Egyszerre hangot hallok, de egészen a bensőmből.
– Fogantatásod pillanatától itt vagyok veled!
– Ki vagy?
– Istened!

Vércseppek hulltak, törtek csendet,
s nyelt sós könnyeket
alázatra kényszerített szeretet.

Véletlennek köszönhetően jutott el néhány alkotása közösségi testvéreihez, majd templomi ismerősei biztatására küldte verseit szerkesztőségünkbe a budapesti születésű, ma Ercsiben élő Olmossy Ferenc nyugalmazott villamosmérnök.

Isten magánál tartja a jövendő szavát,
egyikünk sem lehet társtulajdonos.
Szó-többletből nem építhetünk lét-többletet,
csak az alázat szavaiból, ami hiányzik.