A másik nagyapja, hát igen, a másiknál nem kellett tipródni a szavakon. Mókás nagyapja volt ez a messze élő, Mama „apuskája”, aki ha látogatóba jött hozzájuk, mindig számítani lehetett valami váratlanra. Az biztos, hogy folyton megbotránkoztatta tetteivel, szavaival a környezetét.

a szigetek mint zárómondatok
a zúgás törvényéből kivált jók
a harmadik napon

Fontos, hogy a mai, ellazult szövegeket gyártó, nagyüzemi költői termelés közegében működő, magányos versteremtő manufaktúrájában készülő műveivel mit sugall. A hogyanra rákérdezőknek felelem: csendesen teszi, de jelen vannak gondolatai a létben, mint összetartó színes szálak a szövésben.

Azt hiszem, cukornak születtem,
édességgel oldani a keserűséget.

Lelkem, még mit kutatsz?
Kiben reménykedsz Isteneden kívül?