Gratulationis variae (3)

A KÉSZ alapításának harmincadik évfordulóját ünnepelte az elmúlt év folyamán. A jubileumi esztendő lezárásaként a szervezetet köszöntő gondolatokat adunk közre egy-egy csokorba fogva. Az alábbiakban a KÉSZ helyi csoportjaitól származó sorokat olvashatják.

 


A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége mindenekelőtt egy hiteles közösséghez tartozást jelent számomra, olyan szilárd értékrenddel rendelkező közösséget, amelynek tagjait a keresztény magyar jövőért való felelősség hatja át, és ennek érdekében cselekszik ki-ki a maga területén, településén.
A szervezetben eltöltött két és fél évtized életem legszebb időszaka volt: rengeteg élménnyel, ismerettel gazdagodtam a zarándoklatokon, előadásokon és egyéb rendezvényeken keresztül, hitem tovább erősödött, sok értékes embert ismertem meg, többségükhöz a mai napig barátság fűz.
A számtalan „esemény” közül egyet emelek ki, ami életre szóló, feledhetetlen emlék számomra: 2011-ben a tolnai csoport szervezésében tíz délvidéki honfitársunk tett magyar állampolgársági esküt a tolnai városháza dísztermében. Vallom, hogy a KÉSZ-nek küldetése az evangelizáció és a határon túli magyarság szolgálata.
Kívánom, hogy a jövőben is ezt tegye a Jóisten áldásával!
Isten éltesse a harmincadik születésnapját ünneplő Keresztény Értelmiségiek Szövetségét!

dr. Saramó Márta
a KÉSZ tolnai csoport vezetője



A múlt század közepétől a hangadó „írástudók” a közgondolkodást a morális ember számára nem befogadható irányba terelték. Világossá vált, a keresztény közéletet újjá kell szervezni, hogy minél több emberhez eljuthasson az üzenet: az ember az élet teljességét keresi. Nemcsak szabadságot, hanem felelősséget, nemcsak érvényesülést, hanem szolgálatot, nemcsak az egyén boldogulását, hanem a közösség fejlődését is.
Néhány jóakaratú ember harminc évvel ezelőtt összefogott és azt mondta, alkossunk szövetséget, és legyünk a nyilvánosság emberei.
Az így születő „új” értelmiség, már nemcsak a diplomások közössége, hanem mindazoké, akik nyitott füllel és nyitott szívvel „értik” a körülöttünk lévő világot.
A szövetség a Krisztusi megfogalmazást tette magáévá: „…ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). A szövetség elkötelezte magát az evangélium tanúságtevő megélése mellett.
A keresztségben mindenkit befogad a keresztény közösség, de kereszténnyé önmagunk, az Úrtól kapott szabad akaratunk és tehetségünk, megszerzett tudásunk, Istenbe vetett hitünk által válhatunk. „Ne félj!” – olvashatjuk számtalanszor a Szentírásban. Halljuk meg Isten bátorító szavát! Vállaljuk nyíltan kereszténységünket, ne legyünk restek tanulni és gondolkodni, életünkkel, megnyilvánulásainkkal mutassunk példát!
Ez a KÉSZ mai és a minket követő generációinak útja.

Horváthné Hatos Éva
a csornai csoport elnöke

 


Az 1989–90-es rendszerváltozást 45 év kommunista diktatúra után olyan élményként éltük meg, mint amikor egy fulladozó ember oxigénhez jut. Különösen igaz ez a hitüket a kommunizmus évtizedeiben is gyakorló, keresztény magyar állampolgárokra. Hitük gyakorlását ugyanis csak a templomokban engedélyezte az egyházakat felügyelő kommunista rezsim.
De megtörtént a csoda: 1989-ben Csanád Béla teológiai professzor létrehozta a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét, kitűzve azt a célt, hogy részt vegyen a kereszténység és a magyarság újjáalakításában, mert – mint mondotta –: „Semmiféle politikai és gazdasági reform nem lehet igazán eredményes az ember benső, lelki-erkölcsi átalakulása nélkül, még kevésbé hit nélkül.”
Hitünk mellett a visszakapott szabadságunk szívet-lelket melengető erőforrássá vált: az országban sorra alakultak a KÉSZ tagszervezetei. Mivel nem azért vagyunk hitvalló keresztények, mert nem kereszténynek alkalmatlanok lettünk volna, „hitelesítőként” tagszervezeteink vezetőnek, védnöknek aktív egyházi embereket kértek fel.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének létjogosultságát ma egyértelműen igazolja az Isteni kegyelem által adott harmincadik születésnap.

Dr. Lanczendorfer Erzsébet
a győri csoport tiszteletbeli elnöke



Már többször feltették a kérdést: mit jelent nekem a KÉSZ? A válasz mindig ugyanaz volt: saját magam megtalálását. Az öntudatra ébredést, a helyes, szép és jó dolgok melletti kiállást, a szókimondás bátorságát. Azt a felismerést, amit – bár örökérvényű igazság, mégis –mindenkinek saját magának kell megismernie, alkalmaznia és ezen axióma szerint élnie: a szeretet mindenek felett való. Azt, hogy előbb önmagunkat kell meglelnünk, tisztelnünk, szeretnünk testestől, lelkestől. Ha ezt megtesszük, másokat is képesek leszünk szeretni.
Megtanultam, hogy a szó szép, de éles fegyver is, mellyel harcolni, védekezni és sebezni is lehet. Hogy barátság, barátok nélkül lehet, de nem érdemes élni. És azt is, hogy adni a legjobb a világon, hogy magyarnak lenni, öntudatosan élni ezt a gyönyörű nemzeti létet a legfelemelőbb érzés.
Rájöttem, hogy soha nem szabad feladni semmit, de ésszerű kompromisszumokat szabad kötni ahhoz, hogy az ember ugyanaz próbáljon lenni mindenhol: ember. Felismertem, hogy a világ nagy, ezer sebből vérző, de orvosolnunk mindenekelőtt azt kell, amit a szubszidiaritás szerint meg is tudunk gyógyítani.
Megtanultam, hogy ezer fokon kell égni, mert minden ember – legyen az családtag, barát, ellenfél, ellenség, egészséges vagy beteg – ügye ezt kívánja meg. Hogy a család egy olyan acélkemény véderő – ugyanakkor olyan puha fészek is –, mely nélkül minden csak sivárság volna. Végül magamba véstem azt is, hogy soha, egy pillanatra sem feledhetem: Isten irgalmas és szeret.
Hát „csak” ennyi nekem a KÉSZ. A megtalált út maga.

Pálmai Tamás
a KÉSZ elnökségi tagja



Szívesen köszöntöm a Keresztény Értelmiségiek Országos Szövetségét megalakulásának harmincadik évfordulóján. Amikor 1975-ben megjelenhetett a II. vatikáni zsinat tanítása egy kötetben, az Apostolicam actuositatem c. dekrétumhoz én írtam bevezető kommentárt. Ebben kiemeltem, hogy az egyház minden tagjára vonatkozik a parancs: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot, és tegyetek tanúságot rólam.”
Pünkösdkor az összegyűlt sokaság mindegyikére leszállott a Szentlélek. Mindegyiküknek egy volt a szíve és a lelke, a hívők száma pedig egyre inkább gyarapodott – olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben. Szent Pálnak is voltak mindig munkatársai, akik a hit terjesztésében segítették. Csak akkor vonultak vissza, amikor a papság száma megnövekedett, a hierarchia vette át az irányító szerepét, a hívek pedig mindenben engedelmeskedtek nekik. Napjainkban a papok és a szerzetesek száma egyre csökken. Szükség van tehát olyan világiakra, akik jól ismerik az egyház tanítását és mindenben segítik a papság munkáját.
Amikor az „értelmiségiek” kifejezést használjuk, nemcsak a magasan képzett hívekre gondolunk, hanem olyanokra is, akik „értik” Krisztus evangéliumát, felkészítették őket annak továbbadására, és életükkel tanúságot tesznek erről. Amikor harminc évvel ezelőtt Csanád Béla, a Hittudományi Akadémia professzora megalapította a KÉSZ-t, a II. vatikáni zsinat szellemében cselekedett. Mi is megértettük az „idők” változását, és mint a Csornai Prépostság apátja két évvel később megalakítottam az országos egyesület helyi csoportját. Az alakuló ülésre meghívtam Csanád Bélát és egy verbita szerzetest, aki a világmisszióról, vagyis újraevangelizációról beszélt. Hála Istennek előadásainkra szép számmal jönnek az érdeklődők, mindazok, akik megértik, hogy az egyházban nekik is feladatuk van a hit és a keresztény erkölcsi életre vonatkozóan. A harmincadik évforduló alkalmával a csornai KÉSZ helyi szervezetének nevében is kérem Isten áldását mindazokra, akik „érteni” akarják Krisztus tanítását és „készek” továbbadni a mai nemzedékeknek.

Dr. Horváth Lóránt Ödön
ny. csornai apát

 


A feleségemmel 1990 januárjában lettünk a KÉSZ tagjai. Jáki Teodóz bencés tanár, atyai barátunk irányította figyelmünket egy Budapesten induló kezdeményezésre, ahol Csanád Béla teológiai professzor irányításával szakmai csoportok munkálkodtak. Osztie Zoltán atya elnökletével gomba módra szaporodtak a KÉSZ vidéki és külhoni csoportjai. 22 éve alakult meg a KÉSZ Tatabányán, 18 éven át voltam az elnöke. A keresztény kultúra ötvözése a bányász, a szlovák és a sváb nemzetiségi hagyománnyal nem kis feladatot adott csoportunknak. Programjainkkal igyekeztünk a lakosság minden rétegéhez szólni, hitünket a társadalom felé nyíltan közvetíteni.
A Küldöttgyűlések számomra az aktuális ügyek rendezése mellett a szellemi, lelki épülés színtere volt. A vidék történelmének, kultúrájának megismerése, személyes kapcsolatok, barátságok építése is szorosabbá fűzte az egyesület tagjait. Nagyon fontos a KÉSZ jelenléte a mai társadalmi helyzetben, amikor szükséges megszólalni, értéket közvetíteni és Jel lenni. Ezt a szervezet fungáló elnökei mindig tudták. Makláry Ákos atya erős hittel, imádságos szeretettel folytatja elődei törekvéseit. Hálát adok az Úrnak, hogy tagja és munkása lehetek a KÉSZ-nek.

Pap István
a tatabányai csoport volt elnöke

 


Isten éltesse a harmincéves Keresztény Értelmiségiek Szövetségét akkor, amikor egy korszakos változásnak vagyunk tanúi. Amikor az új kihívásokat még megérteni is nehéz, hiszen az internetről és a televízió csatornáiból folyamatosan (és egyre erőszakosabban ) fejtetőre állított „értékek” zuhannak ránk és gyermekeinkre. Jókívánságok helyett ezért inkább kéréseimet sorolom társaim felé:
Kövessük Ferenc pápa buzdítását, aki minket, világi hívőket és közösségeinket is arra szólít, hogy legyünk próféták, hiszen a keresztségben mindenki királyi, papi és prófétai hivatást kapott. Vállaljuk ezt még akkor is, ha a prófétálás zajt csap, úgy látszik, ma erre van szükség. Miközben hallgatunk, vagy éppen önelégülten védjük hit nélküli kulturális kereszténységünket, a világ elmegy mellettünk. Segítsük egymást az evangélium életre váltásának útján, fontoljuk meg az irányváltást: prédikáció helyett inkább megtérés!
Fohászkodjunk együtt Ferenc pápával: „szeretném megtalálni a szavakat, hogy egy buzgóbb, örömtelibb, merészebb evangelizációs korszakot ébresszek, amely telve van a végsőkig menő szeretettel, és a másikra átragadó élettel”. (Evangelii gaudium)
„…ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Nógrádi László
a lenti csoport elnöke



Amikor a KÉSZ harmincéves jelenlétét ünnepeljük, a közösségi-történeti visszatekintés és a személyes emlékek együtt merülnek fel emlékezetemben. Büszkén és örömmel gondolok a több mint két évtizedre, amikor a nyíregyházi csoport elnökségi tagjaként részese voltam a tartalmi és szervező munkavégzésnek, és 2007 és 2012 között az országos küldöttértekezleteknek Kecskeméten, Budapesten, Tiszafüreden, Tatán és más helyeken is.
Tanárként, közéleti tevékenységem során és az értelmiségi lét mindennapjaiban az elmúlt három évtizedben sokféle témában és formában sürgetett az erkölcsi kötelesség: keresztényként – az idők jeleire figyelve – közösségben jobbítani a világot. Így volt ez akkor is, amikor egy előadásomban és a Jel című folyóiratban arra kerestem választ, evangelizál-e az irodalom? És akkor is, amikor több fórumon is megszólaltam az egyre veszedelmesebben eluralkodó nyelvi trágárság ellen.
Sorozatban mutattam fel az adventi csodavárás hangulatát, Szent II. János Pál pápa: „Ne féljetek” üzenetét, az idők jeleit elemző tendenciákat, az Árpád-házi szentek életének és országépítő munkájának napjainkig ható értékeit és eredményeit. Irodalmi fórumokon, világi olvasóköri foglalkozásokon – ahol gyakran tanítványaim, a görögkatolikus kispapok voltak „fegyverhordozóim” – kimondva-kimondatlanul hirdettük az örömhírt akkor is, amikor írói-költői kötetbemutatókon szerepeltünk, és akkor is, amikor a Szent Márton-év és a Szent László-év emlékét és hagyományait mutattuk be.
Nekem, nekünk a harmincéves KÉSZ programot adott, fórumot teremtett és jövőt formáló eszmeiséget közvetített.

Dr. Csermely Tibor
a nyíregyházi csoport tagja



A KÉSZ miskolci munkájába 1993 tavaszán kapcsolódtam be, amikor Kartal Ernő miskolci minorita szerzetes és Várhelyi Krisztina közgazdász a csoport újraszervezését végezte. A szervezőmunka kiemelt szempontja az ökumenikus együttműködés volt, így az elnökség római és görög katolikus tagjai mellett képviseletet kapott Péter József elnök személyében a helyi reformátusság, míg jómagam az evangélikusokat képviseltem.
Az elkötelezett működést nagyban segítette, hogy megoszthattuk tapasztalatainkat az országban működő egyéb helyi csoportok aktivistáival. Emlékezetes maradt számomra a 90-es évek derekán az egyik tihanyi téli hétvégén megvalósult találkozás, ahol Mirk István, Erdélyi Zsuzsanna, Dékány Endre és még mások társaságában spártai körülmények között – a jéghideg házban a tüzelő hasogatásáról és a fűtés felélesztéséről is a részvevőknek kellett gondoskodni – cserélhettük ki gondolatainkat az alapítás kori szervezési küzdelmekről.
A havi rendszerességgel tartott előadásokkal, hangversenyekkel, vetítésekkel, kirándulásokkal és teadélutánokkal nemcsak a keresztény értelmiségieket, hanem Miskolc értelmiségét is sikerült megszólítani, így a templomfalak mögül kiléptünk a szélesebb körű helyi nyilvánosság elé.
A KÉSZ helyi csoportja Gróf Lajos szerkesztésében 2005-ben negyedéves kiadványként indította el a Miskolci Keresztény Szemle folyóiratot, amely rendszeresen megjelenik nyomtatott és elektronikus kiadványként is. 2017 óta főszerkesztőként törekszem a lap olvasói és szerzői körének megtartására és bővítésére, a keresztények társadalmi felelősségvállalásának bemutatására, a lap ökumenikus és kulturális arcának folyamatos megőrzésére és megújítására.

Dr. Zsugyel János
a miskolci csoport tagja


 

 

2020-01-30

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks