Isten keres minket

Egy ősi, indiai eredetű elbeszélés szerint[1] egy uraság egyszer egy elefántot tapogattatott meg vak emberekkel. Miután megtapintották, megkérdezte tőlük, hogy milyen az elefánt. Sorban egymás után azt mondták, hogy olyan, mint egy edény (a feje), olyan, mint egy puha kosár (a füle), olyan, mint egy ekevas (az agyara), mint az eke (a törzse), mint egy magtár (a hasa), mint egy oszlop (a lába), mint egy mozsár (a háta), mint az őrlőpálca (a farka), mint egy kefe (a farok szőrös vége).

 

A vakok vitatkozni kezdtek, végül összeverekedtek. Buddha azt tanítja, hogy ilyenek a vallások. Valami töredékeset felfognak, kitapogatnak az istenségből, az élet titkából, amely teljes mivoltában felfoghatatlan. Addig nincs is baj, amíg ezt a töredékes tudást állítják. Akkor van baj, ha a tanaikat abszolutizálják, és egymásnak esnek.

Mások azt mondják, hogy a vallások olyanok, mint egyetlen hegyre felvezető sokféle út. Nyilvánvalóan egyetlen istenség létezik, nevezhetik őt akár Allahnak vagy Deusnak, Godnak vagy Sivának. Minden vallás út a hegycsúcs felé. Lehet, hogy az egyik kicsit egyenesebb, a másik kicsit kanyargósabb, de lényegében egyenértékűek.

Mások azt gondolják, hogy egyes vallások kizárólagosság-igénye arrogáns, intoleráns, és ez az emberi történelem egyik legfőbb problémája. El kellene tüntetni minden olyan vallást, amely a kizárólagosság igényével lép fel. Legalább azt kell megtiltani, hogy ilyesfajta nézetek a közélet porondján szót kapjanak. Ismét mások szerint minden vallás kultúrafüggő. Ostobaság bármelyikre is azt mondani, hogy ez a teljes igazság.[2]

Mi, keresztények úgy gondoljuk, hogy a vallás lényege nem az, hogy az ember keresi, megpróbálja kitapogatni az Istent. Nem az a vallás lényege, ahogy az ember megpróbál felemelkedni hozzá, felmászni a hegyre. Az igazi vallás, és az emberiség történetének a lényege nem az, hogy mi kerestük az Istent, hanem hogy ő keresett minket. Nem az az igazi vallás lényege, hogy mi próbálunk felkapaszkodni hozzá, hanem hogy ő jött le hozzánk.

Joseph Ratzinger nagyszerű könyve, amely több előadásának anyagát foglalja magában, ezt az alapigazságot világítja meg sok oldalról. Leginkább azt a tényt teszi világossá, hogy a vallások területén, mint minden más területen, az igazság kérdése nem megkerülhető. Igaz-e, amit egy-egy vallás állít Istenről, a világról és az emberről? Ratzinger bíboros – XVI. Benedek pápa – meggyőződése, hogy az igazság megismerhető. Csakis a megismert igazság alapján, vagyis a valóság alapján dönthető el, hogy mi a jó és mi a rossz. Az ember csakis ezen igazság mentén élhet szabadon. A szabadság lényege nem a mindenfajta normától, és magától a valóságtól való elszabadulás, hanem a valóságba beleültetett gyönyörű harmónia és rend szerinti élet. Végül pedig Benedek pápa világossá teszi azt is, hogy ennek az egyetlen igazságnak, valóságnak a felismerése és megvallása nem tesz intoleránssá. Ellenkezőleg, ez a tolerancia egyetlen igazi biztosítéka, mert a végső valóság és igazság lényege nem más, mint a szeretet. A végső igazságnak, Istennek, nincs más fegyvere, mint önmaga.

A relativizmus diktatúrájának korában nagyon üdítő olvasni korunk talán legnagyobb bölcsének, prófétájának kristálytiszta tanítását.

Joseph Ratzinger, XIV. Benedek: Hit, igazság, tolerancia (Barsi Balázs OFM előszavával) 219 oldal, A/5, Ős-kép Kiadó, 2019.

Székely János
megyéspüspök

 

 

 

2019-09-07

 

 

[1] Itt a Buddha által használt változatban hozzuk az ősi elbeszélést, vö. Udana 6,4-6.

[2] Vö. Keller, T., The Reason for God (London 2009) 9-11.

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks