hamarost majd odaát
mennybéli asztalnál
kötésig bagófüstben
árnyak poharazunk

némán mindannyian

– Kislányom, iskolába mész az ősszel, akkor már nemcsak a babázás lesz a dolgod – szólítja már harmadszor Zsófikát az édesanyja, mert úgy belemerült a játékba, eddig talán meg sem hallotta. Nem mintha szüksége volna a kislány segítségére, elvégzett már mindent, az ebéd is készen van, még az urát várja haza a szőlőből, itt lehet mindjárt, az utolsót kondította délre a templom harangja.

támolyog a füst a rőt gallérok mögül
eleven csillagok némán zakatolnak
ember cáfolja csak, a kismadár örül
szalad a talpfa, vágtat felénk a holnap

Bennünk gyönyörű, égi zene szól,
hálaimánkra simogatással
válaszolt a Jóisten...

Ízig-vérig irodalmár Bobory Zoltán, aki ugyan rumi születésű (1946), de diákkorától tevékeny részese-motorja Székesfehérvár irodalmi életének. Hivatásos előadóművészként is a versek és a széppróza szolgálatába szegődött.