„És itt van a magyar nagykövet, a magyar kanonok és tizenhat magyar zarándok” – mondta Orlando Quevedo bíboros, cotabato-i érsek Hernandez Elmer verbita szerzetes papszentelésén a Fülöp-szigeteki Tagaytay szemináriumi templomában.

Az év első napjaiban a miniszterelnök új irodájától volt hangos a sajtó, de sehol nem találkoztam azzal, hogy „kolostorba vonult a miniszterelnök”. Pedig – ha nem is a megszokott értelemben, de – a hír igaz. Az egykori karmelita kolostor ad január eleje óta otthont a kormányfő munkahelyének.

Már azt gondoltam, hogy új fejlemények nélkül múlik el a 2018-as év, és megmaradunk a megemlékezések szintjén. Száz évvel ezelőtt fejeződött be az I. világháború. Ötven évvel ezelőttre, 1968-ra datáljuk az akkori nyugati, szilárdnak hitt társadalmi rendszer összeomlását a párizsi diáklázadásokból az egész világra átterjedő erőszakos tiltakozási hullám nyomán. Közép-Európában a prágai tavasz, a kommunizmus reformjának igénye volt érezhető.

A szilveszteri vigasság, a kapulopás még jóformán véget sem ért, amikor, mi, kisfiúk elindultunk újévet köszönteni. Ahogyan a kántálás, az újévi köszöntés is a fiúk kiváltsága mifelénk, a nádasmenti Türén. Azért valami kis különbség mégis van a két esemény között!

Verbita missziós szerzetesek kiemelkedő eseménye volt ebben az esztendőben a társaság általános rendi gyűlése, idegen szóval generális káptalanja, amit hatévente rendeznek.