itt virág járta hegyek tündökölnek
tűnő patakok, fogyó ligetek
férfi óriás fák, szelíd sziklák védik
kökörcsinleányok tündérfátylait

A pap végignézett a foghíjas padsorokon. Leszokott már arról, hogy a jelenlévőket ostorozza a távolmaradók miatt. Az üdvösség személyes ügy. És bár őt felelősség terhelte minden elveszett lélekért, az Úr végtére is pásztornak állította ide, nem pedig megváltónak. Senki sem tehet többet, mint amennyire képes. („Kishitű vagy!”, kiáltotta ilyenkor egy belső hang.

Mindegy, üres volt vagy teli a pohár.
Ami telített, az is kiürül majd.
Öreg fák pozdorjára törnek.
Itt a por uralkodik.

Napjainkban, amikor a különböző korok művészeti emlékeit elevenen őrző Olaszországban is felváltotta a lírát az euró, „csak” a költészet egyik nagy műfajaként beszélhetünk róla. Pap Éva pápai születésű Jászai Mari-díjas színművészről említik a lexikonok, hogy alapvetően lírai alkatú színésznő.

a bűnöktől való szabadulás
a lélek pusztai csendje
a várakozás leggyönyörűbb
életre döbbentő csendje