Jobb félni, mint megijedni?

„Szájba áldozás nincs!” Hatalmas táblával áll egy idősebb úr az áldoztató pap mellett a manilai Espiritu Santo-templomban, a Fülöp-szigeteki főváros egyik legszebb és legnagyobb szentélyében. Sok konzervatív lelkületű hívő nézi megdöbbenve. De a plébános tényleg senkinek sem teszi a nyelvére a szentostyát. Itt a koronavírus! Szájmaszkos hívek állnak sorba, sokan ki se tudnák tátani a szájukat a maszk miatt.

 

Testet öltött a félelem

Arról is döntött a Fülöp-szigeteki Püspöki Kar, hogy hamvazószerdán sem rajzolhatják a kereszt jelét a lelkipásztorok a hívek homlokára, hanem a lehajtott fejekre szórják a hamut. Nagypénteken pedig az itt annyira kedvelt ájtatossági forma, a szent kereszt csókolása is elmarad. A koronavírus megjelenésekor egy másik tragédia is rettegésben tartotta országunkat: a Manila melletti Taal vulkán kitörése. A környékről sok embernek el kellett költöznie. A kiömlő láva és a levegőben szétáradó gyilkos vulkáni por igazi veszélyt jelentett. A 13 milliós főváros, Manila már ezért is szájmaszkokba öltözött. De olyan többszáz kilométerre levő városokban is felvásárolták az szájmaszkokat, ahol nem lett volna indokolt. Míg azonban a vulkánkitörés földrajzi kiterjedése körülhatárolható, a koronavírus bárhol felbukkanhat. Hiszen globalizált világban élünk! Sokaknak teljesen összezavarodott az élete, különösen Kínában. A világ biztonságába vetett hit, ami talán 75 év világháborúmentes épülésén alapszik, megkérdőjeleződött.

 

Új kockázati tényezők jelentek meg

A modern civilizáció nagyon fontos eleme a kockázat kiszámítása és elhárítása. Jobb félni, mint megijedni – tartja a közmondás, hiszen aki fél, az felkészül. Aki megijed, az már nem tud készülni. Ha tudunk készülni, akkor tudjuk, mi vár ránk. Különösen a demokratikus társadalmi rendszerekben gyakori elképzelés az, hogy még a politikai és az anyagi kockázatot is uralhatjuk, kihasználhatjuk valamiképpen, hiszen az attól a politikai elittől függ, melyet mi választunk meg. És az az elképzelés, hogy a kezünkben van a jövő, annak megtartása vagy elvesztése, lett a klímaaktivisták gondolkodásának mélyebb alapja. Pedig minél globalizáltabb a világ, annál globálisabbá válik a kockázat is. Ezért fél az egész világ a koronavírustól. Hány ország szüntette be Kínába induló járatait! A világ legnépesebb országa elszigetelődött. Lebénult. Pedig a kommunista vezetésű társadalomban hivatalosan nem lehetne kockázat, mert legalábbis elvileg minden kontroll alatt van.

Hubert Beck német szociológus a csernobili katasztrófa után tette közzé a kockázat társadalmáról szóló híres művét (Risikogesellschaft). Ebben rámutatott arra, hogy a mai társadalomban nemcsak régi típusú kockázatok lépnek fel, hanem éppen a globalizáció miatt új, „gyártott” (manufactured) kockázatok is jelentkeznek. Ezeket a korszerű tudomány és a mai életszínvonal miatti tényezők okozzák. Egy másik szociológus, Anthony Giddens szerint pedig a biztonság iránti modern aggodalom maga is hozzájárul e kockázatérzethez. A kortárs társadalmaknak a fellépő kockázat felbecsülése és kiküszöbölése iránti erőfeszítései nagymértékben befolyásolják a társadalom működését, a szervezett tevékenységek lezajlását. Egyre kevésbé aggódunk amiatt, amit a természet tud tenni velünk, hanem inkább amiatt, amit mi teszünk a természettel.[1] A katasztrófákat pedig folytatja és megsokszorozza az, ahogyan az emberek értelmezik őket. Philip Strong szociálpszichológus ezt „magyarázó járványnak” nevezi. A mostani koronavírus elterjedése után is egyre gyakoribbá váltak a vádaskodások, faji előítéletek és összeesküvéselméletek.

 

És a hit? Biztonság vagy bizonytalanság?

Istenbe vetett hitünk a korábbi nemzedékek számára maga volt a biztonságérzet. Ma is ez a hozzááállása sok Fülöp-szigeteki embernek. Itt vasárnaponként imádkozzuk a parancsolt imát a koronavírus járvány befejeződéséért. A régi időkben Európában is így volt. Erről tanúskodnak a járványok idején emelt emlékkápolnák. A budapesti Rákóczi úton álló Rókus-kápolna az 1739–40-es pestisjárvány idején tett fogadalomra emlékeztet, mely szerint a járvány abbamaradása után a pestisből gyógyulók védőszentje, Szent Rókus ferencrendi szerzetes tiszteletére kápolnát építtettek.

Sok mai ember számára azonban Isten már nem az, aki megvéd. Sokszor úgy gondolják, hogy az Istenre és a vallásra fordított idő elvesz abból, amit a családunkra, annak biztonságára fordíthatnánk. A Kaposvári Egyházmegye egyik legidősebb papja, Keczely Károly atya nagyon találóan fejezte ki egy interjújában ezt a vélekedést. „Nem szánnak időt Istenre. Minek az a bizonytalanság?” Vagyis, ami a bizonyosság, a biztonság, az erős vár volt a korábbi nemzedékek számára, amik miatt a Rókus-kápolnákat emelték, éppen az ellenkezőjébe csapott át. Keczely atya fején találta a szöget ezzel a megállapítással. Sokan a hitet a kockázattal azonosítják, a tévedés kockázatával, míg a tudást a tévedés kizárásának biztonságával. Ezeket a gondolatokat azonban meghazudtolja mai tapasztalatunk, mely szerint korszerű világunkban nemhogy eltűnnek a kockázatok és bizonytalanságok, hanem összeadódnak.

 

Jézus számol a kockázattal

Jézus példabeszédeiben kockázatos foglalkozások szerepelnek: többnyire földművesek, pásztorok és halászok. Ma ezek a foglalkozások nem népszerűek, sokszor éppen bizonytalanságuk miatt. Korszerű eszközeinkkel ma már ezekben a szakmákban is gyorsan végre tudjuk hajtani a szükséges műveleteket, hatékonyabban tudunk dolgozni, de mintha a kockázat is felzárkózott volna: szélsőséges időjárási események követik egymást. Politikailag a globalizáció talán leginkább az agrárágazatokat sújtja. A mezőgazdasági árak esése tragikus; de nem annyira a természeti események miatt történik, hanem más folyamatok következtében. Viszont Jézus a mezőgazdasági és halászati élet mélyebb dimenzióit is látta – és ezek ránk, irodában vagy üzemben dolgozókra is vonatkoznak.

A kockázat szerinte egzisztenciális tényező. A keresztény világkép szerint Isten megengedi a bizonytalanságot. Az ő világa nem olyan ideális világ, amilyennek a német idealizmus egyes képviselői gondolták, hanem inkább építkezés, folyamat. Mivel nem iktatható ki a kockázat, megmarad a félelem is, mint egy valószínűtlenül fontos tényezője a vallásosságnak. Van, aki Istennél keres menedéket, és ezért hisz. Mások viszont azért nem gyakorolják a vallásukat, mert „Istentől úgysem kell félni”, viszont „vannak más dologok, amitől félni kell”: például emberi tényezőktől, főnököktől, anyagi kudarctól.

Isten azonban nem azt akarja, hogy féljünk, hanem azt, hogy felülemelkedjünk a félelmen és megtaláljuk őt. A hit az, ami legyőzi a félelmet. Már a zsoltáros erre mutat rá. „Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék?” (27. zsoltár) Jézus így szól: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 66,31-34) A filippieknek írt levél pedig így biztat: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,6).

Lányi Béla SVD testvér

 

[1] Anthony Giddens: Risk and Responsibility (1999) Modern Law Review 62(1): 4

 

 

 

2020-03-05

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

1%

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks