Kifürkészhetetlen?

„Korona előtt” és „korona után” – talán ez lesz az új időszámítás. Mintha a vírus, vagy amit róla gondolunk, alapvetően változtatta volna meg a világot. Megrendítette az eddigi életet alapvetően szabályozó elvekbe vetett bizalmat, különösen itt, a Fülöp-szigeteken, ahol a kormányzat vasszigorral kezeli a kijárási tilalmat.

 

„Dolgozz, és érvényesülsz!” Ebben hitt a filippínó társadalom. Bár sokan sohasem szabadultak ki a szegénységből, a munka narratívája élt. De most hol van munka? Bezártak a munkahelyek a karantén miatt. Nem tudjuk, hogy ki fognak-e nyitni, hiszen sokan elvesztették tőkéjüket a zárás alatt. „Sportolj, vigyázz az egészségedre!” Ha csak szájmaszkban léphetünk ki az utcára, ha bezártak a sportpályák és még az utcán sem szabad futni, mi lesz? A tengerparton élők mindennapjait annyira áthatotta a tenger, hogy a fürdési tilalom ellenére reszkírozzák a letartóztatást. Hiszen ebben az évszakban csendes, nyugodt, vonzó a fehér homokos tengerpart, miért ne mennénk le? „Aki bemegy a vízbe, ki se jöjjön onnan, mert a parton rendőrök várják” – hirdette ki Cebu kormányzója.

„Figyelj társaidra!”– ezzel a mottóval élte túl az itteni nép a fejlett országok idehurcolt háborúit, a kizsákmányolást, a többi nehézséggel együtt. Most azonban szociális távolságot kell tartani, ez a forróvérű nép számára elviselhetetlen kihívás. „Tanulj, járj iskolába!” De bezárt az iskola, az „online” oktatás pedig a nagyon lassú internetkapcsolat miatt itt nem működik. „Maradj otthon!” Ezt az európai ember könnyebben betartja, mint az itteniek, hiszen Cebu szegénynegyedeiben az állandóan nyitott ablakok, a keskeny sikátorok nem igazán választják el egymástól a családokat. Félünk.

„Mitől félsz?” Magyarországon ezzel a kérdésfeltevéssel indított a Keresztény Élet hetilap szerkesztősége egy utcai közvélemény-kutatást. Tipikus „korona előtti” anyag 2017-ből! Tekintsünk vissza a három évvel ezelőtti kérdezősködésre, amely az akkoriban szokásos véleményeket szedi össze és videó formájában mindenki számára hozzáférhető.[1] Az első megkérdezettek kifejezetten zavarba jönnek, amikor a riporter odafordul hozzájuk: „Mitől félsz?” Mert a mai világban nem beszélünk félelemről. Mintha már nem is létezne. Egy idősebb úr végre kimondja. „Nem félek sok mindentől. Eléggé kiszámíthatóak a dolgok. Az egészség meglegyen, és akkor a többi már nem érdekes.” De mostanra megjelent a félelem a dolgok kiszámíthatatlansága miatt. Kitől kapom el a vírust? Megszűnik-e a munkahelyem, mert nincsenek már ügyfelek, vagy nem tudok bejárni? Hatékony maradok-e home office-ban? Lefoglalhatom-e a nyaralást? És elkezdünk morfondírozni azon, hogy mi is tulajdonképpen ez a vírus.

„Nézd, milyen szép” – mutatta édesanyám a kristályok felnagyított képét az ELTE Szervetlen Kémiai Tanszék laboratóriumában, ahol évtizedeken át kutatta a természetnek e csodálatos alkotásait. Munkája során tudományos értekezésekbe öntötte gondolatait, de sohasem feledkezett meg arról, hogy mindez nemcsak tudományosan követhető, hanem szép is: Isten gondoskodásáról szól. A természet legelemibb, legkisebb, élő és élettelen részeit Isten szépnek és logikusnak teremti és úgy is tartja fenn. „Tökéletes a maga módján” – ezt édesapámtól hallottam többször, amikor mikroorganizmusok képét nézegettük. Orvostudományokkal foglalkozott mint bakteriológus. Sok előadást tartott járványügyi szakembereknek szerte az országban. Mivel látta, hogy jól rajzolok, engem kért meg, hogy illusztráljam az előadásait. A különböző mikroorganizmusokat rajzfilmfiguraként ábrázoltam, a tulajdonságaik alapján. A nyolcvanas évek magyar járványügyi szakembereinek tetszettek ezek az előadások, mert a nagyon pontos tudományos tartalom komolyságán lazítottak a rajzok, és a jelenlevők szabadjára engedhették fantáziájukat. Az előadások természetesen a járványok elhárításáról szóltak, nem a mikroorganizmusok szépségéről. Mégis volt egy mögöttes üzenetük is. A kristályok és a rettenetes betegségeket okozó mikroorganizmusok valóban működnek, ami önmagában csodálatos dolog, hiszen ésszel és akarattal nem rendelkeznek. És nemcsak működnek, hanem rejtett, mikroszkóp nélkül láthatatlan szépséget hordoznak magukban. Ezt egyébként a korona vírusnál is látjuk. Senki nem beszél róla, de művészek és grafikusok azonnal észrevették, hogy milyen illusztrációs lehetőség rejlik a koronákkal ékesített mikroorganizmusban. A természeti világ minden jelensége mögött ott van egy szellemi világ, a mi hitünk szerint pedig egy személy: Isten. A szülői házból kapott ilyen szemlélet indított el a szerzetesi, misszionáriusi hivatás útján. De bármennyire logikus és szép is a vírus, következményei sokkoló hatással vannak ránk, emberekre.

Hozzám közelálló orvos házaspár, Dennis és Helen lett a koronavírus egyik legelső áldozata városunkban, Cebuban. Példás családi életet éltek, mindenkinek segítettek. Szegény pácienseket ingyen gyógyítottak, sőt a kemoterápia költségeiben is segítettek. Gyakorló katolikusok voltak, támogatták a plébániát. Először a 64 éves patológus feleség betegedett meg. Gyorsan romlott az állapota. Kétségbeesve kérte az ápolókat, mondják meg a férjének, hogy nemsokára meghal. Az ápolók nem tudták, mit mondjanak, ekkor ugyanis már Dennis is ott feküdt ugyanabban a kórházban, és készült a halálra. Miért éppen ők fertőződtek meg? Ha a vírus is Isten teremtménye, akkor miért éppen ehhez a házaspárhoz tért be? Sokan így fogalmaznak: „miért éppen őket vitte el Isten?” Mondhatjuk, hogy azért, mert ők voltak a „frontharcosok”. A válasz, hogy mindez „Isten büntetése” lenne, nehezen emészthető meg, hiszen miért nem a betegeket kihasználó, azokon élősködő vagy éppen lusta orvosokat sújtotta a kór? Vagy a köztörvényes bűnözőket? Csak azt látjuk, hogy nem feltétlenül büntetés az, amit emberként annak gondolunk. Isten útjai kifürkészhetetlenek!

A Szentírásból valóban nem lehet kigyomlálni azokat a részeket, melyek Isten büntetéséről szólnak. De a büntetés nem automatikusan jön. Nem azonnali megtorlás követi a rosszat, hanem az a folyamat, melyben saját magunkat tesszük tönkre. Jézus erről is beszél: „Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. Erre ezt mondta: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan«”(Lk 13,1-5).

Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek – és mi rajtuk járunk. Átvezetnek a Föld siralomvölgyein, ha bízunk Benne. „Örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne”(1Pt 1,6-8). A hit nemcsak a próbatétel kiállásában segít, hanem abban is, hogy Isten nagyságára feltekinthessünk. Isten mindig előttünk jár, nem pedig mögöttünk – ezért Isten. Sok mindenbe enged számunkra betekintést, de végső soron követésre hív. Ha csak olyan lenne, mint mi, akkor nem tudnánk követni, mert ő is belefonódna mindennapjaink nehézségeibe. Isten akaratának kifürkészhetetlensége nem gyengeség, hanem az erő megnyilvánulása. Csak ezt mondhatjuk: „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen” (Róm 11,33-36).

Lányi Béla SVD testvér

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1%

 

 

Trianon 100

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks