Száz marokkal kazlat rakni
eredményes napról mesél.
Csillagok zenéje járja át
a szalmaillatú éjszakát.

Szomorú felhők mögé bújt a Nap
bágyadtan szunnyadnak a sugarak
nem hajnal ez – már alkonyodik
árván emlékezik az üres ladik

alkonyi órákra szép este száll
lassul az idő szinte megáll

szavakkal kérdezlek csókod felel
vállamon szenderegsz úgy alszol el

Életének eddigi hetven évéből alig több mint ötvenet Szombathelyen élt Csider Sándor nyugalmazott főiskolai docens, aki közel negyven éven át tanárként dolgozott a Berzsenyi Dániel Főiskolán, majd a Savaria Egyetemi Központban. Sé község díszpolgára. A Közösségi Kultúráért díj és a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett birtokosa.

Mint vihar után a szélcsend, olyanok ezek az idők ‒ gondolta Péter. Pillanatnyilag senki sem fenekedik ránk, békében hirdethetjük, terjeszthetjük az Úr tanítását. Ki tudja meddig? Nos, ezen kár töprengeni, ne foglalkozzunk a holnap gondjával, inkább nézzük, mi vár ránk ma! ‒ fordult a sebbel-lobbal feléje tartó férfiak felé.