Jónak lenni jó

Ilyen egyszerű: „jónak lenni jó”, és már jönnek is a milliók! Leegyszerűsítve így kommentálhatnánk a közmédia utóbbi kampányát a Peter Cerny Alapítvány javára, mely koraszülött gyermekek mentésével foglalkozik. Ez valóban jó hír, hiszen a magyar embereknek van idejük, pénzük, szívük megosztani anyagi javaikat olyanokkal, akik tényleg rászorulnak.

 

Ez a 2020-as év számára is nagyszerű kezdet. Örömhír a mai zavaros, erőszakos világban, ahol szinte a túlélés feltételévé vált az önzés.

Hétszáz milliót gyűjtöttek!

„Kérlek, ne utaljatok többet, mert az alapítvány nem közhasznú, csak Zente kezelésére fordítható az oda beérkezett összeg, ezért abból másnak adni nem tudok! De kérlek, ne álljatok meg itt! A folyamatban lévő liciteket, rendezvényeket vigyétek végig! Hamarosan egy posztban felteszek képeket és  adatokat a többi SMA-val élő magyar kisgyermekről és felnőttről. Szeretnélek megkérni, hogy válassz közülük és őt támogasd Zente helyett!” – írta a beteg Zente édesanyja közösségi felületén. Ez a pár sor egy rendkívül sikeres adománygyűjtő akció lezárása, ahol hétszázmillió forintot kellett összegyűjteni.

Egy honlap így írja le az akció hátterét. „A gyógyszer a svájci gyógyszeróriás, a Novartis készítménye, és a gerincvelő eredetű izomsorvadást gyógyítja, ami egy rendkívül ritka genetikai betegség, 8-10 ezer emberből egyet érint. A génterápia során az orvosok egy olyan módosított vírust juttatnak be a beteg gyerekek szervezetébe, amely pótolja a rossz vagy hiányzó SMN1 gént, és így megakadályozza az izmok elsorvadását. Erre a betegségre eddig csak egyetlen alternatív készítmény létezett, az is csak tavaly óta, a Spinraza. Az a szer hasonló elven működik, csakhogy a betegeknek életük végéig minden évben be kell adni, az első évben többször is. Az első évi adag 138 millió forintba kerül, majd minden további év 69 millióba. A Zolgensma ára ennek sokszorosa, 2,1 millió dollár, vagyis 700 millió forint. Ezt azonban csak egyszer kell beadni, igaz, ennek még a gyerek kétéves kora előtt meg kell történnie. Ezért fut versenyt most az idővel a másfél éves Zente családja, akiknek jelenleg is egy ország szorít.”[1]

A kampányszervezők mellett lelkes önkéntesek is részt vettek a gyűjtésben. „Hiszem, hogy közös összefogással néhány nap alatt össze tudjuk szedni Zente amerikai gyógykezeléséhez szükséges hétszázmillió forintot, mert csak fél éve maradt a kisfiúnak, hogy a speciális kezelést megkaphassa. Zente életének megmentéséhez az első egymillió forintot én adom. Gyors segítségként magánadományomként ennyivel járulok hozzá, hogy legyőzze a betegségét. Mindemellett a most zajló száz templomi jótékonysági koncertsorozatom több eseményén külön gyűjtést fogok szervezni, és arra kérni az embereket, hogy bár a világ jelenleg legdrágább gyógyszerére van szükség egy kis emberke életének a megmentéséhez, de ez ne legyen akadály, mert az élet a legdrágább kincs, és egy élet elvesztését a világ összes pénzével sem lehet pótolni” – adta hírül Mága Zoltán hegedűművész.

Jóságból és állapotbeli kötelességből

Megkapó a jelmondat egyszerűsége: „Jónak lenni jó.” Még akkor is jó, ha egyes jótevőknek önös érdekei is lehetnek, hiszen az önzetlen jótett értéke nagyobb. Vannak, akik rossz lelkiismeretüket szeretnék kompenzálni jócselekedeteikkel. A jóság legszebb jutalma azonban mégis a tisztaság, a lelki béke, ami igazi jószándékból ered, nemcsak kompenzálásból. Az is fontos, hogy az adakozás ne azt a felelősségtudatot csorbítsa, amely a ránk bízott személyekkel kapcsolatban ránk hárul. Ezt állapotbeli kötelezettségnek nevezzük. A szó arra utal, hogy mindenki életkörülményeinél fogva felelős valakikért. Ezeknek kell először segíteni. Elsősorban a szülők és gyermekek tartoznak ebbe a körbe. Jézus elítéli azt, aki a templomnak szóló adományra hivatkozva tagadná meg szüleitől a támogatást. „Mózes azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat.« És: »Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon.« Ti viszont ezt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok” (Mk 7,10–13).

Minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyobb kötelességet jelent. Melyek nagyság szerint növekvő sorrendben azok a csoportok, amelyekhez egy magyar katolikus tartozik? Legközelebbi a család, különösen a szoros hozzátartozók: szülők, házastárs, gyermekek, szerzetes esetében a rendtársak. Az ajtónk előtt nyomorgó koldus is hozzánk tartozik, hiszen mindig látjuk. A gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló példabeszédben Jézus ugyanis szemére hányja a gazdag embernek, hogy az nem segített Lázárnak (Lk 16,19–21), aki az ajtaja előtt ült és csak morzsákat kért volna. Vagyis még az ilyen „házi kéregető” is valamiképpen a családhoz tartozik. Tehát segíteni kell!

A család után következő nagyobb csoport a magyarság összessége, még nagyobb a Katolikus Egyház, illetve az egész emberiség. Először azoknak kell segíteni, akik ránk bízott családtagjaink, különösen, ha gyermekek vagy idősek. Van, amikor teljes erőnket igénybe veszi ez a kisebb kör. De ha őszintén bevalljuk, nincs is mindig szüksége szeretteinknek az agyondédelgetésre. Vagyis sokszor van erőnk, hogy segítsünk magyar testvéreinken, különösen a nehéz helyzetben lévőkön. Végezetül jó, ha tudunk segíteni katolikus kezdeményezésekben, például a plébániánkon, a katolikus egyesületünkben, missziós munkában (távoli országokban is). A szegénység, a betegség strukturális okainak megszüntetése érdekében arra is szükség van, hogy az ilyen irányban aktív erőket hatékonyan támogassuk.

A jókedvű adakozó

A kötelességteljesítésen túl tehát nagyszerű, ha tudunk adakozni. Mégpedig nemcsak pénzzel, hanem odafigyeléssel is. Nagyon fontos a megsegítettekkel való emberi kapcsolattartás, hogy emberi legyen a segítség. „Jobb adni, mint kapni” (ApCsel 20,35) – idézi Szent Pál Jézus egyik mondását, majd felhívja figyelmünket az adakozás lelkületének fontosságára. „A jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,6–7). Jézus is utal erre a szegény asszony két fillérjéről szóló történetben. „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését” (Mk 12,38–44). Ez még lelkiismeret-furdalást is okozhatna, hiszen ki lenne közülünk képes arra, hogy „mindenét” odaadja. Ha egy mai idős asszony esetében csak arról is lenne szó, hogy adja oda a nyugdíjból még nála lévő összeget arra az időre, amíg az új nyugdíj megérkezik! Milyen nagy kihívás...

Az őszinte adakozás tehát igen tiszteletreméltó dolog. Különösen, ha nemcsak pénzről, hanem odafigyelésről is szó van. Ugyanez nálunk, a Fülöp-szigeteken is fontos. Mivel ez az ország fokozottan ki van téve a természeti katasztrófáknak és történelmi okokból fakadó szegénységnek, rászorul a külföldi segítségre. Mostanában a Mindanao-szigeti földrengéssorozat áldozatainak gyűjtenek. Az ideérkező európaiakat a kéregető gyerekek nagy száma is meglepi. Én is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki a cebui gyermekotthonunkat valamilyen módon, anyagilag és imádsággal támogatta. Isten áldja azokat, akik felelős kötelezettségvállalásuk mellett másokra is nagylelkűen gondolnak.

Lányi Béla SVD


[1]https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/mi-kerul-zente-gyogyszeren-700-millio-forintba-es-hogyan-harcolnak-erte-a-szulok-vilagszerte/

 

 

 

202-01-12

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks