Irodalom

Locsmándi László versei

mezőről megkésett
galamb billen
a rég-rozzant dúcra

Versmorzsák

Emlékszem Locsmándi László első verseskötetére, az 1992-ben magánkiadásban megjelent Kenyérmorzsák címűre. Legutóbbi kötete: Téli mese (2001). Az 1952-ben Fertődön született, Pannonhalmán érettségizett költő több foglalkozás-hivatás után gyógypedagógusként dolgozott legtovább, Sopronban. Ma rokkantnyugdíjas.

Katedrálisaim

Még csend van, még sikerülhet,
de alantasan izzanak már a felhők
árva katedrálisaim tornyai felett.

Megvédem magam

hős szobrokon üres a szemgödör
úgy őriz minket bezárva a múlt
a dicsőségnek árnya meggyötör
a fény harangja sötét tóba hullt

Boldog lelkek tánca (2)

A kisvárosban hideg, fagyos telek voltak gyermekkorában. A bakonyi szél, ha behúzódott az utcákba, megdermedt tőle az egész város. Mozdulatlanná vált. Az iskolában is csuda hidegek voltak, s ezekben a napokban a tanárokat sem kapta lángra a magyarázat.

Támogatóink

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks