Irodalom

Feledhetetlen lesz

itt volt mindig és volt mint
semmikor soha

Az anyák sohasem halnak meg

Ott álltam a koporsónál. Szárnyszegetten, didergő madárként júliusban. Árva lett körülöttem minden. Kiüresedett a világ.

Riadó

Él még a magyarok istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene;
Az Isten is segít, - ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk!

Csapódnál te is velem az égre?

Úgy repülnek felettünk az évek, mint kis partifecskék,
És házunk előtt a padon, pletykálnak a nyári esték.
A lonc illatába belegabalyodik egy kis tűcsök,
Szerelemről dalol reggelig, érthetetlenül gügyög.
Hátha meghallja egy tücsöklány, és lángra gyúl a szíve,
Hisz ilyen szép dalra, Istennek is elered a könnye.

Iancu Laura versei

gyerekarcú inda
kúszott a vállamon fehér
virága volt és kérlelt mint
bajba jutott hős a tragédiákban
hogy vigyem ki
vigyem magammal

Támogatóink

 

 

       1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks