Jó érzés Isten munkavállalójának lenni

Régóta sikerdarab a Madách Színházban az Én, József Attila című musical, amelynek zeneszerzője Vízy Márton. A fiatal művésznek, akinek az Örvendj, Magyarország című dalt is köszönhetjük, nemzeti ünnepünk alkalmából ítélték oda a Magyar Arany Érdemkeresztet József Attila életének és pályájának méltó emléket állító művei, valamint szerteágazó karitatív tevékenysége elismeréseként.

 

Bár a koronavírus szülte karantént nem túl könnyen viseli a zene- és dalszerző, producer, de azt vallja: senkinek nincs a személyisége lezárva. A szabad akarat tart átalakulásra kész, „nyitott” állapotban.

– Kilencgyerekes családból származik. Olykor érezte: „harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset” – ahogy József Attila írja a Tiszta szívvel című versében?

– Szerencsére egzisztenciálisan teljesen kiegyensúlyozott családban nőttem fel, ami nem azt jelenti, hogy kaviárral kentük meg minden reggel a pirítóst, azonban tény, hogy szüleim szó szerint a gondviselésre bízták az életüket.

– Milyen családban nevelkedett? A művészet nyilván meghatározó lehetett, hiszen egyik húga énekművész lett…

– Egyáltalán nem volt egy művészcsalád a mienk, viszont a művészeti oktatás számos előnyét már viszonylag korán felismerték a szüleim; vagyis, hogy a művészet finomítja a lelket, strukturálja a gondolkodást, rendszerezettebbé teszi az életet.

– Szokatlan kezdeményezésnek tűnt musicalt komponálni a költőzseni életéről, felvillantani szerelmeit, s megzenésített verseivel még közelebb hozni a vonat tiporta álmodozót. A közönség viszont nagyon szereti. Hány ezren látták?

– Ezt nehéz megbecsülni, mert sokan látták az MTVA közvetítését is pár éve, de a jegyértékesítés százezer néző körül jár.

– S nem szomorú amiatt, hogy a közönség most nem láthatja?

– Dehogynem! Sajnáljuk, de gondolom, még jobban sajnálja az a 8-10 ezer ember, aki az elmúlt hónapokban már előre megvette rá a jegyét. A színház deklarálta, hogy az elmaradt előadásokat később, alkalmas időben fogják pótolni.

– Önnek mi a legmaradandóbb momentum, motívum József Attila költészetében?

– Egyrészt maga az életmű önmagában felfoghatatlan; úgy a versek száma, mint minősége szempontjából, mindez 32 évbe belesűrítve, ami egyébként világirodalmi szempontból is egyedülálló. A másik pedig József Attila pengeéles látásmódja az emberi élet mélységeit érintő témákról, az a prófétikus képesség, aminek birtokában volt.

– S akkor még nem beszéltünk a költő vívódó istenhitéről, s gyönyörű istenes verseiről sem. A művészvilág szereplőivel találkozva, nem egy azt vallja: az Önök közegében nehéz szólni hitről, vallásgyakorlásról, megélt istenélményekről, és az evangelizálás is nehéz. Önnek minden bizonnyal könnyebb mindez, hiszen karakteresen vállalja a hitét. Könnyű kereszténynek lenni?

– Ha csak keresztény közegben mozogna az ember, akkor könnyű lenne, de én többet mozgok nem keresztény környezetben, ahol se a „szent fazék” skatulyába nem szeretek kerülni, se a „másik táborba tartozik” kategóriába. Talán azzal tesz az ember legtöbbet, ha megpróbál normális emberként viselkedni, és csak az arra nyitottakkal „evezni mélyebb vizekre”. Ugyanakkor nagy örömet okoz, ha olyan lehetőséget kapok, mint tavaly szeptemberben, amikor a Forráspont főszervező producereként 5000 fiatalnak szervezhettem Fábry Kornél atyával karöltve egy lelki napot. Kértünk visszajelzést utólag, és igazán megható válaszok érkeztek.

– A megtérés élethosszig tartó folyamat. Ha magába tekint, mit mondana: Ön most hol tart?

– Ha nagyon megfeszülnék, se tudnám magam egy koordinátarendszerbe berajzolni, inkább azt mondanám, hogy a hármat előre, kettőt hátra logikával haladok talán nagyon lassan előre. Lehetnék sokkal vagányabb, lehetne bennem Isten felé sokkal több bizalom, hiszen minden megpróbáltatás után mindig kiderül, hogy végig erős kezek tartottak…

– Ez érzékelhető akkor is, ha egy-egy elbukás után sikerül talpra állnunk…

– Az elmúlt egy évben jutott el először a tudatomig az irgalom fontossága, amit Jézus határozottan hangsúlyozott. A felállás annak elfogadása, hogy Isten irgalmas velünk.

– Nyilván akadnak meghatározó emberek a személyes megtérés útján. Ön kiknek köszönhet sokat e folyamatban?

– Leginkább annak a zenei és lelki közösségnek, amelynek részese lehettem 16 éves korom környékén. Ez az emberélet egyik legfontosabb életszakasza, amikor érzelmileg és intellektuálisan már van annyira nyitott és érett az ember, hogy az őt megszólító Isten hangját tapasztalati szinten is meghallja. Kiemelném még a kaposvári Rumszauer Miklós atyát, aki reneszánsz műveltségével evangelizál, valamint Margaritha Valappila indiai származású nővért is, akitől nagyon sokat tanultam arról, hogyan lehet megélni a hitet az őskeresztényekhez hasonló nyitottság és lelkesedés szintjén.

– Istent dicsőítő számok is közel állnak Önhöz; nem egyszer misék zenei kíséretét is elvállalta. Ön milyen muzsikát hallgat legszívesebben?

– Egy időben sokat hallgattam keresztény könnyűzenét a nemzetközi merítésből, de aztán besokalltam tőlük, mert bosszantóan egy kaptafára íródtak, legtöbbjükből hiányzik az egyéniség. Mostanában spotify zenei listákat hallgatok, főleg a legfrissebb megjelenések izgatnak. Amúgy általában nem előadókat hallgatok, hanem zenei producereket, akik egy-egy dal hangszerelése mögött állnak. Vannak olyan saját listáim, amelyeket a record producer nevére kereszteltem el és teljesen vegyes előadók dalait tartalmazza.

– A keresztény zenéből milyen lelki „profitot” zsebel be?

– Amikor nagy ritkán játszom, különleges érzés megélni, hogy a zene a közös éneklés által közösséget teremt. Ez önmagában evangelizáció, hatalmas lelki profit. Jó érzés ilyenkor Isten „munkavállalójának” lenni.

– Életünk főinspirátora a Szentlélek. Önnek gyakran súg?

– Jó a kérdés, és nagyon fontos. Tapasztalom, hogy sokszor csak beszélünk Istenhez, de a választ meg nem várva megyünk tovább a dolgunkra, ő pedig ott áll azzal: „…pedig de szerettem volna elmondani neked ezt vagy azt…” Engem hajnalban gyakran „felébreszt”, és abban az állapotomban szól hozzám, amikor én még nem tudom traktálni őt, de  meg tud szólítani. Istennek van humorérzéke, ez régi igazság.

– Hogy látja: e kataklizmaként megélt idő jobbá teszi az embereket? Odatalálnak, odatalálhatnak Istenhez?

– Ezt most még nem látjuk. Én régóta mondom, hogy a mai kor egyik legfontosabb szeretetnyelve az empátia. Ha képessé tesszük magunkat, hogy másokra érzékenyek legyünk – akár egy ilyen világjárványnak köszönhetően –, akkor elindulhat valami. Nagyon fontos tanulság, hogy a természetesre épül a természetfeletti. Senki sem fog Istenhez találni, aki előbb nem talál utat a másik emberhez. Ehhez azonban változni kell. Senkinek a személyisége nincs lezárva egy konzervdobozba, a szabad akarat tart minket átalakulásra kész, „nyitott” állapotban – úgy lelkileg mint mentálisan. A jó hír, hogy aki kipróbálja a változás kalandját, az rájön, hogy boldogabb ember lett, mint előtte volt, és biztosan nem akar visszatérni régi életéhez.

Lőrincz Sándor
Fotó: családi archívum

 

 

2020-04-27

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1%

 

 

Trianon 100

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks