Jókai politikai katekizmusa

Nemzeti ünnepünk, március 15 alkalmával szemelvényeket adunk közre Jókai Mór 1848 tavaszán az Életképekben megjelent írásaiból.

 

Nyílt szavak honunk fiatalságához

Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk.
Első volt szavunk a forradalom piacán, elsők valánk kimondani a jelszót: legyen szabadság!
És lőn szabadság…
Most, miután önerőnket ismerjük s benne bízhatunk, tegyük, hogy ez egyesült fiatal erő honunknak mindég jobb keze legyen, áldást hozó az igaz ügynek, romlást az ellennek.
Két fegyver van kezünkben: a sajtó és a kard. Az igaz honfitűz, mely e kettőt kezeinkbe adá, egyszer meggyújtva, nem fog kialunni többé, hanem napként fog égni a haza egén, hogy világot és meleget árasszon széjjel.
(…)
A magyar nemzet ismét dicső és szabad!
Magyar hang, magyar nemzeti szín, magyar érzelem minden ajkon, minden lobogón, minden kebelben.
(1848. március 19.)


Mi hír Budán?

(…) Épen most jutott kezünkhöz három szentesített törvénycikk, melyek által honatyáink sietnek az elnyomott adózó népet jelen mozgalmainkban teljesen megnyugtatni. Az első törvénycikk az úrbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot) dézsma és pénzbeli fizetések megszüntetéséről, a második a papi tized megszüntetéséről, a harmadik a közös teherviselésről szól. Ez utóbbit, mint az egész hazát leginkább érdeklőt, szórul szóra ide iktatjuk. TÖRVÉNYCIKKELY. A közös teherviselésről. Magyarország s a kapcsolt részek minden lakosai, minden közterheket különbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselik. 1. §. Őfelsége felelős magyar minisztériuma által, a törvényhatóságok meghallgatása mellett, ki fogja dolgoztatni ideiglenesen az adózási kulcsot, és ezen kulcs szerint a kivetés már a legközelebbi közigazgatási évtől, úgymint az 1848-ik évi november első napjától, veszi kezdetét. 2. §. Az ideiglenesen kidolgozandó kulcs, a legközelebbi országgyűlésnek minden esetre bemutatandó. 3. §. A fenn kitett határnapig a már kivetett közterhek behajtása elrendeltetik.
(1848. március 19.)


Nőszabadság!

Hazám hölgyei! polgártársnőim!
Új időket érünk. Március tizenötödikén mindnyájan másodszor születtünk a világra.
Ébredjetek fel a szabadság hajnalára ti is.
Mikor március tizenötödikén, a szabadság első reggelén a küzdők melleire lelkesült nők tüzdelték föl az első kokárdát; mikor a szabadság első jelszavát nők szegezték ki ablakaikba s lobogóikon mutatták fel a szent nevet, melyért a nép küzdött; mikor a nép közé egy nő hozta le a fehér zászlót, melyért az élni és halni esküvék; mikor Petőfinek, a forradalom költőjének ifjú neje a megfordító perc előtt ezt mondá férjének: ha halni kell, ez lesz a legszebb halál; légy erős! – akkor mutatták meg hölgyeink, hogy mi a nő hivatása.
Ha nő kezében a zászló, férfi kezében a kard, ott a győzelem bizonyos.
(...)
Föl a tett mezejére, polgártársnőim!
A ti szavaitok fogják őket csodadolgok kivitelére lelkesíteni, mint a keresztyénség első hirdetőit a szentlélek szava.
Szégyen a gyávára, ki hazája védelmére föl nem ébred. Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.
Átok az árulóra, kinek önérdeke előbb jut eszébe, mint a haza boldogsága. Ne legyen nő, ki őt szeretni tudja.
De legyen áldás azon, ki a hon boldogításában elfáradott; női kezek töröljék le homloka izzadságát.
Legyen áldás a férfin, ki sebeit a hon védelmében nyerte. Női kezek kössék be sebeit.
Legyen áldva a sír, hová a szabadság bajnokait temetik. Nők kezei ültessenek reá virágokat, nők könnyei legyenek az édes harmat e virágokon.
Adjátok kezeiteket… Mondjatok áldást fegyvereinkre… Kössétek föl a szalagot kalpagunkra… Könnyet, de örömkönnyet lássunk szemeitekben… Halljuk a jelszót édes ajkaitokról: Szabadság! Dicsőség! Honszeretet!
S aztán…
Isten velünk… Éljen a haza!
(1848. március 19.)


Mi hír Budán?

A pozsonyi küldöttség megérkezett. A nép autonómiája el van ismerve. A nép neve szent, szava az isten szava. Vasvári Pál hatalmas szónoklatai felnyiták azok szemeit is, kik addig az erdőtől nem látták a fát, nem a néptől a népet. Tizenkét pontjaink alá vannak írva. A miniszterek ezek: Batthyány Lajos elnök, Kossuth Lajos belügy-, Eszterházi Pál külügy-, Deák Ferenc igazság-, Mészáros hadügy-miniszterek; a többiek még csak gyanítva vannak. Köztük Ötvös József, Pulszki Ferenc. Reméljük, hogy a miniszterelnök a nép szavát is meg fogja hallgatni, ha minisztériuma irányában az előleges bizalmat megnyerni akarja. Kívánatos leendne, hogy Nyári Pál, a forradalom leghevesebb napjaiban tettleges tényező, kit a nép bizalmával eddig is megajándékozott, a politialis ügyek élén foglaljon helyet. Szükség, hogy kormányunk asztalánál oly férfiak üljenek, kik ne ismerjenek előbbvaló gondokat a nép boldogságánál, kik ha szólanak, úgy szóljanak, mintha az egész nép beszélne egy ajkkal, kik úgy érezzenek, mintha az egész nép szíve dobogna kebleikben.
(1848. március 23.)


A mi politikai katekizmusunk

Mindent a hazáért, semmit az egyesekért, ez örök jelszavunk, mely polgári katekizmusunk vezérfonalát teszi.
(1848. április 16.)


A forradalom költészete

Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom.
Nem villám ez, csak napsugár, mely szemetekbe süt.
Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van. Isten-irgalom és emberszeretet, férfierény és nőszerelem, néphatalom és világszabadság – minden, minden e szóban: forradalom.
Éj után hajnal jő. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér kriptáiba, a hegyek arannyal festik ormaikat, a nap sugára szétlövell. Minden, mi sötét és a sötétség lakója, visszafut odvába; de fölébred minden, ami szép és az istené. Millió csillag, az ég millió gyémántos királya tűnik el egy sugarától a napnak. Nem látja senki, hogy hová lettek? Nem tudja senki, hogy vannak-e. Életök csak a ragyogásban látszék, s ragyogásuk elmúlik, mihelyt az ég megszűnik fekete lenni. Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét.
Lássátok, ez a forradalom.
(...) Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a zsarnok-gyilkolással.
Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, midőn a nép a szabadság után sovárgott, s csak egy Brutusnak kelle születni minden Caesar mellé, hogy a népszabadság biztosítva legyen.
Újabb időkben a zsarnokok találtak módokat, melyekkel a népeket magukba szerelmesekké tegyék, s ha ledűl egy, a nép másikat emel helyébe.
Ilyenkor nem a zsarnokokat, a rabszolgákat kell kiirtani.
Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok.
S ide nem kell kard, nem kell guillotine, ezt tenni fogja a forradalom szelleme.
A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon, forradalom volt az is, mit az a földön, az égben és a föld alatt előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis istenekkel, csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a szent igazság volt.
A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte többé senki, s a halál fejéről leesett a korona. A halál megszűnt öldöklő angyal lenni. Új élet angyala lett belőle. Mert úgy akarta az örökhatalmú szellem.
E szent lélek újra eljöend!
Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavait. Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt. A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni fogja azon csecsebecséket, babonás népfétiseket, miket egykor a nép térdre omolva imádott.
Ha a nép ember előtt hajtja porba arcát, nem azt kell porba sújtani, kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s tudtára adni, hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is igavonó barom.
S ezt fogja tenni a forradalom.
(1848. május 18.)


Áll az unió!!!
Minden nyerve van. Vége minden aggodalmainknak. Magyarhon nagy lesz és dicső. Magyarhon nem szorul idegen nép segítségére. A magyar faj egyetértésének napjai megjöttek. Hatalmas isten a magyarok istene. Magyarhon örökké élni fog. Vigalom legyen a hazában!
Az unió áll.
(1848. június 4.)

 

 

2020-03-15

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

1%

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks