosár csipkés fehér terítőjét lebbenti föl. Pofiján a tiszta, gyermeki kíváncsiság. Mi lehet a kosárban, vajon megvan-e még a kalács, a sonka, a tojás, a bor, a bárány? Vajon jól elrendeztem-e a szépséges terítőcskét? Ezer nyelven beszélő pillanat, melyet sikerült a jó szemű fotósnak megragadnia. Ennyi is lehetne a kép meséje, ám a látottak a húsvét lényegére irányítják eszmélődésünket. Gondolatban már messze járunk. Talán épp ott, ahol az idősödő apáca gondolatai is időznek...

Pálmai Tamás

 

 

 

2020-08-24

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks