A kisvárosban hideg, fagyos telek voltak gyermekkorában. A bakonyi szél, ha behúzódott az utcákba, megdermedt tőle az egész város. Mozdulatlanná vált. Az iskolában is csuda hidegek voltak, s ezekben a napokban a tanárokat sem kapta lángra a magyarázat.

Évtizedekkel ezelőttről feldereng a Bartók rádió komolyzenei rádióműsora. Czigány György vezette, s Gülch Csaba verseiről beszélt. Fel is hívta telefonon az akkoriban ifjú költőt, ‒ hogy szokásához igazodva interjút készítsen vele ‒, aki az ébredező nap reggelén a kakaskukorékolással tarkított falusi nyugalom közegéből nyilatkozott.

Fény lakik a messzi hervadásban,
dombok homlokán alszik a gyenge fű,
lassan erednek meg Isten könnyei,
a nappalokra köd telepszik, tejes és sűrű.

Szeppenve keressük azt,
ki mindenben dönt.
Értelmet keresünk mindenben.
Ő trónol, és mosolyog fönt!

„Gondold el, ha most is élne, / hányan követnék a szellemét. / Gondold el, ha most is élne, / hányan támadnának haraggal reá.” – E Koncz Zsuzsa által énekelt Illés–Bródy-szám fogadja minden esztendőben a balatonszárszói költészet napi versmondó versenyre érkező diákokat, tanárokat, neves író- és költővendégeket a vonat tiporta álmodozó nevét viselő általános iskola parkjában.