„Ezt sajnos nem tudom megmondani” – mosolyog zavartan a fiatal könyvtárosnő. Pedig a cebui verbita egyetem Filippiniana gyűjteményében vagyunk, ahol a szigetvilág kultúrájával kapcsolatos könyvek és tárgyak sokaságát őrzik. Magyar látogatóm csak azt kérdezte, hogy melyik évben is volt a híres rózsafüzéres forradalom. (A helyes válasz 1986 lett volna.)

Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. (…) Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” – áll a Prédikátor könyvében. Idén ugyan a pandémia miatt elmaradnak a bálok, ám az örömnek, a nevetésnek senki és semmi sem állhatja útját, s a jókedvű keresztényt Isten különösen kedveli.

Aki természettudományokkal foglalkozik, ugyanazt érzi át, mint a Jézus példabeszédeiben szereplő halászok és földművesek. Mióta áthelyeztek a cebui belvárosból a verbita egyetem hegyi kampuszára, és egy örökzöld trópusi erdőben élek, egyre jobban megtapasztalom a körülöttünk lévő fák, virágok és élőlények lelki üzenetét.

Idén ünnepeltük II. János Pál pápa születésének századik évfordulóját. Ennek apropóján Adam Bujak lengyel fotóművész a szentté avatott egyházfőről készített képei metróztak a magyar fővárosban.

Amikor ezeket a sorokat írom, Cebut éppen alacsony kockázatú övezetnek nyilvánították. A szigorú óvintézkedések következtében ma már alig van megbetegedés városunkban, és a járvány súlypontja ismét visszakerült Manilába, a fővárosba.