Innen és túl

Miként a folyó két part között folyik, életünk is az innen és túl feszültségében telik. Az innen azt jelenti, hogy még nem értünk célba, hogy még úton vagyunk. Amikor megszülettünk, még mindenen innen voltunk, aztán elkezdődött a keresés, a másik, a túlsó part feltérképezése.

 

Azzal, hogy járni, beszélni tanultunk, eszmélkedtünk, elindultunk, hogy eljussunk oda, ahol célt és értelmet találunk az életünknek. Az emberlét örökös zarándoklat, az innen és túl közötti szüntelen vándorlás. Amikor elérünk valamit, eljutunk valahová, megpihenünk, aztán továbbmegyünk. „Túl vagyunk rajta” – szoktuk mondani egy vizsga, bármilyen más erőpróba, netán valami sorsfordító vállalkozás után. Sokszor a túlélésért folyik a harc, egy-egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben a megoldásért, a mélységből való kilábalásért. Reggel, amikor fölkelünk, még innen vagyunk, de estére a nap minden ügyes-bajos dolgán túljutunk, és alaposan elfáradunk. Az idősek már elmondhatják, hogy „Túl vagyunk az innenen, lassan majd elmegyünk, a túlsó partra átkelünk.” Azonban amíg innen vagyunk, félünk az átkeléstől, félünk az élettől, s még inkább a haláltól.

Olyan ez, mint a vizsgadrukk, amely megbénítja, elnémítja még a jól felkészült diákot is. Amíg innen vagyunk, szorongunk, félünk a túlsó parttól s az oda vezető úttól. „Az elmúlástól tetten érten” botladozunk az innenső parton, miközben félve tekintgetünk a túlsó félre. „A semmi ágán ül szívünk”, s vacogva gondolunk a ránk leselkedő „néma csendre”, a halálra. Az elveszéstől való páni félelem a bőrünk alá bújik és megbénít bennünket, mint a vizsgázó diákot. Innentől kezdve jobban féltjük magunkat mindennél és mindenkinél. Elesettségünkben mi is olyanok vagyunk, mint az emmausi tanítványok, nem vesszük észre, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mellénk szegődött Valaki az úton. Csak akkor tudunk túljutni a félelmeinken, ha fölismerjük, hogy az útitársunkban a Túlnanival találkoztunk.

A Húsvét az innenivel és a túlnanival való találkozás különös eseménye, mivel a föltámadt Krisztus egyszerre jelenti mindkettőt számunkra. Jézus a síron innen és a síron túl is találkozik tanítványaival, s ezzel azt üzeni, hogy van másik part, s van híd, átjárás az immanens és a transzcendens között. Az innen és a túl immár nem két külön világ, amit szakadék választ el egymástól, mert Benne e kettő eggyé olvad össze. Általa nekünk is szabad utunk van az atyai házba, miként a tékozló fiúnak, s már jó előre megízlelhetjük a feltámadás jó ízét, éltető erejét. Csupán arra van szükségünk, hogy még a síron innen találkozzunk a síron túli Jézussal, a Föltámadottal, és merítsünk Isten adta kincseiből.

Amikor húsvét után meglátogatja rejtőzködő tanítványait, így köszönti őket: „Békesség néktek”. A sálom (béke) azt a lüktető teljességet jelenti, melyben az élet él és élni akar. Élni és nem félni, sőt szeretni, mert enélkül nincs igazi élet, és nincs gyógyulás. Jézus megmutatja a sebeit, amelyek immár begyógyultak, mert az irgalmas szeretet a sebeinkre gyógyírt tehet, s az irgalommal átitatott szív tud csak gyógyulni. „Tedd a szívemre kezed, hogy behegedjenek rajta a töménytelen sebek” – írja Zelk Zoltán egyik imádságos versében. Isten békessége minden értelmet felülír, felülhalad, ily módon megmagyarázhatatlan, de Jézus Krisztusban mégis tetten érhető. Az ő békéje teremt bennünk is békességet, kard helyett kelyhet adva a kezünkbe, az utolsó vacsora kelyhét, hogy a harcot békévé oldja bennünk a fájdalmas emlékezés. Jézus békéje nem beletörődés vagy megalkuvás, hanem az irgalmas szeretetről való tanúskodás. Az innen és túl Krisztusa, a túlnani világ tanúja rálehel a tanítványokra, hogy a Lélek erejével ajándékozza meg őket, s megbékélésre buzdítsa mindnyájukat. Mindez számunkra is azt jelenti, hogy a Föltámadt közelében isteni erők áramlanak belénk, hogy a békesség követeivé tegyenek minket.

A túlnani világ másik nagy kincse a reménység. Két tanítvány reménytelenül ballag hazafelé, amikor melléjük szegődik Jézus, hogy egészen Emmausig kísérje őket (Lk 24). Először kérdez, aztán az Írást magyarázza, végül enged a tanítványok unszolásának, akik kérlelik: „Maradj velünk, mert este van, a nap is lehanyatlott már!” Betér hozzájuk, megtöri a kenyeret, mire megnyílik a szemük, s fölismerik őt, de eltűnik előlük. Ekkor reménység támad a szívükben, s visszatérnek Jeruzsálembe a többi tanítványhoz.

Míg az innen Jézusát siratták, a túlnani Krisztussal találkoztak, és ismét reménységre gyúltak, melynek záloga maga Krisztus volt, aki elkísérte őket az úton, s ígéretéhez híven velük is maradt mindvégig. A Föltámadottnak a harmadik kincse a szeretet. Jézus a nagy halfogás és ebéd után Péterrel beszélgetvén háromszor is megkérdezi: „Szeretsz-e engem?” E három kérdés semmiképp sem számonkérés, inkább bátorítás. Jézus nem kérdez semmi másról, különösen nem a tagadásról, csak a szeretetről. Ezzel azt üzeni, hogy innen és túl nincs nagyobb és drágább kincs, mint a szeretet. Mert „végül megmarad a hit, remény, szeretet, e három s ezek közül legnagyobb a szeretet” (1Kor 13). Ezért minden igazán mély és bensőséges kapcsolat kötőanyaga csak egy dolog lehet, mégpedig a szeretet. Innen és túl ez az egyetlen olyan „valuta”, amely konvertálható, itt is, ott is beváltható. Végül is semmi mást nem vihetünk magunkkal a nagy utazásra, mikor átkelünk a túlsó partra, csak a szívünkbe gyűjtött szeretetet.

„Szeretsz-e engem?” – kérdezi Jézus Pétertől, s ezzel azt üzeni neki: „Nem neheztelek rád egyáltalán, én és az én Atyám is szeretünk téged.” Mikor megszülettünk, útra kelünk, hogy az innen és túl között vándorolva naponként, s egyszer végleg átjussunk a túlsó partra, a túlnani világba. Jézus átjárhatóvá tette és teszi számunkra az innen és a túl világát, hogy a szeretet erejét és jó ízét már itt és most megízleljük és bátran kimondhassuk: „Szeretetre születtünk és nem gyűlöletre.”

Simon István
lelkész

 

2018-05-05

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks