G. Tóth Károly versei

Biztosan mosolyog
 
Az Isten biztosan mosolyog
Szabad idejében,
Már ha van kevéske szabad ideje,
Mert vigyáznia, felügyelnie kell
– Nincs kivétel! –
Mindig mindenkit és mindent.
Fűt, fát, téged és engem,
Tekervényes utakat és folyót,
A csillagokat mind (kivétel itt sincs),
A galaktikus óriást, a csöppecske törpét,
És a hajnalcsillag alatt épp most hazatérőt,
És minden egyes hajszálat a földön,
Mint ahogy a porban fürdő verebet, ott,
Aki boldogan csivog, és fényesen röppen el,
Tudjátok és meglássátok,
Hogy a nyár csupa fény, és boldogság. 
 
Az Isten mindezt látja 
Mindenről tud mindent, 
Szabad idejében pedig mit tenne mást,
Mint mosolyog mindezeken,   
Hiszen mindenkit és minden 
Egyformán fontosat
Úgy ahogy van, ahogy van,
Számon tart és szeret, nagyon szeret.
 
 
 
Minden félelem
 
A mind jobban elvégtelenedő
Térbe merészkedve
Megtalálni merre laksz, merre élsz,
Amikor számomra csak
Az éppen itt létezhet, mi más –,
Keresni, találni!
Az lenne az igazi, a méltó, a jó.
 
Az út addig félelmetes lenne, és
Mámorosan rémisztő, lehet,
Mintha tíz életén haladna
Át az ember ugyanakkor,
Összetört idők közötte botolva.
 
De a végén, a megértő értelem
Fölé emelkedve, a nagy, végleges,
Világló csendben,
Ahol mindannyian ott lennénk majd,
Pillantásodra pillantásom tudná,
Minden sötétlő félelem
Örökkön örök mélybe zuhant 
Uram.
 
 
 
Azon az estén…
 
Azon az estén
Már pirkadattól kezdve
Csak Isten arcát néztem.
Nem volt rajta
Semmi felesleges.
Csak néztem, néztem.
 
Micsoda rémület,
És micsoda boldogság volt ez!
 
Nincs visszaút. Nincs.
 
 
 
 
 
 
 
 
2022-06-26

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

     

Önnek ajánljuk

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks