„Korona előtt” és „korona után” – talán ez lesz az új időszámítás. Mintha a vírus, vagy amit róla gondolunk, alapvetően változtatta volna meg a világot. Megrendítette az eddigi életet alapvetően szabályozó elvekbe vetett bizalmat, különösen itt, a Fülöp-szigeteken, ahol a kormányzat vasszigorral kezeli a kijárási tilalmat.

Robbanásszerűen megnőttek a vallási tartalmak a közösségi média segítségével: sokan a saját közösségük szentmiséjén vesznek részt a közvetítéseknek köszönhetően, vagy ahogy egyik vidéki rokonom megjegyezte: „minden héten más misére tudunk menni”.

Furcsának tűnhet, ha türelmetlen, bosszankodó, indulatos megnyilvánulásainkban a szakralitást keressük, pedig ott van. Ha valaki gyalázkodik, átkozódik, szitkozódik, ne adj’ Isten káromkodik, azt mondjuk: szentségel.

„Szájba áldozás nincs!” Hatalmas táblával áll egy idősebb úr az áldoztató pap mellett a manilai Espiritu Santo-templomban, a Fülöp-szigeteki főváros egyik legszebb és legnagyobb szentélyében. Sok konzervatív lelkületű hívő nézi megdöbbenve. De a plébános tényleg senkinek sem teszi a nyelvére a szentostyát.

Sorsára hagyottságában is rendíthetetlen tanúként áll Pozsony legjelentősebb katolikus épületének, a koronázó templomnak a tőszomszédságában a Salvator gyógyszertár.