Azt hiszem, cukornak születtem,
édességgel oldani a keserűséget.

Lelkem, még mit kutatsz?
Kiben reménykedsz Isteneden kívül?

Egyszerre hangot hallok, de egészen a bensőmből.
– Fogantatásod pillanatától itt vagyok veled!
– Ki vagy?
– Istened!

Vércseppek hulltak, törtek csendet,
s nyelt sós könnyeket
alázatra kényszerített szeretet.

Véletlennek köszönhetően jutott el néhány alkotása közösségi testvéreihez, majd templomi ismerősei biztatására küldte verseit szerkesztőségünkbe a budapesti születésű, ma Ercsiben élő Olmossy Ferenc nyugalmazott villamosmérnök.